Egy erősítő védelem elképzelés, amelyet - a végtranzisztorszám szempontjából is - alulméretezett nagy darcil erősítőm ihletett. Egyelőre inkább csak vázlatszerű, és csak a teljes áramkör egyik része, a vezérlőáramkör, amely egy - még ki nem talált - beavatkozószervet vezérelne.
Egyszerű működésű: az AD633 analóg szorzó a felsö 4db végtranzisztoron átfolyó pillatnyi áramot- és a végtranzisztorokon ekkor eső emitter-kollektor feszültséget összeszorozva a pillanatnyi disszipációt számolja. Ha ez a disszipáció érték elér egy előre beállított értéket, akkor a VM1 kimeneten a feszültség 0-ról felugrik 15V-ra. Ennek a kimenetnek a feszültsége használható valamilyen beavatkozószerv, pl. bemeneti némítás vagy egyéb vezérlésére.
A kimenet a disszipációs limit elérése után kb. 5 mikroszekundumon belül vált, és kb. 2s ideig marad ebben az állapotban ( +15V ), majd visszatér az alapállapotba.
Tehát ez nem limiter, nem okoz lágy- vagy kemény határolást, torzítást...még drasztikusabb
Az értelme, a végtranzisztorok disszipációs és SOA adatainak minél alaposabb kihasználása, a szokásosnál alacsonyabb végtranzisztorszám használatának lehetősége lenne, kimondottan nehéz, nagy fázistolású terhelések esetére.
( az LC1 nevezetű alkatrésznek valami ilyesmit kell elképzelni:
https://uk.rs-online.com/web/p/current- ... s/0497221/ )
Csatolmány:
Clipboard031.jpg [ 224.18 KiB | Megtekintve 26131 alkalommal. ]
( az alsó végtranzisztor négyes is figyelhető, mérhető az áramkör közel megkettőzésével, a már komparált jelek a C25-ön összegezhetőek )