:):):)
Folytassuk hát...
Az alábbi, unalmamban, saját szórakoztatásomra íródott művek bármilyen valós személyekre, történésekre való hasonlósága akaratlan és csupán a véletlen műve lehet.
Szimulátor VI. és fél
Kedves felnőtt gyerekek üljetek körbe, újabb mes... igaz történetet mesélek nektek.
Nem ismeritek a híres Roppant Manót? Nem csodálkozom rajta, azonban heted-hét házon túl, az Óperenciás lakótelepen innen végzi immár évtizedek óta fáradhatatlanul munkáját, a tevecsapkodást. Ő készíti az egyik legismertebb több puputevét , aminek csodájára járnak a tevekedvelők, hallgatók. Volt szerencsém meglátogatni a Mester2-őt a kis boszorkánykonyhájában, műhelyében, ahol végzi elképesztő csodáit.
- Na jer padavan - szívélyeskedik a mester és arrébb lökdöste a féligkész egypupu tevét, amit javításra, átalakításra hoztak a tevemágushoz.
- Tudok ám rólad, te kis kótyon-fitty - mondja a Mester és arcán játszi, de könyörtelen mosoly suhan át, csak úgy csörög a szomszéd ablaka, ahogy betört a gellert kapott vigyortól.
- Írtad itt a lökött riportjaidat, meg erdősi meséket meg a patás fajába tartozókról írtál hiteltelen tanulmányokat!? ..és én? ÉN??? Rólam annyi se, hogy húzd meg a fülem?
Nézd, láthattad, legutóbb is írásos dorgálást kaptál tőlem és vagy olyan piszok, hogy nem is olvastad el? Látom ám, játszod az orgazmust, közben meg nem juhádzol meg, ahogy minden rendes, na hogyishíják azokat a gumi tartja az izét bennük, tisztán a békesség kedvéért mindent eltűrnek, csak abba a meseerdőbe lakók lehessenek és a saját lelki fájdalmaikban élvezkednek - egyébként randa egy gusztus, de így passzolunk egymáshoz, heheheh...he...
-Én és a másik Rendfőnök hitbizományba kaptuk rangunkat, ami életfogytig tart, ezt világosan ki is doboltuk az erdőben legutóbb, amikor kissé eldobta valaki a sulykot és pont úgy talált, hogy néhány napig le kellett mondanom a randevúkat. Igaz, egy se volt, de jobb, ha világosan megmondja az aztat az ember.
Mér', te nem voltál már olyan biztató helyzetbe, hogy 50%-os volt a kilátás már az első randevún? Na, ugye, én is mindig benne lettem vóna, az, akárhogy számoljuk, 50% az. Ezt kimutatta az a híres német egyetem, ahol fizikai izéket kutatnak, meg kiszámolták, hogy tíz emberből négy az hat. Erre nem is gondoltál mi? Ott írták le azt is az épület elejire, magasba, hogy: Vándor, ki ide belépsz, tudd, a legbutább embertől is tanulhatsz!
- Na látod, ezér' figyejj nagyon. Na kérdezz mán te is valamit, addig iszom a sörömet, meg főzök valamit, meg előkészítem a három és fél pupu tevecsordát, ezt Amerikába rendelték meg tőlem, de aztán semmit elpofázni olyan helyeken..na, jobb, ha nem tudod hol. Egyébként se keresek egy vasat se az egészen, pedig az egész országban az én munkáim a legcsodálatosabbak, na kérdezz már, mer' orrba váglak, rosseb a bőrödet. Iszol egy sört? Aztán majd gyere vissza, ott a sarkon a kricsmi, addig elintézek ezt azt - Nnyeee, nemoda, nyinya nyinya,nyenye löccs!!! - hallottam a szakszavakat, de közben kilökött a Mester2-ő, nehogy ellessem, hogyan is zajlik a tevecsapkodás, pataszigetelés, patkolás és bőrözés, vasalás, abrakoltatás.
Kivártam az udvariassági 3 órát, majd újra csöngettem a Mester2-őnél.
- A bullshittyét neki, megen te vagy? Ja, télleg mondtam, visszagyöhecc, aztán iparkonni, mert mindjárt hazajön az asszony és el kell csomagolnom a tevehangolót, nem bírja szegénykém a ricsajt - ő csak így hívja, ami minden egyéb halandónak a szférák zenéje és micsoda minőségben?!
Jó lenne, ha te is rendelnél legalább egy fél tevét, nincsen ingyen ebéd, addigra különben se legyél itten, etikettő felétek nyema? Mondok minnyá olyan idegen szavakat, hogy magam se ismerem ki magam, tehát kérdezzél, vigyen el a kórság, na.
- Medves Kesterkettő, annyira meg vagyok hatódva, hogy fogadott és beleláthatok némileg a pupusok csapkodásába, alig merem elrebegni a spontán 2 hete megírt nehány kérdésemet:
- Hogyan jutott el erre az iszontatóan magas szinvonalra, hogy elhomályosítja az összes hazai és a nemzetközi tevecsapkodókat, olyan 99%-ban? Ezt az Ön, saját szerény elmondásából ismerjük, így vitának e témában helye nincs és kussosság van, ameddig a szem ellát, mert csak.
- Aztán mióta tetszik megtaknyadzattatni a tevehang csudálókat meghatottságilag?
- Milyen előtanulmányokat és melyen főiskolák végezték Kegyedségedben anno?
- Nem gondolt-e arra...- Mán hogy a kórságba ne! Természetesen!!! Miről is van szó...? - veti közbe a Mester2.
- Szóval az lenne a kérdésem hegye, hogy nem gondolt-e, mivel felkent főpapja a tevecsapkodás nemes tanainak, alapítson egy Hitgyülekezetet?
- Valamint utoljára, mitől sebes a Mester2 mindkét kezefeje és könyöke, valamint, mintha teljesen ki lennének Főtisztelendő Tevecsapkodó Mester2 kedves szemei? Mind a kettőre gondolok itt...
- Hürrr, neide guma dündülü! Jababa bibi leccsóóó! - rikkantott a Mester2 az egyik rakoncátlan tevére, aki majdnem ledobta az ékszíjat.
- Bejáratós még, kell egy kis idő, mire behangolódnak a felszerelések, azért búg ez a nyamvadt teve, de mindjárt megjáratom gyenge ipari áramról és hallasz csudákat, egyet se félj. Na, a válaszok tehát.
Az első kérdésedre : Sikeresen elvégeztem, ledoktoráltam a denevérszögecselő szakon, megvédve a
lecsószakági diplomamunkámat, valamint lószakon másodpatkolói segédállványozó magasépítőim is megvan, mit kívánhattam volna még? Aztán ajándékba kaptam egy tevecsapkodó felszerelést. Bizony. Először nem tudtam, mire való, belefújtam, de rá kellett jönnöm, nem ez a hang, amire születtem. Így kitanultam, tapasztaltam, melyik tevének hány púppal van helye a Nap alatt és az ő sziréni hangjaitól esik hasra a hozzá és a hozzá nem értők - főleg ezek - hada.
No, mivel szinte az összes kérdésedet megválaszoltam, jó lenne szedelőzködnöd, majd esetleg máskor folytatjuk, de kicsit elegem van a sok dumádból. Alig jut melletted szóhoz az ember, így leszel kedves és pucolj haza, vagy ahol dolgod van kedves...hogy is hínak, nem egy fontos ember lehetsz, na mindegy, szóba álltam veled, pedig nem vettél semmit tőlem, na ergye. Azért nyugodtan hirdesd, ha jóba akarsz velem lenni, puputevét Roppant Manótól, minden teve egy csoda, ha kettőt veszel, eljutsz velük a Paradicsomba - te is, buta - mondta a Mester2 és gyengéden belekapott a szemeimbe. - Így, és még egyszer vissza ne találj, bugyuta! - hallottam elhalkulóan, majd egy szívettépő zokogás verte fel a kies lakótelep csendjét és könnyeimen keresztül láttam ahogy Mester2 saját hatása alatt hevesen kezet csókolgat és könyöket magának -
Miért is vagyok ennyire genie? - kérdezgette a tevecsapat felé csörtetve a tevecsapkodóval...
Ezóta tisztelem és félem az ilyen magasságban keringő, kerengő tevepatkolót és csapkodót, de Ö a legfőbb Látó és a Halló fejedelem. Szentigaz így van, maga mondta! Indulok..Induló? Az is van:
Drága Isten arra kérlek
Aranyeső hulljon nékem
Aranyeső a virágos réten.
Aranyeső a szép kis házra
Aranyeső a családomra
Jajj, ha tevét csapkodok...
2.rész
Az Öblös Pú teória
Előre bocsátom, az írás teljes mértékű megértéséhez némi kozmológiai ismeret, quasar kezelői OKJ-s vizsga, fekete lyuk tulajdoni lap ajánlott.
A történet egy szürke szerda délelőtt, olyan 9:11 óra tájban, mintegy 13.5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. A tudósok szerint – akik elég jó pénzeket akasztanak le – ekkor történt a Nagy durranás, de én nem erről írok a későbbiekben, ez volt először.
Állítólag a nagy büdös, töküres űrben volt egy kis pont, akkorka volt, hogy simán elment mellette az ember, szóval ott gomolygott valami, tuggya kórság mi.
Nem volt se tér, se tömeg, az időt is jóval később találták fel.
Egyszer csak kifakadt ez a kis mütymürütty és akkorát szólt, hogy még a szomszéd is kiszaladt – volna – az utcára, ha ezekre csak később kerülhetett sor. Azóta is sokszor kiszaladtak a népek az utcára, de már ekkorát sose szólt azóta sem, semmi. Aztán, mint az ismert dalban - … és hiszek, a táguló gatyában… - elkezdett kiözönelni a sok füst, köd, por, korom, salak elkezdett szétterjedni a nagy ürességben és elkezdték elfoglalni a jobb helyeket, mint a kempingágyakat a strandon a nyitás után beözönlő népek. Persze, most már volt idejük, nem volt még blokkoló óra sem, hogy kinek, mennyi idő alatt kell csillagköddé, bolygókká, csillagokká alakulni. Hogy hogyan lett víz a Földön, annak magyarázgatásával régóta akasztják hasba a népeket tudósék, van víz aztán jóvan – szerintem. Meg jól fel is ment az ára, úgy mellékesen. Képzeljétek, milyen árban lenne köbmétere, ha egyáltalán nem lenne. Na jó, sörön is elvolnék, de fürdeni meg drága. Erről ennyit.
Térjünk vissza a Földre. Múltkorában meséltem a híres csodatévő tevecsapkodó Mesterről, aki elképzelhető, hogy másodufó volt a tehertérben valami űrhajón és balesetből – rossz gombot nyomott meg, pedig csak egy volt - pont ide esett nem messze tőlünk és unalmában tevecsapkodóvá képezte magát . Rendkívül nagy tudósává vált a témának, országosan is van aki ismeri, viszont napokig durcáskodik, ha megtudja, hogy a tevecsapkodók kasztjában alig ismerik. Aztán, hogy honnét is tudjuk, hogy ufó Ő és nem más? Olyan teóriái vannak a csapkodás terén, amit sosem hallott, aki ezzel foglalkozik, valamint lebuktatja a rettentő rossz helyesírása is, amitől néha a követőiben is megáll az ütő. Amikor a Mester észreveszi, hogy milyen égbekiáltó marhaságot nyilatkozik meg, elüti a dolgot egy – Na, csak kíváncsi voltam, olvassátok-e a próféciáimat… De a Hívek, ha némelyiket újra is kell éleszteni, vagy agyátültetni, kitartanak rendületlenül.
A Lényeg: A mi Mesterünk megint feltalált valamit! A lényeget már feltalálták régen, ezt tagadni se próbálja, de az úttörő énje, valamint, hogy mégse tudják könnyen utánozni, korszakalkotó változásokat eszközölt egy ősi alkalmatosságon. No, nem más ám ez, mint a jól bevált zománcos, vagy porcelán bili! Szokványos, jól bevált segédeszköz, nem is nagyon hiányzik egy hagyományőrző ember fegyvertárából, vagy az ágy alól. Bent ki lehet menni, kivinni később is lehet, főleg, ha a Műszer fedeles…
Nosza, homlokára csapott a Mester – egyesek szerint ekkor éppen ebben a kezében volt az ártatlan jószág és mégis mozog a bili kiszólással másként is törni kezdé fejét a mi Tudósunk.
- Na, ilyet minden buta ember le tudna utánozni, meg szerintem el van ez bonyolítva, sőt lehetne ízlés szerint személyre szabni és hívják e későbbi találmányomat Öblös Pú-nak!
Így is lett, lett temérdek újítás, ami egyedivé és komfortossá kívánta tenni az ősi kéziszerszámot, mindannyiunk üdvösségére.
Így lett férfiak részére háromszögletű ülőkével, rombusz alakú nőknek, lekerekített hasáb formájú a többieknek. Mindegyik egyedi darab lett, hiszen kétszer egyformát csinálni nem szeretett alkotni a Mester, így folyton hangolgatta, méregette az újdonságokat. Kitt formában is kínálta, ízléses hálósipkát is horgolt mellé, homlok részen egy nagy petrezselyemmel – ezt nem árulta el minek, valami szakmai újítás lehetet, mindenesetre senki sem érti. Az egységcsomag mindent tartalmaz, előre felfújt ülőkével, adag próbaszéklettel, egy kisebb hangtölcsérrel gyerekek számára, hogy jól detektálható legyen a kiáltásuk:
- Kész vagyok, lehet türülni!
Szóval ismét jó magyarnak lenni, még, ha egy ufó segítségével törünk újra az élre és, természetesen a világpiacra. Előzetes felmérések szerint a fegyverek, olajkitermelés, gyógyszeripar, kábítószer kereskedelem után közvetlenül ez következhet jövedelmezőségben.
Még egy általános gond van, a Mester egy kínos problémán képtelen túljutni, redők felhőznék a homlokát, ha fennakadna ilyesmin és hinne az irigy rosszakaróknak, nekik jó napjuk lenne, ha megszüntetné a vélt legnagyobb hibát. De nem lehet, ez az újdonság lényeg eleme:
Ennek a bilinek belül a füle…
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3. rész
A tevecsapkodó virágvasárnapja
Voltam ismét Mester2-őnél, Manónál… Könnyáztatta köntöse ízlésesen megszaggatva, szemei kisírva, egy fél oldal szalonna lógott szomorúan a szája szélén.
- Na, gyere öreg paraván…na, padavánkos…izé, padavánom… közben kelletlenül nyámmogott a féloldalason.
- Ne mondja már Mester, mi a baj? Csak nem ez a piszok izé? Akit édes gyerekének tekintett és jóságában fürösztött, megvonta saját szájától a legjobb falatokat, hogy ezt a pernahajdert felruházza sujtásos tevecsapkodós hímzett egyenruhával és ki tudja még miket írathatott a nevére…?
- Na ez az a kutyamindenit! Itt dédelgettem, minden titkomat megosztottam vele!
- Úristen Mester, azt is??? Amit még senkinek? Ha mégis, ki kellett vágni a nyelvét és száműzni a Végtelen Pusztákba, ahol csak a halálos Csend uralkodik, vagy ott fog ő sírni, ahol senki se lát?
- Igen, a vakok intézetében, de ez most lényegtelen. Tehát a titok, de nem elmondani: Elárultam neki a Titkot, így az élete már csupa dal és kacagás, övé a világ! - vagyis a tevecsapkodók díszegyenruhájában kötelesek vagyunk a nadrágban bal oldalon hordani az izét…tudod a függőket… Hosszú éveket áldoztam, kidolgoztam és itt van, elárult ez a – ezt a részt lesz szíves a Kedves Olvasó kifütyülni…na jó, kb. ennyi.
- Mester és az új találmány? Az Öblös Pú? Annak is megszerezte titkát ez az elvetemült? Megszámolta, megvannak-e a próbaszéklet egységcsomagok, vagy már árkon-bokron túl van vele ez a rémes kalandor és már egész Amerika markában van a találmány ellopásával?!
- Hát ez az! Alig bírtam bánatomban megfőzni a tárkonyos csiricsáréban pácolt vaktyúkhúslevessel felöntött gerzemürzémet, aminek országos első helyezettje vagyok… Alig ment le a torkomon vagy 2 liter, nem bírok enni, egyszerűen nem bírok.
- Mióta nem tud enni Mester, ne mondja, de hát mióta?
- Amióta a zabálást feltalálták, de már ez se az igazi…bánatvirág nyílik az én szívemben, csak úgy herseg…
- Úhh, de szépen mondta Mester, várjon, had fújok tele néhány zsebkendőt könnyeimmel, de tényleg... micsoda csapás, te jó Isten…?
- Aztán itt van a főtevecsapkodói hivatalom…az ám… a trón…le akarnak taszítani! Ezek, akikkel annyi jót tettem, a rengeteg fölséges ételrecept, a sok adat, mikor mennyit ettem, ittam, … aztán megint ittam, ettem…azt hiszed hálásak? Majd visszarínak ezek, ha majd nem leszek jóságos Atyjukuk, hanem én is ott leszek közömbös bamba közkatona, tessék, ne! Feszüljön meg ezeknek aki akar, ha lelöknek a bársonyszékből…
- … és Mester a bili spartakiádra elkészül az új Öblös Pú prototípus? Alig van már idő a Virágvasárnapig!
- Az igaz, de nem akkor van a találkozó, butus. Az csak úgy van, hogy legyen a riportod elején valami érdekes, ami nem érdekes. Na, neked se tojik a nyulam semmit, már elvesztettem a bizalmat az ilyenekben és miatt… Ráadásul ez a piszkosorrú belehajszolt egy nemtelen versenybe, mert tuti azért csinálja a sima bilit, hogy engem beelőzzön a találkozón.
- El is rontottam…kezdhetem elölről…kipróbáltam, gondoltam gondosan dokumentálom a hitelesség miatt. Próbálom, jól fogva tarja, tömíti a szeleket, hozza szépen az alsó, vagy hátsó mély hangokat. Jól végzett munka után fogom, kiviszem az udvari laborba, hát mi történt, ne is kérdezd. Na, kérdezd már, üsse ki a bili a szemedet.
- Mi…mimi, mi volt mester? Várjon, megkapaszkodom itt a szalonnatartó függönyrúdban, mert tudom, nem lesz könnyű nekem sem.
- Hm… elvégeztem, amit emberileg lehetett, belenéztem az Öblösbe, szép volt a termés, olyan kedves perec-szerű, különösen szépre kerekedett. Fogom a csodaedényt, iramodnék a külső bemutató terepre és derült égből a Pú…
- Mert?
- A lényeg meg bent maradt a szobában. A sietségben nem csináltam feneket az edénynek…
- Mester, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit!
- Az is igaz…
A folytatás
- No és Mester, miután majdnem a nevére vette ezt a mihaszna izét, azt se tudom, hogy hívják…
- Nem is kell megjegyezned, egy senki, egy futottak még, egy kenyérleső, egy ipari áramlopó, egy…várj, letörlöm a habot a számról és megigazítom a szalonnát, addig beszélj te.
- Szóval hogyan is történt a látogatás, amikor még nem tudta, hogy kígyót fog melengetni a … hol is, szóval ott, akkor mi történt?
- Nem jöttem rá, mire megy ki a játék, gondoltam eladok neki néhány tevecsapkodó szettet, hiszen meg is kell élnem, ezért a lelkemet tettem ki, de minek?! Készítettem finom ebédet, tárkonyos burtyellás hecsedlibe tekert rozmaringos, madárlátta kenyérbe sütve és hozzá…hol is tartottam, mindegy. Finom ennivaló, behűtött sör, nem ám sima ivóvíz, azért gondolkodjunk már! Igaz, este hatra lett kész, de egy király se eszik különbet!
- Hát meddig volt a Mesternél ez a semmirevaló???
- Elment még délelőtt 10-kor és nem illik erőszakosan marasztalni, aki nem akar, gondoltam, had menjen, ha már így van, amúgy is dolgom volt a szomszédban. Meg az az igazság, ahogy telik az idő, kicsit romlik az ember emlékezete, lehet, hogy meg se hívtam…? Most már látom, kész szerencse, még egy pohár vízzel se kínáltam meg, még az kellett volna, hogy nálam akarjon wc-re menni, phöjj, de gusztustalanok az ilyenek…
- Aztán mi történ, kiszökött a piszkosképű a Szentélybe, ahol a tevecsapkodók és az új verda az Öblös Pú készül???
- Akkor még csak dédelgettem a bili gondolatát, de a többi tudományom bizony ott volt. Elővigyázatosságból ráadtam, pont passzolt a nagy fejére egy erre a célra rendszeresített ló szemellenzőt.
- Az mitől jó?
- Na, látnád, ezeknek, ennek meg különösen, járt a szeme, mint a sublót fiók, éreztem én, hogy kilesni akarja a titkaimat és folyton kérdezni fog, mit hogyan csapkodok, meg mekkorák a tevék, meg tojnak-e már, ilyesmi, de amilyen rafinált volt, nem kérdezte…Ezt is direkt hátsó szándékkal csinálta, de én átláttam rajta, el is határoztam, én majd másként fogok erre emlékezni, van itt gógyi! Aztán ugye ott a terülj-terülj asztalkám, azt is hogy nézte, gondoltam, had nézegesse. Akkor már kicsit gyanús volt, mert kérdezte miért nem tüzeltem már fel régen, vagy egy ezresért vennék legalább egy új lapot rá, mert rosszul lett a látványtól, amilyen rendes vagyok, én kaptam el, különben összerogyott volna. Visszaélt akkor is a jó szívemmel! Nem árultam el neki, ez az asztalka azért ilyen, mert így van benne meg a varázserő, meg ezen látom az utóbbi tíz évben mit ettem, vagy mit festettem, kordokument és a varázserő is, ugye… Hanem egy lélegzetre elég lesz fiam ennyi, volna egy kis tennivalóm, éljen az ember néha a szenvedélyeinek is, ne csak a robot, pihentetni kell az ideget is. Látod a kertbe azt a sok vakond túrást, azokat én csináltam!
- … és az mi, miért jó? De nagyon profik azok is, meg vannak rendesen csinálva.
- Tudod, amatőr – de profikat megszégyenítő – metróvezető vagyok, azok ott a szellőző nyílások. Melegítem a verdát, aztán uccu! Aztán csak ellazulok, nézem az elsuhanó centiket és lenyugszik a lelkem…
- Jó utat Mester és szívből kívánom, találjon vissza!
- Majdnem mindig sikerül, nem megyek messzire, csak itt az udvarban kerülgetek.
- Nem vonzza a távolság, az új élmények?
- Hadd el, múltkor megpróbáltam, nem nekem való, elég ez is, nem olyan veszélytelen ez ám, nem mindenki idege bírja.
- Történt már balesete?
- Legutóbb a szomszédék foxija kiásott gépestől és teljesen idegen helyen ásott el újra! Alig találtam haza…
- Akkor jószerencsét és további törhetetlen sikereket, kedves Mester!
- Na menjél már…