audiodiyers.hu

EMAIL: forum@audiodiyers.hu
Pontos idő: 2024.03.28. 11:11

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 28 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.10.27. 13:18 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Prológ: Az értekezés főszereplője én vagyok, ha a tartalmon mégis megsértődnék, majd megbékülök.
1-2 éve foglaltam össze ez addigiakat a csöves tudományomból.



Így hájend én

Üdv, kedves hanghűség kedvelők!

Még soha életemben nem építettem elektroncsöves erősítőt, így nagy kedvet kaptam és el is kezdtem minden hasznos információt begyűjteni. Szerencsére rengeteg szimpatizáns, nagy tudású és önzetlen segítséggel találkoztam ez ügyben. Az alkatrészek bizony nem olcsók, de kis szerencsével csodákhoz jut a lelkes hangbúvárharangozó.
Az első csövek nagyon érdekesek voltak, ezeket viszonylag mérsékelt áron sikerült beszerezni. Az egyiket kedvtelve forgattam reggelente, de a kis hószemcsék csak nem akartak elindulni a tetejétől az alja felé. Mondták is, ez azért drágább, mert ebbe még friss a levegő, némelyikben elég áporodott már, NOS, olyanok nem is kellenek nekem... Van még ilyen fekete platós, grafitos csövem is, de az eléggé fog, mindig kézmosás a vége, meg kicsit lejött a felirata is Háromszázbé, ez van ráírva és kétszer aláhúzva. Ebbe csörög is valami, persze, hogy többet is kértek érte.

Hanem olyanokat tudtam meg! Micsoda egy rejtelmei vannak a hangvisszaadásnak, besírtam. Azonban, aki esténként el szeretne merülni Botticelli dalaiban, annak nem szabad kicsire nézni.
Sikerült vennem régi ezüst fülbevalót, ezzel kell majd becsatolni a jelet. Gondolom azért, ha hirtelen fékez a zene, nehogy kiessen az erősítőből a jel.

Az lesz a jel, amikor így intek - mutatom.
Na, aztán először is mielőtt az erősítőt összerakná az ember, hasznos a deszkamodell. Ez nem nagy ügy, baromi soványak mostanában ezek a nők, egyébként én a telteket kedvelem, de mindegy.
Az erősítőnek aztán úgy kell felépülnie, hogy alul van a lába és később vannak a csövek. Praktikusnak gondoltam, ha a csöveken állna egyúttal, de ezt nem ajánlották, azt mondták, így fejükbe folyik a zene. Akkor jó, nem úgy lesz, de nem vagyok én olyan ümög gatya, amit minden héten cserélnek, nem fogom szolgaian másolni mások dolgait, szentigaz.
Mindenesetre elfogultság nélkül tanulmányoztam mások ajánlásait.
Van ez az izé, ilyen menő transzformátor, ezeket úgy tekercselik és arany füstben dolgozik a tekercselő és amíg készíti, szigorú önmegtartóztatás, naponta két és fél meditáció és nem nyúlhat hozzá nő kilenc hónapig.

Így persze nem sok ilyen trafó készül, de ásatások során gyakran előkerül Mátyás korabeli,ezek is jók, csak legyen rajta Gauss mester szignója, mert sok a hamis. A kínai se rossz persze, ezek nagyon szépen rajzolt porcelánból készülnek és sokáig meleg marad benne a tea. Mellesleg.
Aztán kiokosítottak arról is, hogy hogyan kell berendezni a hangszobát, ahol elmélyülés van. Egy fekete öves feng-sui mester tanácsa szerint bőséges páratartalom a visszhang ellen és a légnyomást is tartsuk féken, minden Holdtöltekor a 2-ő valamelyik hatványa szerinti tengerszint feletti magasságban legyen a fülünk és ne nagyon legyezzünk vele, ha lehet. Ilyen inter ferencia léphet fel, azt is mondta. Én főleg ezeket a tekerős verklis koncertfelvételeket kedvelem, ehhez kell a legjobb átvitel, mert elég nehéz hangszer.
Ifjú gyermekként magam is kacérkodtam a zenéléssel, de, mivel a járdátlan oldalban laktunk folyton elkéstem a zongoraórákról, elakadt a hangszer a homokban. Aztán apám fabrikált nekem triangulumot egy használt talicska abroncsból, így a következő évek már sikeresen teltek, még haknizni is jártam.
No, de térjünk vissza a hűséges hanghoz.

Mindenképpen a belső huzalozás legyen nemesfémből, mert azon nincs ez a szőr (vagy bőr?) hatás és abban tekereg legjobban a zene. Lehetőleg használjunk madárlátta kondenzátorokat, ezeket érlelni kell, káposztás hordóban fél évig, csak előtte le kell venni az abroncsokat, mert felmágneseződhetnek az örvénylő áramoktól. Semmiképp ne használjunk réz csöveket, mert nagyon veszélyes lehet, nincs nap, hogy ne lenne hír, megint ellopták valahol, vagy kivágták a rezet.
Azt is olvastam, hogy amilyen hangszert hallgat az ember, nagyjából akkora hangládát kell tervezni hozzá. Az enyém egyúttal konyhaszekrény is és a kanalak számával hangolható, meg hangvillával eszünk, biztos, ami biztos.

Na ja, vannak aztán olyan tanácsadók is, akik direkte homályosítanak, mintha nem lenne így is elég...bajom. Olyanokat mondanak, hogy dömperfaktor, átfogó negatív csatolás, pedig az cénégyzet egyenlő ánégyzet meg bénégyzet, nem vagyok hülye! Direkt csinálják, hogy a másik ne gyönyörködhessen a zenébe, hanem rázza az áram.
Állítólag azt be kéne vezetni, ha ilyesmin töröm a fejem, de én nem hiszek már könnyen...
Azért vettem ilyen holdelemet, mert a hirtelen áramnövekmény Reynolds számot indukálhat a tv antenna zsinórban. Mondták ezt is nekem. Fene bánja, megteszem a lottón is őket, ha nyerek kidobálom a csöveket és elmegyek személyes meghallgatásra a Placentadomongót.

Lejegyezte:
Én


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.10.31. 18:29 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Aztán két évvel ezelőtt lejegyeztem a további tapasztalat szerzést.

Így hájend én - 2. rész

Üdv, kedves hanghűség kedvelők!

Mottó: Egyes hobbik képesek teljesen eluralni egyesek énjét. Egy frászt, józanság, mértéktartás is van a világon.

Múltkorában beszámoltam életemnek újabb mélységet adó hobbijáról, a csöves erősítő építésről.
Közben - magam sem értem - tovább okosodtam a hangvisszaadás legeslegfölsőbb fokairól!
Óriások vállán állva, véráldozat nélkül (inkább anyagi, idegi) szökkent tudásom a magasba.

Megtudtam, mi az a DAC! No nem az, amikor jusztseeszi meg a kölök a spenótot és békítőleg széjjelmázoljuk a fején az egész tányérral, hanem:
Digital-Analog-Converter. Ez persze külföldiül van, a jelentése, digitális adatokból visszaadni Bunyós Pityu: Lekvárzsibbasztás alkonytájt c. elégiáját analóg módon, mintha itt hadonászna a fejed felett a mikrofonnal. Teljesen úgy hangozzon, mint élőben, ha teljes a siker, még egy sámlit is hozzávág az ember a hangszóróhoz, még az elején.
Beindulván ezen átalakítónak a megalkotására, először is lejegyeztem egy komolyzenei műről alkotott benyomásomat, hogy a későbbiekben a várt sikert pontról-pontra dokumentálhassam, hiszen az én fejem se kápolna. Szokták mondani, káptalan, de annak semmi értelme egyébként.

Csináltam egy mixet a Heródes, Hattyúk tava, Egy éj a kopár hegyen és a MÁV Szimpatikusok által előadott Vágányzár a Víg utcában c. oratóriumából.
Meghallgattam az eddigi "renszeremen", aminek taglalásától most eltekintek. Nagyon jó, na.
Az eredmény eddig se volt rossz, a színpad eléggé szétterült, bejátszott, a hangszerek üdén-frissen szóltak, a vonósok gyantáztak, fúvósok trombitáltak a szívósok tovább hallgatták.
Megcsináltam ezt a kis vacak DAC-t, ami nem egy nagy durranás, kínaiak árulják kilóra. Nem is ez a nagy szám, hanem a táp és a végén a konkrét átalakítók, ugye. Láttam már DAC mágusoknál, általában bérelnek egy kisebb raktárépületet, mert az eszköz szétterítve, összerakás előtt olyan fél-háromnegyed kateszteri helyet foglal, így még egy kis esővédő ponyvára is szükség lehet rossz idő esetére. Persze, összerakva minden a helyére kerül és a hálószoba bútor helyére már simán befér a ketyere, a többi motyót meg a garázsból, esetleg pajtából bekábelezhetjük a hallgatáshoz.
Először is a tápegység a legeslegfontosabb egy ilyen berendezésnél!!! Az igazi vérprofik már csak tápot építenek a többi marhaság már csak a hang útjában lenne úgyis.
Nem gondolnátok, hogy az egyes alkatrészeknek milyen hihetetlen jelentősége van a hang színezésében! Vegyünk egy pár Ft-os ellenállást, olyan 600.-Ft darabja - nettó - nem számít.

A japán fityfiritty olyan borúsra festette az egész hangképet, hogy csak esőkabátban mertem kimenni az udvarra is. A kutyák elé vetettem azonnal egy marékkal ezekből a haszontalanságokból, szegények ők is egészen más hangnemben vonyítottak tőle. Aztán néhány kísérlet még különböző alkatrészekkel, az életbiztosításra kapott majdnem 1 millióm szinte teljesen lefedte a költségeket.

Eztán a kondenzátorok kerültek sorba, kipróbáltam néhány vacak, párszáz dolláros alkatrészt, pedig szinte előre borítékoltam a sikertelenséget! Olcsó húsnak, ugye...? Aztán került valami böcsületes készlet, a ház árából futotta a sztereóra, egészen. Ekkor párhuzamosan kötözgettem egyik alkatrészt egy másik, kisebb értékűvel, ezt finomhangolásnak nevezik a vájtszeműek. Újabb, érdekes élményekkel lettem gazdagabb, majd újabb tanácsokat meghallgatva egy régi (NOS) gyapjúfonót, rokkát építettem be a gépezet mértani közepére. Mit mondjak? Az eredmény minden várakozást felülmúlt! Így marad!

A mestermű finomodásának lépéseit néhány pontban a jegyzeteim alapján ismertetem.
1, A részletek fenomenálisak, hallom, ahogy az egyik vonós a bal szélen kölcsönkér a trombitástól néhány lepedőt. Ez zenész szlengben 1000 kottalapot jelent.
2, Tovább finomodik a hangzásvilág. A zenészek egyre jobban tagolódnak, a hátsó traktusban a cintányéros fejen áll., karmester később veszi észre, figyelmeztetőleg feltűnés nélkül fejbe dobja egy teniszütővel.
3, Most kiderül, az egész hangzás úgy volt rossz, ahogy volt! Mégis megérte arany füsttel borítani a nyomtatott áramköröket és beoltatni a kutyát újra. A zene már a hátam mögött is szól, a postás ordítása teljesen plasztikus, szinte tapintható, ugyanúgy a gyorshajtásért kapott csekk papírzörgése. Az elektronikus hangboglyát el is felejtettem bekapcsolni.
4, Az új módosítás leverte az eddigi összes kísérletemet! A mávosok lélegzetvételnyi szünetében tisztán hallani, ahogy a nézőtéren az 5. sorban a jegyszedő megkerget egy engedély nélküli szotyolaárust, fantasztikus!
5, Na, végre, elértem a non + ultrát! Minden a helyére került! A szomszéd szerint én is...

Ugyanis itt vagyok az elméseknél a kórházban és egy Szokol rádión hallgatom a vízállásjelentést. Annyira élethű minden! Szinte látom, ahogy a hajóvonták mély kürtje végighömpölygi a végtelen folyót:
- Hajóvonták találkozása Őrtilosnál tilos.
Lejjebb apad, feljebb árad - arcom piros.
Jöjj hát, te huncut fekete bólya!
Légy az enyém, hadd jöjjön a gólya...
Pölöm-pölöm-plöm.

Ha kiengednek, nekiállok végre az elektroncsöves erősítő építésnek is...

Lejegyezte:
Az biztos hogy én.
Vagy mégse?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 17:29 
Offline
Kiemelt Tag
Avatar

Csatlakozott: 2011.04.10. 10:56
Hozzászólások: 834
Zseniális! :lol:
Rég nevettem ekkorát. Nagyon találóan és humorosan írod le azt, amit mi itt csinálunk. És tényleg, ki tudja a nagy sötét erdőben, hol is vagyunk valójában....


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 18:24 
Offline
Kiemelt Tag
Avatar

Csatlakozott: 2011.07.20. 16:52
Hozzászólások: 5155
Elolvastam én is, és sejtem, hogy kinek akar ezzel leginkább beszólni, de nem írom le. :lol:
Tunerman is csinált hasonlót egyébként régebben, egyik újságcikkében. Mondjuk Tunerman gyakorlatilag a teljes amatőr tábornak beszólt vele.

Én meg inkább próbálok csendben maradni, mert mindenki szó szerint utál, akinek elmondtam véletlenül az őszinte véleményemet.

_________________
http://diyaudio.hu


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 20:09 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Kedves Toto!
Nehéz lehet elképzelni, hogy tudok még saját magamon is derülni...?
Most írjam le, milyen, régebben kimosolygott teóriákat, gyakorlatokat követek magam is? Vannak biza.
Az ironikusnak szánt írás akkor keletkezett - kb. 2 éve 2014-ben - amikor lelkesen beleestem a csöves erősítő varázsába. Láttam az itteni produktumokat és én is egyre "mélyebbre süllyedtem" a várt hifi csodavárás mézébe. Igen, parodizálom azt a tiszteletre méltó igyekezetet, amitől az amatőr villamosszék sokkal jobban ráz, mint a gyári. :)
Ezek a szösszenetek az én, mi görbe tükrünk, ami nem is annyira görbe.
Ha valaki személyes kellemetlenkedésnek fogja fel, nagyot téved, nincs személyes célú vonatkozása, ez a diy kolóniánkról, és egyetemben szól.
Remélem, elfogadható, amit írtam most.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 20:42 
Offline
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 14:21
Hozzászólások: 1113
Tartózkodási hely: Miskolc
Hogy is írjam le, hogy ne totális sértődés legyen belőle?! A hifis társadalom nem éppen a gauss görbe(k) tetején ücsörgő emberek társasága. Elég finom voltam? Kell is valami szent őrület ahhoz, hogy egy ilyen marginális dologban az életben elmenjünk - ki-ki a saját módszerével - a végletekig. Mert ez bizonyos fokú megszállottság nélkül nem megy. Amíg nem megy az élet más területeinek a rovására, nincs is ezzel semmi baj. De szerintem aki valamilyen a diy hifiben, az az életben is olyan és ha valaki végletes itt, akkor az az lesz ott is és akkor a valóvillában is meglesznek a problémák, nem csak a diy hifiben. Néha kell kicsi önvizsgálatot tartani, hogy ne szaladjon el velünk a ló, összejárni másokkal, személyes véleményütköztetéseket csinálni, nem csak képernyőn keresztül kommunikálni és élesen kiosztani az eltérő nézetűt. Sajnos erre nekem is van hajlandóságom. Sőt el kéne fogadni, hogy nem mindenki ugyanoda akar eljutni, nincsenek mindenben abszolút dolgok - de azért van néhány, csak fel kell ismerni őket. És ha úgy érzed, hogy Te vagy a legokosabb és mindent jobban tudsz, akkor biztosan nincs igazad.

Tunerman: igaza van a beszólásaival, csak nyugodtan saját magát is értse bele abba a táborba, akinek beszól


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 21:46 
Offline
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 12:40
Hozzászólások: 403
Barth Ida írta:
Hogy is írjam le, hogy ne totális sértődés legyen belőle?! A hifis társadalom nem éppen a gauss görbe(k) tetején ücsörgő emberek társasága.


:) de szerintem ponthogy az (legalábbis képzeletben) , aki pedig nem része valamely egyezményes-guru- "rakománykultusz"- nak az pedig szabályosan számkivetett, és kiszorítják a perifériára, a guru -k:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rakom%C3% ... om%C3%A1ny

_________________
„ A tudás magabiztossá tesz,
a tudatlanság még inkább. ”
– Charles Darwin


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.01. 22:21 
Offline
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 14:21
Hozzászólások: 1113
Tartózkodási hely: Miskolc
tritosine írta:
Barth Ida írta:
Hogy is írjam le, hogy ne totális sértődés legyen belőle?! A hifis társadalom nem éppen a gauss görbe(k) tetején ücsörgő emberek társasága.


:) de szerintem ponthogy az (legalábbis képzeletben) , aki pedig nem része valamely egyezményes-guru- "rakománykultusz"- nak az pedig szabályosan számkivetett, és kiszorítják a perifériára, a guru -k:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rakom%C3% ... om%C3%A1ny


Szerintem nem egy dologra gondoltunk. Én a gauss görbe tetején ülő emberekre úgy gondolok, mint a természetes eloszlás legnagyobb mennyiségében előforduló tulajdonságú embereire - mondjuk ki - ezek az átlagemberek. Itt nem valami "magasságból" való "lenézésre" kell gondolni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.02. 18:34 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Üdv!
Most bevallom, itt valós személyek voltak a hőseim, még én is.
No, nem teljesen erről a térfélről, megjelent a helyén is, nem bántott senkit.
Sőt, aki magára ismert, mulatott rajta, van ilyen.
Itt persze már rohamléptekkel haladtam a csöves technika göröngyös vizein... :)
Boszorkányüldözők, sértődősök - pihenj!

Események Nekeresden


Nem akarom bő leves unalomba fullasztani a dolgot, rövid leszek. Adott egy kistranszformátor, E I lemezes, vas keresztmetszete 2x2.5cm, ebből egy kisebb jelentőségű fojtótekercset kívántam fabrikálni - csöves SE, tudjátok - akként, hogy az osztott tekercstestre a primer mellé ex-has menetszámmal telibe tekerek egy kicsivel vékonyabb drótból, mert csak olyanom van. Héééé, ott hátul sem alszunk, kedves Olvasó!!! Na azér...
Kíváncsi lettem, hogy az adott keresztmetszetben az L1 és L2 gerjesztés egyenlőtlensége milyen problémákat vethet fel, ezért körkérdést intéztem tudós Kollégáimhoz.

A válasz elgondolkodtató a történések pedig több rétűek, igyekszem röviden összefoglalni.
Először a zord, de igazságos Mindenért Felelős nyilatkozott:
- Hm, a kérdés felvet egyéb kérdéseket, de előre kell bocsátanom, nem tűröm, ha rosszul használja valaki az ikes igéket, a régmúltat meg nem a három t-é fejezi ki igazán plasztikusan. Elnézést, de most kértek közbeavatkozást egyebütt, valaki kisbetűvel kezdte a mondanivalóját, meg kell néznem a vár fokát. Ha minden rendben, holnap hajnalban ott lesz a Nagy Farbarúgás, szeretettel várunk (elvárunk!) mindenkit... Ezzel elsietett.

Másodiknak Triak mester válaszolt a kérdésre:
- A probléma mondvacsinált, de ne hagyjuk szó nélkül. Először is, irányított szemcséjű, vagy... ja most mondják, E I magról van szó, nem figyeltem. Az osztott csévetest nem szerencsés ilyen esetben eleve. A hangzásvilágra gyakorolt hatása kétes, ami különösen a magas, négyszögjel alakú Csárdáskirálynőnél éreztetheti a hatását. Egyébként sem hiszek az SE erősítőkben, de hagyjuk. Na tűnés, dolgom van.
- Én se hiszek! - kiabálta be a Mindenért Felelős, futtában.

Harmadjára nyilatkozott Romboló, aki kivételes intellektusának köszönhetően kockás papíron, kézrátétellel tudott kétrétegű, furatgalvános nyákot tervezni:
- Nem szeretem, ha munka közben zavarnak, az imént fejeztem be a Quad-424 a tizediken élesztését. Az induktivitásokkal magam se vagyok jóban, ebben az újabb Quadban is van 2 db és az van a rajzjele mellé írva, hogy piskóta. A fene se érti, ki kell méretnem a Segítőkkel, aztán majd visszatérhetünk rá. Ez az egész csöves mizéria is hidegen hagy, hát hol van az az én B12-őmtől, he??? Nem, nem a vitamin, hanem a háromnegyed tranzisztoros erősítőm, vaze.
Végül Inci mester nyilatkozott, ő volt a Birodalom Törp papája, mindenre tudta a (helyes!!!) választ:
- Vizsgáljuk csak meg a problémát alaposan. Az adott vas 2x2.5cm... Az annyi mint...igen, szerintem 5. Mi következik ebből? A szakember egyből a biztonságos és ízzé- porrá szedett alap törvényekre támaszkodik, mi szerint 6x6=36! Ebből, ha a két első tagot összeadjuk, lesz 9... nem, 12. Az egyenlőségjel túloldalán se restek a számok, ha összeadódnak, na ez a 9! 12-ből a 9? Na? Ugye, megint megkapunk egy prímszámot, amit ha elosztunk a Kirchoff 2. nagyon csomóponti tételével... a többit magatoktól is kitalálhatjátok, ne zavarjátok tovább a köreimet ilyen felszínes dolgokkal!

Ezek után természetesen a dolgok legmélyét kellett górcső alá (ez egy nagyítóféle, nagyonbuták!) vennem.
- Család, imához! - szólt a családfő - nyissátok ki a Szent Könyvet Lenz törvényénél. Pistike, ne a vízbe mártott testet olvasgassad! - ezek a mai fiatalok nem hisznek semmiben - zsörtölődött Erővonal, aki a Nagy Út előtt még egy utolsó közös fohászra készült.
- Ne menj, ne menj - kérlelte az asszony - és, és a Kóbor Áramok, vagy, ha szórt erővonal leszel??? Sosem látunk többet a gyerekek lassan érettek lesznek az indukcióra, mi lesz velünk nélküled?!
- Kóbor Áramok márpedig nincsenek! Meg van írva, mennem kell - szólt zord atya - ha bekapcsolják a Nagy Tápegységet, útra kelünk és vissza is térünk - jelentette ki, de egy kis bizonytalanság remegett a hangjában. Rebesgették, hogy most nem lesz egyenletes az indukció az úton, bár a légrést pontos értéken tartják, bármi megtörténhet. A partizán akciók ellen védtelenek, bármikor egy mágneses zárványba botolhatnak, vagy lecsap rájuk a rettegett Kontakthiba, ami mindannyiukat elveszejti...

Eközben a III. Galaktikus Főparancsnokságon:
- Vezér, kérek engedélyt jelenteni! - szólt Ugg a hadtestparancsnok, előtte katonásan megigazított a mindkét fejét a hasán.
- A Jelentést várom! - bólintott Baal - mi a helyzet a Föld meghódításával - eközben várakozóan tekergette csápjait...
- Vezér, kezünkben a győzelem! A földlakók űrtávcsöve bekormozva, időjárási anomáliák beindítva, idén korai telük van egyeseknek a Földön, dörzsölte a csillóit kárörvendően - olyan hólapáthiányt idéztünk elő, hogy egy-két kisebb ország belefeketedett a fehérségbe.
- Jó, elég az öntömjénezésből, még nem nyertünk - intette a Vezér. Tényleg működik a Magnetikus Variátor?
- Igen, egy hóbortos amatőr a kezünkre - izé, a csápjainkra - játszotta az egész planétát. Kipróbálni készül a készüléket és amikor az áram alá kerül...
- Jó, jó, nem arra vagyok kíváncsi, milyen zenét szeret, bár magam is elhallgatom néha a Brandenburgi hegedűversenyt ceglédi kannán a száztagútól - őket majd megkíméljük, ha lehet - de a lényeg, sikerülni fog neki?
- Erre mérget vehetünk Vezér, az az amatőr buta, mint a föld, a nagybetűset meg mindjárt letaroljuk, hehe. Szóval bekapcsolja ezt a Variátort és az emberiség egyetlen ... nem, nem fekete...megvan, barna lyukká változik és innét a határ a csillagos ég! Ehem, hát ott vagyunk amúgy is, de ez most nem érdekes.

Gondoltátok volna mindezt, kedves Olvasók? Én se...

Szeretettel jegyezte: Én


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.04. 08:54 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Egy tavaji tanulmány, miért is nem érdemes (csak, ha nagyon muszáj) idegesen élni az életet.
Ha valaki magára ismer az írásban - mer' fő az összeesküvés elmélet - nagyot téved, sajnos én voltam.

Tanmeskete

Hogyan legyünk önerőből saját sírásónk?

Az első néhány ásónyomnyit így is lehet...
Azon a szép hétfői napon sikerült felküzdenem a plafonra a vérnyomásomat, persze, hogy Pistabácsi-marinéni színvonalon kezelt engem a "szakszervíz", megírta a szakvélekedést, miszerint a TV egy fokozata elromlott, csak úgy. A tápegysége azonban teljesen jó, vagyis nyugalom van, kedves nagyonhülye Ügyfelünk, így jártál, nem, nem és nem a villám, dehogy.
Elrobogok a készülékkel a TV szerelő haveromhoz, természetesen a táp rossz, és rossz még a további részben - 1 db dióda rossz, ott más semmi!
Erről az egészről annyit kell tudni, begyön a villany és a villám karonfogva a dobozba, aztán a tápba (ez csinálja a készenléti állapotot is) aztán vannak az egyéb nyalánkságok. Olyan meg nincs, hogy az első fokozat kimarad, jó marad és aztán elromlik arrébb is valami... Csakis akkor, ha villám nem gyön, de gyött az biz'a. De nem akarják hinni, de érdekes.
Ekkor hív a jóságos biztosítós csaj és beolvassa a hülyeséget, erre felpörög az a hülye fejem és kissé fuldokolva ecsetelem, hogy olyan 45 év villanyossági, erősáramú gyakorlat és tapasztalatot lettek szívesek hülyére venni. Pont. Ebéd, majd enyhe fájfej és mondok, fekszek én le kissé.
Apa, kezdődik!

*

Elbeszélés alapján elindultam, enyhe neandervölgyi előember kifejezéssel az arcomon és nem válaszolok, csak nézek azzal az evolúció előtti tekintetemmel.
Őszintén szólva, meg voltam kissé zavarodva, nem is tudtam, mit érzek, kinyúltam az ágyikón és ügyesen haldoklónak tettetem magam.
Aztán átjön a doki, neki se tudtam magasreptű párbeszédet produkálni, aztán gyön a mentő és robogunk a 40 km-re lévő kórházba. Hogy mi??? Tudjátok, egy nagy ház, betegeknek.
Anyósom előtte még kérdezi, mi van-e?
Gondoltam 2 frappáns mondattal megvilágítom az általános társadalmi romlásokat, amely a mai modern ember pszcihoszomatikus traumáinak közvetett és közvetlen...szóval mondom is neki:
- Hrmödonse saviletrmo batmanas dero... és így tovább.
Szegény mama láthatóan eltöprengett a tanulságon, mi meg haladunk is a kórházba izibe.

*

Tologatnak kerekesszékkel, mint a fűnyírót, hol ide, hol a CT-re, amarrébb mindenféle tűket szúrnak belém - ezen csak röhögök magamban - semmit nem érzek, csináljanak, amit akarnak, had passziózzanak a nyomorultak. Közben én voltam az, de megborult az agyam, micsinájjak.
Aztán amit tudni érdemes, többek közt 2 fontos agyi defektet tud megkülönböztetni a tudomány innéttől Lacházáig.
Szóval van egy helyre kis vérrög, ezt fogjuk és beledugjuk egy agyérbe, ami eldugulással viszonyul. Aztán van egy ennél is jobb, ekkor elpattan egy agyi ér és piros lesz a szürkeállomány egy része.
Ne is próbáljátok, úgyse tudjátok eltalálni, nekem mindkettő van, úgyszólván egyszerre!
Már odáig rohamosan fajul a gyógyulásom, hogy kristálytiszta a gondolkodásom, beszélni is sikerül, egy jól sikerült aforizmámra máig is emlékszem, az egyik mentőorvosnak megjegyeztem:
- Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi...

Ők is így látják, így a további megbeszélésnek így nincs is értelme, suhanunk egy másik kórházba, ahol türelmetlenül, beteg testemre kiéhezetten váró orvosok, nővérek és csak néma résztvevő tekintetükkel perzselő koporsókészítő vár egy nagy teremben, mintegy félkörívben össztüzelnek kérdéseikkel. Persze nem engedik szegény feleségemet helyettem válaszolni, huszárosan kivágtam, hogy hínak és mikor születtem, siker van, ennyi elég. Közben kénytelen voltam megdícsérni az egyik nővért, pillanat alatt két kezemre szükségcsatlakozót szerel és már mehetek is az egyik ágyikóba, teljes generál indul, olajcsere, infúzió, amit csak akarnak. A szomszéd két beteg eszmecserél, törökül, egy büdös szót se nem értek, este felé jövök rá, hogy magyarul beszéltek, de még agyilag zokniban vagyok, üsse kő! Sándor itt a szerver, mindenkivel szót ért, nyomorgunk, mindenki a saját bajával, majd a barátságos légkörben nyugovóra térünk. Sándor még egy dallamosat szellentett jóéjszakát kívánva, meg is jegyeztem, hogy az utolsó szót nem értettem kristálytisztán és vidáman elalszunk.

*

Másnap úgy érzem, szinte kutyabajom, gördülékenyen beszélek, de az semmi, kezdem érteni a hozzám intézett beszédeket, halleluja, nincs itt baj egy se! Beszédem is a régi csillogó, azt leszámítva, hogy a mondataimban teljesen rendszertelenül egy-két, a szövegkörnyezetben megjelenik egy értelmes magyar szó, aminek semmi köze a mondathoz. Ilyenkor mindig megállok és eltöprengek, hogy akkor mit is jelenthet a mondatom ebben a formában? Az enyhe fejfájást leszámítva kristálytisztán hallom, hogy valami őrült az egyik fülemben szolídan csenget. Vagy fütyül. Vagy ereszt valami halkan sípolva. Tuggya a kórság, majd lesz valahogy. A hét közepe felé rámegy a személyzet a divatra, a kapott tabletták színben mennek a pizsamám színéhez, bombázó! Lámazenyémsötétkék, ugyi... Szívultrahangra tolnak el, ja nem, itt már mehettem a lábaimon. Egy furmányos ágyra kell fekünni, amin van egy mélyedés, nem bírom kitalálni, hogy a mélyedésbe mimnek kell belelógni, vagy mi van? Aztán az egyik nővér egy szabadfogású mozdulattal belerögzít a stabil oldalfekvésbe és a doki gurigáz a bordáimon egy ilyen kis rollerrel, meg mond egy nagy csomó számot valakinek, szerintem még a Duna vízállásjelentés is benne van, csak nem tudom, honnét kell figyelni, amikor már az jön. Már úgy van, hogy mindent megúsztam, erre: Mióta van szívritmus zavara?
Első zavaromban szemérmesen elszepegem: Ollan 10 éve doktor úr...
Ezek mindent kifigyelnek!

*

Megtörten közli velem a doki, hogy a szívemen valami pillentyű nem zár és ott pangózik egy kicsit a vér, amitől a rézeleje miatt rög is lehet és lehet ám, hogy az vót! Meg az ideg, teszem én hozzá.
Na mindegy, ugyammá maradok még 3 napig, amíg addig eresztik a vérem, hogy a gyóccer jól-e higijja a véret, hogy ne habozzon az a vér, ugyi.
Hajnali 5-re megbeszéljük a vérvételt a nővérrel, tiszta lázba égek, hogy jól sikerüljön a randi.
Este lefördök, addig egyszer se vettem észre, hogy kilóg a falból egy drót, aha, kapcsoló ez, mielőtt törülközni kezdek, meghúzom, nézem, hol gyullad meg a villany, de mintha a budiban kapcsolja az elszívót. Persze nem az. Épp az 1cm-es sörényemet törlöm, amikor látom a bejövő személyt - ez fehér nadrág, és benne a nővér! Aszongya, miabaje, more? Én jobban meglepődtem, szóval ez egy ilyen segélykérő madzag??? Mindenesetre reggel újra bocsánatot kérek, mer' kéremszépen én nem vagyok egy olyan szatíra, hanem kéremszépen...
Hétfőn tényleg elerisztenek! Előtte nap a 6 személyes szoba igen meghitté válik, csak 3-an vagyunk, jól elbeszélgetünk, igazán szeretek mindenkit, de tényleg... Másnap behoztak egy fiatalembert, tulajdonképpen a bajából csak annyit tudok leszűrni, hogy kényszeres beszélgető, de ráadásul el van dugulva a füle. Nem tudja, hogy valamit már 3-szor elmesélt, valamint ugyan ennyiszer helyeselünk felváltva, hogy hátha végre csendben maradna...Szegény tudja és említi is, ki kéne a füleit tisztítani...Jani barátom, betegtársam szerint inkább dugóhúzó kéne neki, ennyiben maradunk.

*

Azt had említsem, hogy az egész földszinten én voltam a legkönnyebb eset. A társaim, ha bajuk negyed részét át tudnák passzolni nekem, még mindig én lennék a vezér ürü, bizony...
Elbocsátanak, meg az instrukciók, másnap a háziorvoshoz elmenni, már majdnem teljesen jól vagyok, csak ne kelljen semmit csinálnom. A móka dandárja még hátra van, belgyógy, meg kardiológ, meg renceres vérvétel, félmarék gyóccerek, satöbbi. Akárki meglássa, jobb leszek, mint újkoromban!
Mondtam már?
- Ihaj-csuhaj, sose halunk meg!
Legalább is nagyon ritkán...
Na, most mondjátok meg, megérte az a villámkáros, tévézős vitatkozás, perlekedés?
Naná, hogy nem, meg más se!

"Nem vagyok ideges, fő a nyugalom,
Száz évig élek én, ha így folytatom.
Arcomon csak mosoly lehet, és derű,
Mert az élet végső soron nagyszerű.
Vidáman így énekelek, énekeljetek velem, hogy:"


- Elölről mehet, végtelenítve lesztek szívesen!!!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.04. 11:47 
Offline
Alapítótag

Csatlakozott: 2011.03.30. 19:15
Hozzászólások: 1974
Toto írta:
Elolvastam én is, és sejtem, hogy kinek akar ezzel leginkább beszólni, de nem írom le. :lol:
Tunerman is csinált hasonlót egyébként régebben, egyik újságcikkében. Mondjuk Tunerman gyakorlatilag a teljes amatőr tábornak beszólt vele.

Én meg inkább próbálok csendben maradni, mert mindenki szó szerint utál, akinek elmondtam véletlenül az őszinte véleményemet.


Sztereó 2012/4 szám:

" Hozzáadott érték - a tuning és a DIY világa.


Bevezetés

A "csináld magad" mozgalom több évtizedes múltra tekinthet vissza, szinte a társadalom minden területe érintett ebben a témában - a lakásfelújítástól a művészetek legelvontabb ágáig.
Igazából azonban minket inkább az elektronikai területe érdekelhet, és itt is van bőven tanulmányozható érdekesség az elvek kidolgozásától a megvalósítás nehézségein keresztül, a végeredmény eléréséig.
Az első kérdés mindjárt fel is merülhet: miért van szükség valamit saját elgondolás alapján megvalósítani? Végülis majdnem minden szórakoztató elektronikai területen a szolgáltatások és a készülékek megvásárolhatóak, a folyamatos fejlesztések eredményei minden évben robbanásszerű gyorsasággal terjednek el a világban. A nagy sorozatú eszközök gyártási önköltségének folyamatos csökkentése szinte "használat után eldobandó" kategóriákat hozott létre, amivel - valljuk be - árban elég nehezen lehet lépést tartani. Talán így érthetővé válik a DIY mozgalom alapvetően többutas irányultsága.
Amíg az egyik része az önmegvalósítás mellett fontosnak tartja a létrehozott termék olcsóbb kivitelezését, olyant, mintha azt valahol megvásárolta volna. Persze van számtalan olyan ember is, akik csak az alkotás őszinte öröméért kezdi el tevékenységét. Számukra igazából nem érdekes, hogy az elkészült darab végül milyen használati értéket képvisel. Végezetül a DIY egy korántsem népes vonala pedig nem az önköltsége csökkentésében látja a kitűzött célt, hanem olyan elvek és termékek létrehozásában, amelyeket a társadalom döntő többsége nem igényel, ezért a gyártók nem fejlesztik és nem is hozzák létre. Ez talán a legizgalmasabb terület, az un. " hifi underground" világa, amely számtalan olyan eredményt tett le a zenehallgatók elé, amelyek említésre méltóak.
Mint a három fő irányzat mutatja: a praktikus és olcsón megvalósítható, a kicsit öncélú és további használatot nem feltételező és a társadalmi trendekkel tökéletesen szemben álló alkotások létrehozása a DIY világában jól megfér egymás mellett.
Kezdők
Az első lépések mindig véletlenszerűek és nem is hoznak kielégítő eredményeket - ez a "barkácsolók" széles tábora, akik bárminek vakmerően nekivágnak "a majd meglátjuk, hogy hová jutunk" felkiáltással.
Sok ilyen amatőrrel találkozunk az internetes fórumokon. ők azok, akik a legelképesztőbb ötletekkel és természetesen a legnagyobb hozzá nem értéssel hívják fel magukra a figyelmet.
Sajnos nagyon sok esetben valóban nem jutnak el sehová, így nem indokolt a számtalan munkával eltöltött óra.
(Persze vannak, akik nem tartják felesleges időtöltésnek ezeket a foglalkozásokat, mert maga az időtöltés benne a lényeg.) Mivel láthatóan a kezdők gondolkodása korántsem célirányos, ezért több tipikus hibát is elkövethetnek:

- nem jól választják ki a tunning céltárgyát (műanyag ház, gyenge minőségű alkatrészek)
- a kiválasztott átalakítások nem a készülék eredeti tulajdonságaihoz illeszkednek, sőt, tovább rontják azokat
- a tunning helytelen kivitelezésével csökkenhet a készülék megbízhatósága
- az elért "eredmény" nem áll arányban a befektetett munkával és az anyagi ráfordítással

A megfelelő képzettség és a gyakorlati tapasztalatok teljes hiánya tehát ezért sajnos lehetetlenné teszi az eredményes tuningot, vagy DIY készülék előállítását. Ha mégis sikerül, az a szerencse kategóriájába tartozik. Ennek illusztrálására elég csak megnézni néhány kezdő DIY erősítő kivitelezését, a belső felépítéstől kezdve a huzalozáson át a doboz kinézetéig (1.-es kép). Az egyszerű készülékek sokszor abból készülnek, amihez könnyen hozzáférnek az építők, és nem abból, amire szükségük lenne az eredményes munkához.
Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nagyon sokan vágnak neki az ismeretlen terepnek. Az elején mindenki kezdőnek minősül, és aztán a megszerzett tapasztalatok talán lehetővé teszik a következő szintre jutást.
Haladók
Itt már megtalálható az az elmélet és gyakorlati tudás - sokszor felsőfokú végzettséggel párosulva -, ami bármilyen problémára megoldást találhat, és tulajdonképpen talál is.
Az is sűrűn előfordul, hogy a hivatalos munkakör mellett, azt mintegy kiegészítve foglalkoznak az ismeretlen területekkel. Sőt, sokan végeznek elméleti kutatást, hogy megértsék az adott problémát. Tehát amennyiben az alapos DIY munka végül mégis színvonalas termékben manifesztálódik, akkor előfordul, hogy céget alapítanak és gyártásra adják a fejüket. Igazából ez az átalakulás nem megy nehezen számukra, mert lényeges előnyben vannak azokkal szemben akik nem tudnak illeszkedni a világpiaci elvárásokhoz, ők ott maradnak DIY világában, mint suszter a kaptafánál.
Például az ismert Audio Note Japan cégének Hiroyasu Kondo sok-sok évi DIY munkája volt az alapja. Szinte minden alkatrészt sziszifuszi munkával válogatott ki, vagy saját maga gyártott le a világhírűvé vált Ongaku erősítőjéhez. (2.-es kép)
A hifi világában tehát több cég múltjában kutakodva megtalálhatjuk a kezdeti lépések között a "gyári" készülékekkel nem megelégedett felhasználókat is, akik aztán sikerrel bizonyították, hogy "tudnak jobbat" a piacon addig lévőknél előállítani.
Elmondhatjuk, hogy ebben a kategóriában a tudás és a kitartó munka valóban elismerésre méltó termékeket hozhat létre.
Profik
Ezt a meghatározást természetesen nem a szó szerinti értelmében használjuk, mert az "igazi" profik a gyártók fejlesztési osztályain, valamint a technológiát és a gazdasági megoldásokat kidolgozó csoportokban tevékenykednek.
A kereskedelemben kapható termékek létrehozását nem a véletlenszerűség és nem a szubjektív döntések jellemzik. Azokat kőkemény elvek mentén, szigorúan költséghatékonyan hozzák létre.
A világpiac ilyen értelemben egy nagyon hatékony szűrést végez, mert csak azok az elvek, és azok alapján készült termékek érnek el sikereket, amelyekre társadalmi méretekben van igény, valamint kereslet. (Természetesen ezek a keresett termékek nem okvetlenül csak a jelenben készülnek, van nagyon sok olyan időtlennek tűnő darab is, amely később is megérdemli a vele való foglalkozást.)
A tunning és a DIY világa igazából itt tud kiteljesedni, mert a már eleve színvonalas produktum olyan elveket, anyagokat és technológiát tartalmaz, ami megmozgatja a "csináld magad" mozgalom tagjainak fantáziáját. Ezek a lehetséges ötletek sokszor nem illeszthetők a köznapi gondolkodás sémái közé, ellentmondhatnak akár az uralkodó trendeknek, műszaki irányzatoknak is. Jó példa erre az elektroncső újkori feltámadása, pedig az elmúlt század '60-as éveiben egyszer már kikopott a katonai, ipari és közhasználati készülékekből. A jelenlegi világpiaci helyzete, a gyártósoroknak a felfutó kapacitása semmilyen műszaki indokkal nem magyarázható.
Most érkeztünk el ennek a csoportnak valódi helyzetét feltáró kérdéskörhöz: miképpen lehetséges egy nagyon jól kitalált és megvalósított terméknek a tuningolása, átalakítása, esetleg létrehozása? Mi az a hozzáadott érték, ami más dimenzióba helyezheti a megvalósított ötletet?
A piacon kapható termékek szigorú feltételrendszerét már említettük. Ennek a kíméletlen szemléletnek azonban van egy el nem hanyagolható hátránya: a tervezők elveit sokszor behatárolják az anyagi korlátok, a gyártási, technológiai lehetőségek. Ilyen a tunning és a DIY világában valójában nem létezik.
Mivel általában egy termékről van szó, előfordulhatnak totálisan más működést, akár felhasználtságot eredményező átalakítások is. Éppen itt van egy lényeges momentum, amely elválasztja a kezdők táborától a profi tuning-mestereket! Ők megértik és kielemzik az adott termék minden tulajdonságát, és továbbgondolva az eredeti tervező gondolatmenetét, még magasabb szintre is eljuthatnak. Őket nem kötik a termék gazdaságossági korlátai, csak a magasabb színvonal lebeg a szemük előtt, itt már valóban szó lehet a hozzáadott értékről. A mindenképpen szükséges gyakorlati információk birtokában el tudják dönteni, hogy az adott konstrukcióban milyen elrejtett érték lehet, melyeket a gyártó esetleg teljesen véletlenül hozott létre.
Ilyenek lehetnek az átlagosnál merevebb, rezonancia mentesebb házak (hangfalak, készülékdobozok), a tápegységek jobban kihasználható tartalékai (jobban terhelhető transzformátor), vagy a vezetékezés megváltoztatása (lehetséges rövidebb jelutak). A kritikus pontok elemzése után, melyek döntenek az elérhető színvonalról, következhet a tunning:

- a készülékek rezonancia mentesítése, merevítése, esetleges csillapítóanyagok felhasználása
- hangfalak jobb merevítése, fadobozos készülékek rezgéscsökkentése, lábak lecserélése
- hangváltók, hangfalcsatlakozók ellenőrzése, esetlegesen jobb minőségre váltás
- tápegységek és azok hozzá ill. elvezetéseinek optimalizálása
- főbb funkcionális egységek kapcsolatának ellenőrzése, vezetékutak rövidítése
- hangfrekvenciás kimeneti egység feljavítása, esetlegesen elektroncsöves fokozat beépítése

Ezek a módosítások, ha szervesen illeszkednek az eredeti konstrukcióhoz, jó esetben lényegesen magasabb értékű készülékekhez juthatják a tulajdonosokat.
A tunningolók mellett vannak szerencsére olyan mániákusok is, akik mindent elkövetnek a saját ötletük megvalósításáért, például van olyan hazai tervezésű DIY high end hangfal, amit sikeresen meg tudtak valósítani. Igaz, jelentős külső segítséggel és az ehhez tartozó sokrétű és bonyolult szervező munkával (3.-as kép).
Sokakban felmerülhet ezek után az a kérdés, hogy miért nem lesz ezekből - a sokszor minden képzeletet felülmúló darabokból - gyártható termék, miért maradnak meg a prototípus állapotában? Igen, ez jó kérdés (lenne), de mint korábban leírtuk - a trendekkel és a világpiaci kihívásokkal sokszor ellentétes termékeknek igazából soha sem lesz versenyképes piaca, vagyis azok gazdaságosan nem gyárthatóak.
Mindig csak ez az egy, az egyetlen darab létezik belőlük.
Zárszó
Gyakran jól érzékelhető az is, hogy egy kezdő tunningoló munkája nyomán értékcsökkenés lép fel, míg egy profi modifikáció jelentős értéknövekedéssel is járhat. Ezeket az információkat mindenki a tunning, vagy modifikáció megtörténte előtt elemezze ki, nehogy anyagi veszteségei keletkezzenek!
Mindenesetre várható, hogy aki a kereskedelmi készülékek minőségével nincs megelégedve, és többet szeretne kapni a pénzéért, az egyszer talán maga is a tunning és a DIY változatos világában köt ki.

Takács Jenő


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.04. 16:09 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Nekem ez szép kerek összefoglalása volt a diy-nek.
Túltengő ego és "nemhogy nem értem (jól, reálisan, ahogy a Szerző szándékozta), nem is akarom érteni" alapján lehet sértett a diyer.
Kár, nem kellene. Mindenki sorolja oda magát, amelyik kedvező számára.
Nekem egyetlen hibám a sok kikupálódás ellenére a túlzott szerénység. :oops:

Bástya elvtárs:
Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.


Szép hétvégét mindenkinek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 19:07 
Offline
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 12:20
Hozzászólások: 1501
Tartózkodási hely: Szombathely
Lehet nem egészek illik bele az előttem szóló "elméletekbe" de most ráérek és leírom, hogy nekem mit jelent ez a dolog már mint a DIY :

Gyermek korom óta ( jó régen ) foglalkoztatott a hifi és az elektronika a barkácsolás , ehhez egy volt ( van ) egy gyermekkori barátom Vele csináltunk mindent - talán kitérek picit : NAGYAPÁTÓL aki egy nagyon kreatív ezermester volt ( mind kiderült a testvére is ) - aki alapjában úri szabó volt és 92 évesen még meg kellett neki mutatnom , hogy miből áll egy számítógép - Tőle tanultam a fotózást a képek előhívását , a régi csöves rádiók szerelését stb. - kicsit elkalandoztam - de már az általános iskolában disco-ban 4 wattos saját készítésű csöves erősítővel "nyomultunk" - saját hangfalakkal persze filléres hangszórókkal - kaptam néha 700 voltot a csöves trafótól és hatalmas ordítással dobtam ki a fogót a másodikról. A középiskolában is sokat disco-ztam baromi jó bulik voltak 1000és1 technikával. Zenekarokkal is jártam néha köztük az ős Lord-al is Vermona Regent Lanie DynaCord stb.... Aztán jó sok év kimaradt csak gyári cuccaim voltak évtizedeken keresztül nem találtam az anyagi lehetőségemnek és a fülemnek megfelelő hangfalat a Orion HS280 helyett , erősítőkben is főleg Orionok voltak ,pedig mivel közel van Ausztria sokat jártunk Bécsbe a Médiába fülelni , király dolgok voltak anno. Gépipari szakközépiskolába mentem , bevallom inkább az autók motorok gépek vettek körül, mivel Apám is autókat szerelt szinte gyermekkora óta ( 17 évesen "lopott" régi faros-busszal ment haza a kajálni délben az egész városon keresztül - nem bukott le soha). A suli után viszont volt egy nagy fordulat , mivel szerettem volna elvégezni nappalin elektroműszerész iskolát de sajna nem indult a szak még 2-3 évig sem. Ekkor keveredtem a számítástechnikában aki számomra sok sok év kihívást és élvezetet nyújtott már csak azért is , mert mindig szerettem olyan dolgokat csinálni amihez agyalni kell - na az 7 programnyelv a sok-sok rendszerprogram ami csináltam , számomra baromi sok élvezetet adott mert fontosnak éreztem magam kihívást jelent minden feladat , sajna ezek mind-mind elfogytak ennek részben én is oka vagyok meg a körülmények is.

És elértem a lényeghez (bocs a többiért ) - nekem az elmúlt kb 10 év DIY jelenti azt amit máshogy a munkában nem nem tudok vagy tudtam elérni. Borzasztó sokat tanultam az Ethosz-os Jószi barátomtól - főleg audiophile szemlélelet - anyagismeretet egy másik jó sráctól aki már sajnos nincs köztünk (ElephantMan (AVX) és TŐLETEK hála Istennek az internet világának, egy csomó embernek akik segítettek jó hangafalat építeni. Az lenne jó, ha az anyagi lehetősége az embernek kicsit jobb lenne ami sajnos mindig vacakabb. Sajnálok egy másik dolgot is, mármint hogy csak évek múltán jöttem rá , hogy ha kicsit nagyobb szorgalmam lett volna a suliban akkor tanulhattam volna tovább , de hát az ember oda "tapad" ahova "születik" - ez szent meggyőződésem - amikor meg 10 éven keresztül kényszerből tanultam mert a munkakörömhöz és a fizetésemhez szükség volt rá - na ezt soha nem sikerült használnom - igaz soha nem is érdekelt igazán ( ja ez egy felsőfokú banktanácsadói végzettség ).

Na szóval valahogy most ilyen szentimentális lettem ezért írogattam ennyi hülyeséget - ma láttam egy "felfedező" című műsort amiben aranyos kis robotokat fejlesztett valaki egy pofon egyszerű programozási nyelvvel irányítható gyermekeknek - óriási 5let - akkor jutott eszembe, hogy nekem anno csak egy egyszerű műanyagból részekből álló "fémépítő" nem tudom másképp leírni de hasonló volt abból építettem a technika órára egy repülőt aminek az elejébe be volt építve egy pici motor ami tekerte a propellert - mindenki azt csodálta.

Hát elrepült a világ .................

PS


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 19:38 
Offline
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 13:33
Hozzászólások: 352
psuser írta:
A suli után viszont volt egy nagy fordulat , mivel szerettem volna elvégezni nappalin elektroműszerész iskolát de sajna nem indult a szak még 2-3 évig sem.


Lehet hogy nem sokat vesztettél,mivel manapság már nem sok helyre keresnek ilyen végzettséggel (ha csak,nem "robotként" kell egész nap forrasztgatni meg mérni,persze éhbérért :( ),ki is halt ez a szakma-pedig milyen jó is volt az első évben kalapácsot reszelni :lol: .


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 20:27 
Offline
Kiemelt Tag

Csatlakozott: 2011.09.10. 18:28
Hozzászólások: 1527
Tartózkodási hely: Győr
rotring05 írta:
psuser írta:
A suli után viszont volt egy nagy fordulat , mivel szerettem volna elvégezni nappalin elektroműszerész iskolát de sajna nem indult a szak még 2-3 évig sem.


Lehet hogy nem sokat vesztettél,mivel manapság már nem sok helyre keresnek ilyen végzettséggel (ha csak,nem "robotként" kell egész nap forrasztgatni meg mérni,persze éhbérért :( ),ki is halt ez a szakma-pedig milyen jó is volt az első évben kalapácsot reszelni :lol: .


Melyik suliban reszeltek az elektroműszerészek kalapácsot? Én anno Győrben a Kossuth ban végeztem,de mi nem reszeltünk.Sőt velünk párhuzamosan voltak tv rádió műszerészek is.

üdv:Balu


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 21:05 
Offline
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2013.01.22. 00:22
Hozzászólások: 2239
Gybalu71 írta:
...

Melyik suliban reszeltek az elektroműszerészek kalapácsot? Én anno Győrben a Kossuth ban végeztem,de mi nem reszeltünk.Sőt velünk párhuzamosan voltak tv rádió műszerészek is.

üdv:Balu

Szekszárd, Rózsa F. műszaki szakközép - a 80-as években, kb. 20 éve már az iskola sincs, vagyis gimi van helyette, arra van igény.
Még esztergálni, síkköszörülni, stb. is tanultam! :lol:
Ja, és elektronikai műszerésznek képeztek! :D
db


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 21:12 
Offline
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.22. 22:41
Hozzászólások: 1042
Tartózkodási hely: Tamási
Én ugyan erősáramú voltam, de én is reszeltem, martam, esztergáltam. Mi több még öntöttem, kovácsoltam, heggesztettem is :)
Én nem látom halottnak az elektronikát, most írattam be a gyerekem elektronikai szakközépbe (vagy ki fene tudja most hgy hívják ezeket az iskolákat :( ). Megjelent szakmaként a mechatronika is, az informatika ugyan nyomul ezerrel, de érzékelés, beavatkozás nélkül csak fórumozni lehet vele :). Meggyőzőésem, hogy az elektronika - mechatronika hiányszakmává válik.

Bár ez itt hájend vonalon erősen off.

_________________
A privátokat megítélésem szerint nyilvánosságra hozom. Így írjatok.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 21:35 
Online
Alapítótag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.27. 15:22
Hozzászólások: 4956
Gybalu71 írta:
Melyik suliban reszeltek az elektroműszerészek kalapácsot?
üdv:Balu


Egressy Gábor szakközép. 84-88. Elsőben nálunk is volt minden, reszelés, hegesztés, esztergálás, marás stb.

Sajti


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 21:51 
Offline
Kiemelt Tag

Csatlakozott: 2011.04.01. 22:03
Hozzászólások: 874
Tartózkodási hely: Tárnok
Gybalu71 írta:
Én anno Győrben a Kossuth ban végeztem,de mi nem reszeltünk.

Pedig minden rendes villanyos embernek kellett elsőben kalapácsot reszelnie! :lol:
Én is azt csináltam a Mechwartban. Jó apámnak lakatosműhelye volt. Otthon kb. két óra alatt meg tudtam volna csinálni az egészet a nulláról. Ott meg mennyit szoptunk vele!?....


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.11.06. 22:56 
Offline
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.22. 22:41
Hozzászólások: 1042
Tartózkodási hely: Tamási
Nem tudom ti milyet reszeltetek, de az enyém nem volt egy egyszerű szerkezet. A feje reszelve, szögkihúzó marva, a nyele esztergált recézett, üreges. Az üreg vége menetes véggel lezárva, benne karctű, csavarhúzó, amit a fej lecsavarása után a nyél végébe lehetett beszorítani egy csavarral. Az is esztergált, recézett :) Fél év meló volt, még megvan :). Persze a csavarhúzó karctű edzett.

Na többet nem offolok.

_________________
A privátokat megítélésem szerint nyilvánosságra hozom. Így írjatok.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.12.01. 14:36 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Üdv, kedves Béketűrő Kollégák!
Azért Szia a Többieknek is...
Jutott eszembe a CoffeHaus-beli belvillongásról, hogy volt nekem erre is egy mesém, régen, amikor még szigorú és igazságtalan Illetékesek járták e tájat.
Nem is élt, csak fél napig a hsz, hogyne, és, ha véletlenül valakinél jó színben tűnhetnék fel?! Nemá'
2015. áprilisában íródott:

Cool Kiskáté ahhoz, hogyan legyünk civilizáltak egy képzeletbeli fórumon
Az alább ismertetett lehetőség egy alternatívát kíván adni ahhoz, hogyan vitatkozzunk közösségi oldalakon, anélkül, hogy lemennénk... oda.
Mert ott, a képzeletbelin az a lent mindennapos.

Kedves és Kedvetlen Fórumtársak!

Kigondoltam egy igen szórakoztató megoldást a mostani békétlenség (?) megoldására.
Régen úgy mondták: Ahogy azt a Móricka elképzeli...
Tudom, ez a gondolat kissé túlzásnak is fog tűnni, azonban áldozzatok rá néhány pillanatot és gondoljatok bele.
Én szívesen társalognék itt még magázódva is, így nem lenne az a látszat, hogy fiatal, eltartott taknyos létemre beszólok, tiszteletlen vagyok az idősebb generációval szemben, azt már csak felületesen említvén, hogy az illető esetleg igen komoly munkákkal a háta mögött vesz részt a társaságunk életében. (psssst, azonban ettől még tévedhet...)

Pl. valakinek van egy hsz-e, amiben értékel, közzétesz egy megoldást...
A másik (3.4.5.etc.) hozzászóló:
Tisztelt Fórumtárs! Figyelemre méltó észrevételei mindenképp gazdagították közösségünket. Engedelmével szabadjon felhívnom figyelmét a téma cizellálása végett, hogy a Föld forog a Nap körül és nem fordítva. A 2 és fél perdületű kvarkok nemi életére vonatkozó meglátásait azonban teljes mellszélességgel támogatom, nincs helye a kirekesztésnek.
Pont ők miért ne élhetnének közös elektronfelhő alatt?

Viszont válasz:
Kedves Nagyrabecsült Kollégánk!
Mélységesen megtisztelt építő jellegű hozzászólásával, mely megerősített abban a hitemben, hogy Giordano Bruno fórumtársunkat jogszerűen, de későn égették meg - előbb kellett volna.
Így most nem kellene felesleges köröket futva, tudományunk színe-javát arra fecsérelni, hogy az Emberiség egyetemes tudását - melynek Ön is pótolhatatlan tagja - egy bizonyos nívón tartsuk.
Azonban a Max Planck Institute leipzig-i 3. osztályos ének-zene levelező tagjaként kivívott elismeréséhez szívből gratulálok! Megjegyzem, a 4. versszak 5. hangja biztosan dó, nekem is ez jött ki.
A szinkópáról írt zh-ja meg egyszerűen fenomenális! Baráti öleléssel: Ezésez fórumtárs
... és így tovább.

Ekkor természetesen a Moderátor közbe avatkozna, szakszerűen, határozottan:
Tisztelt Uraim!
- Igen kényelmetlen számomra, de úgy látom, fel kell hívnom becses figyelmüket jelen topik témájára, amely a kinigli nyulak és a vegyes lombhullató erdők kúszónövényeinek szimbiózisáról szól. Kérem azon témában lesznek szívesek a továbbiakban folytatni a purparlét.
Még egyszer elnézést, minden kedves Fórumtársat csókoltat a Lőrincze Lajos tanár úr, valamint itt ragadom meg a lehetőséget, hogy figyelmükbe ajánljam, megjelent a legfrissebb Magyar Helyesírási Kézitáska.
További hasznos és építő csevejt kívánok, az Önök alázatos szolgájaként - a Moderátor.
Hiszen én vagyok Önökért és nem fordítva... Jövőre megcéloztuk a Michelin-csillagot is a fórummal, pont a vendéglátáshoz ne értenénk?

Itt lehetne egy ízléses kis halálfejes logó, filigrán lábszárcsontokkal...
Ja, dehogy, csak egy pillanatra felébredtem.
Aki mindezt komolyan veszi, annak úgy kell.
Én magam sem reménykedem.


Bejött...?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.12.02. 14:26 
Offline
Kiemelt Tag
Avatar

Csatlakozott: 2011.04.10. 10:56
Hozzászólások: 834
:lol:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2016.12.05. 12:06 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Kénytelen vagyok kitérni arra, hogy a jó hangzás értéséhez elengedhetetlen a klasszikusok ismerete.
Csak és csakis ezután léphetünk túl a zene ma már populárisnak tekinthető (fenti) agyon nyúzott darabjain.
Egy távoli, jazz szakértő barátom küldte az alábbi riportokat, amiből lemérhetjük, le vagyunk-e maradva a mai modern zenék értésétől és mégis, kb. mennyivel.
Az események már néhány évesek, de sosem késő kiművelődni egy diy-nek is...

Házunk tája, ki, milyen zenét szeret....
Fujjj populárincs zene, viva White & Pink-noise!!!444négy5

A populáris zenéket magam is megvetem, nemrég küldtem polóniumal fényezett gitárpengetőt, John Mayallnak, valamint megbíztam néhány kigyúrt kopasz zenekritikust, kissé ugráljanak Frank Zappa slágerénekes sírhantján, elfogatóparancsot harcoltam ki a King Crimson, Uriah Heep, Jethro Tull, Emerson, Lake & Palmer tagjai ellen a normális zeneértők elleni nemtelen támadásaik miatt. Há' nehogymá' a cimbalom vigye a habverőt a dobostortához!
Igen, igen a korai Brian Eno és szintén korai Pink Floyd noise kísérletei nem vesztek kárba, a mai szárba szökkenésükről olvassuk Scott Yanov dzsessz kritikust, aki a legutóbbi Art no, pentatlon no, Kodály fuck you jazzfesztivált kísérte figyelemmel:

Kedves hallgatóim, itt vagyok a híres montreux-i dzsesszfesztiválon, ahol a minimal-maximal noise, minimal brain salat, very primitive irányvonal legjelesebbjei mutatják be művészetüket.
Itt van a 2008-as év felfedezettje Blind Cukkermann, akit a híres dzsesszgitárosunk fedezett fel és juttatta a rivaldára, méltán. Cukkermann egyszerű villanyszerelőként dolgozott felfedezéséig, született vak létére elismert szakember volt a szakmájában évtizedeken át. Munkás hétköznapjaiból átemelt élettapasztalat ihlette a feministák által azóta is ádázul támadott „Férfisikoly” c, CD-je azóta bejárta a világot. Őstehetsége volt szakmájának, társai elismerően csak a „Puszta Kéz”-ként emlegették. Nemcsak meg tudta különböztetni a különböző kis és nagyfeszültségű vezetékeket, de virtuóza volt a fázissorend megállapításnak is, ezt különösen a szinkrongenerátorok párhuzamos kapcsolásánál tudta kamatoztatni. Ő cáfolta tételesen először "Az áram alatt lévő alkatrész úgyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, csak más a fogása" Kirchoff törvény "A" pont, 4. bekezdés, 3. alfejezetét, mely miatt már életében szobrot kapott a svájci Alpok egyik félreeső 4 sávos alagútja közepén.

Tavalyi, európai turnéja zökkenőmentesen, óriási sikerrel zajlott, az európai szabványú feszültségkülönbségeket akadály nélkül vette, kissé nagyobb volt a nézőtéren az égett szag, de mindezekért kárpótolta a közönséget a Kedélybeteg rénszarvas agóniája c. oratóriuma, amelyet egy szál fáziskeresőn adott elő a New York-i Szimpatikus Körülmetélő Zrk. kíséretében.. No, de hagyjuk későbbre a fellépők listáját, lássuk a helyszínt. Az előcsarnokban zsibongó gyereksereg láttán kissé elbizonytalanodó nézők hamar rájöhettek, hogy a műértő közönség egy része az előadásra elhozta gyermekét is, tekintve 12 órásra tervezett koncert okozta családi problémák orvoslására. A kicsik tarka serege az imént tódult be a Rendezők biztosította állatsimogatóba, ahol néhány pelyhes hátú alligátor várta a kíváncsiskodókat.

A technikusok még pár simítást végeznek a színpadon, belövik a hátsó traktusra irányított 42 hüvelykes hajóágyúkat, kikészítik az alkalomhoz illő, piros szívecskékkel kivert repeszgránátokat, majd néhány igazítás a lángszórókon és máris az első avant gárdista formáció lép a színpadra. A közönség kissé visszafogott hangulatnyilvánítása érezteti, hogy a texasi láncfűrészes és a bostoni fojtogató témája felett kissé már eljárt az idő, bár némi derültségre adott okot, amikor a nézőtér első 2 során végigrobogó láncfűrész egy kissé túlsúlyos rajongónál befulladt… A New Orleans-i szervkereskedő maffia fantázianevű formáció éreztette, itt nem babra megy a játék! Néhány szétpancsolódott néző után a szerencsés rajongóknak sikerült 1-1 vesével, szemmel kísérni tovább a briliáns művet.
Némi anomális támadt ezután, mert az emailban lovaggá ütendő Woodhand énekes-gitárost amiatt ért atrocitás, hogy angolból amerikaira fordításba némi hiba csúszott, így az „első órában üssék lovaggá” részletet a fordító „egy órán át üssék, mint a lovat”-ként fordította.

A közönség semmit nem észlelt a félreértésből, sőt, úgy nézett ki, remekül szórakozott.
Ezután lépett a színpadra háromnyakú, egyhúros gitárjával On Do Bo, észak-afrikai dzsesszgitáros, kinek nevéhez olyan örök igazságok fűződnek, melyek csak Einstein axiómájához, E = m ∙ c2 lehet hasonlítani. Ő mondta ki először: „Right, that the blind horse does not see, but feels it if you fuck it.” vagyis „Igaz, hogy a vak ló nem lát, de ha keféled, azt érzi.” A művész mély átéléssel játszotta a némileg mellőzött normal „A” hangot, egyetlen „fisz” közbeiktatásával, amikor jelezte a 3 órás mű delelőjét és kiment a mellékhelyiségre könnyíteni. Ezalatt a közönség magától értetődően őrjöngve aludt…Ekkor azonban a három tagú kanadai „Mi a jóanyátokat képzeltek, majd a hétfokú, diatonikus rendszer hangsorai nem kellenének, köcsögök???” c. elégiájukat adták elő a manhattani látványmészárszék duójának kíséretébe, kik aláfestésként rézsút szétfűrészeltek néhány kitömött azték totemállatot.

Az előadás sorozat első része után a friss pereceken, füveken kérődző közönség meghallgathatta az egyik nagyágyúját a perfomance-nak, ekkor adta elő kései barokk átiratra aktualizált művét a „Szőrös húsleves” jazzkvartett, aki most kénytelen volt nélkülözni 5. állandó tagját, akit 3, egymást követő, harmonikusan lejátszott hangért az FBI körözött, valamint az ománi sejk is kimondta rá emiatt a fatvát, így büntetlenül bárhol lelőhető. A kvartett kitett magáért a „Négykezes palatábla kaparás” című számukat görcsbe lábadt szemekkel hunyorogta végig a közönség, majd az elforgatott Look out, mines!!! Táblákkal csápolva irányították a Bangladesh-i olajütők hastáncát, melyet Flettly Horse, indián származású süketnémet jazzbalett művész szólótáncával színesített, pergőtűz kísérettel. Köszönet ezúton is chicagói Omerta együttesnek, akik nem csak a Thomson típusú ütemadón adták elő művészetük legjavát, de szinte elhomályosították a tokyói yakuzák egykezesét is, ahol a vállalkozó kedvű nézők maguk is kipróbálhatták, a „Páratlan ujjú patások barcogása esti fénynél „ c. műben a közönség aktív részvételét. A néhány tucat kisujj feltakarítása után hosszabb szünet következik, majd az est fénypontja, Atomot Kínának formáció következik, 3D szemüvegeket és dögcédulákat osztanak a közönségnek. Állítólag a közönség kemény magja kivárja a felezési időt, egyelőre búcsúzom, a színpadon széthúzták már a bunkerajtókat, később, 5000év(?) folytatom...
Yanov


Büszkén jelenthetem, magyar vonatkozások is vannak a sorok közé bújtatva:

„A fojtatás…”

Kedves Barátaim, kénytelen vagyok folytatni a koncert tudósítást, annyi kérés (zaklatás, fenyegetés?) volt az ügyben, hogy a rendezvény hazai, külhoni emócióiról, előzményeiről, következményeiről kénytelen vagyok ismét szólani.
Részemről az a bizonyos külhoni banda - ősjazzős...
aki úgy fújta a hangszereit, szaxi, trombita, dob, zongora, hogy majd berepedt a s..gge indított el a felfedezői úton, hogy kapcsolatokat keressek a zenei irányzat mibenléte, rajongói közönség rétege, befogadó műértői felé.

Bevallom, első ránézésre volt egy olyan érzésem, hogy ezt csak a vájt fülű, szemű rétegrajongók élvezhetik, akik szétszóródtak a négy égtáj felé, miután el akarták bizonyos körök az OPNI-t(1) lopni és szélnek eresztették a lakókat, akik azóta is visszavágynak Kako-fóniába(2).
A következő gondolatom az volt, miközben a véres veríték játszikálva csorgott a halántékomon, hogy ha visszajönnek a büféből az igazi zenészek, ezt a három belőtt barmot… No de feleljen helyettem a múlt századi költő(3): „Ha nem hagyjátok abba, úgy rúglak v..agba!!!”
Aztán kiderülődött, miután a három őrült ezután se röhögte el magát, hogy ők ezt komolyan gondolják!
Felkerekedvén a netre, mellém ült a bakra a legjobb barátom a Gugli(4) és bejártunk ungot-berket, hogy népszerűsítsük ezt a méltán mellőzött mélyművelésű művészeti oldalhajtást.
Közben megérkezett Yanov barátom következő levele a folytatással, így nem tarthatom tovább magamba az események krónikáját.

Lábjegyzet:
(1)OPNI: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – „Lipótmező”
(2)Kakofónia: zeneművészeti értelemben rosszhangzás, hangzavar, valamely hangrendszer belső törvényeinek megsértése. a nyelvi szöveg kellemetlen csengése.
(3)szép Ernő
(4)George Google (Gugligyurka, első osztályú fogathajtó)

Közjáték: Az angol levélre ráengedvén a webfordítót, elsőre leégett a pc táp, majd leköpött a monitor és megharapott az egér…úgy érzem, remegések vannak az „Erőben”… 

Háj mindenkinek, Yanov vagyok a „Katlanból”!
No, nem volt egy nagy durranás a beharangozott banda, néhány kosár neutront a fejünkre szórva elszálltak az ablakon. Nyamvadt rendőreink persze nem vették be, szerintük kokó volt. Mindenesetre most együtt vigyorogunk.
A rendezvény nyitányán néhány városi előkelőség is fényezte magát, a polgármester meg olyan szirupos ömlengésekkel ecsetelte az emberi közösségek, összetartozás fontosságát, hogy megdobálták kenyérrel. Ha a végén nem azzal búcsúzik szipogva: „Kabbe gyíkok, én leléptem!” hát ki tudja mi nem történik…

Szót kell ejtsek az csecsen Amfetamin Sister’s és a monacoi Salive Machine alkalmi formációról, akik a Világűr és mi c. pszichedelikus örökzöldet adták elő, afféle jazz-operaként megjelenítve.
Elektronhéj szerepében Dani De Vito, második proton szerepében Arnold Swartzenegger vendégszereplésével a többi, hidrogénatomot a helyi együttesek gidái alkották.
Az egészhez háttérzenét a helyi mazsorettek szolgáltatják csimpolyán, zenei szakértő Mr.Noisebean a süketnéma DJ. Ő inicializálja a nyitóképet, Opusz 42/Köchel-jegyzék 00 – Ősrobbanás.

A Rendezők tovább nem titkolhatták, az igazi nagy durranás egy külföldi kis jelentéktelen ország zsenije lesz, akit külön tengeralattjáróval fuvaroztak ide, akkor volt a titoktartás, a stewardeseknek is végig be volt kötve a szemük, véletlenül a navigátornak is, így 2 héttel később érkeztek a menetrendszerű lazac ívással, de még időben.
A másodkapitány az első tiszttel szintén annyit ívtak az úton, hogy nem vágott egy nyomba a szájuk, így először a bukaresti Csodaként aposztrofálták a nyolcadik kerületi pesti srácot, akit valamelyik reklámtévé zenei vetélkedő előválogatásán a zsűri egyhangúlag felkergetett az első fára…A meg nem értett művész épp most lép bele sorba az összes nagydobba, az értő közönség a (saját) haját tépi a lelkes fogadtatásban. Most jó magyarnak lenni! – állítólag…

A következő művészt szintén ez a fónia nagyhatalom köpte elénk, protest-jazz énekes a színesbőrű afro-finn-afro Paakoo Black: Give my Lord, the tit to me the tit give – Add Ó Uram a didit, a didit add ide c. blues-gospelt adta elő az egyébként nem kimondottan hívő közönséget egyöntetűen megríkatva a csodálatos, eddig ismeretlen dallal.
Mi lett volna itt, ha az endrődi Mester, Benedek Uhreen: My dog, Rebeka is elhangozhatott volna??? Kár, hogy a művész horgasínhúzódás miatt nem jöhetett, éjszaka a budira menet az iwiw-es zenedobozán keresztülesett…Ő is magyar. Hol lehet ez a Hongorey, vagy mi? …és mi a telefonszáma…? Ha van…No, majd jövőre! Veletek ugyanitt! Addig is világgá mentem, gyertek velem!!!

Yanov


Csatolmányok:
csakmihaverok.jpg
csakmihaverok.jpg [ 136.78 KiB | Megtekintve 37089 alkalommal. ]
Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2017.01.10. 13:57 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
... ééés most egy kis kalandozás az elektronika táján.
Csak úgy eszembe jutott...
Tudta-e Ön, Te? Ő, Mi, Ti, Ők...?
Az igaz, néhány alapfogalmat ált. 8.-ban el kellett (volna) sajátítani, így reveláló hatással olvasom:
Az elektromosság a vezetékben fénysebességgel terjed.
Hát jól átvertek akkor annakidején engem is és még ki tudja hány embert?
Jobb is, ha éppen akkor hiányzott a tanuló!
Mer' nam addig a'!
Valami szatócsok ugyan ezt írták, de mi nem olyan könnyen vagyunk becsaphatóak. Már mint villanyos szakemberök.
Szörnyedjetek el hát Ti is:

Milyen gyorsan áramlanak az elektronok a rézben, amikor a rézen áram folyik át?
LH
North Hollywood
A rézben az elektronok elég lassan haladnak, noha az "elektromosság" majdnem a fény sebességével terjed. A rézben (és minden más vezetõben) olyan sok mozgékony elektron van, hogy ezek az elektronok akkor is nagy elektromos áramot jelentenek, ha csak egy-két centimétert tesznek meg másodpercenként. Helyettesítsük az elektronokat képzeletben olyan vízzel, amely egy csövön vagy egy folyómederben áramlik, és most gondoljunk a Mississippire. Ha a Mississippi csak néhány centit tesz is meg másodpercenként, minden másodpercben rengeteg vizet szállít el St. Loiusnál.
Az, hogy az elektromosság majdnem a fény sebességével terjed, mindössze azt jelenti, hogy ha az elektronokat mozgásra késztetjük egy hosszú huzal egyik végén, a huzal másik végén levõ elektronok is szinte azonnal mozgásba jönnek. De ez nem jelenti azt, hogy a tõlünk elinduló elektron ilyen gyorsan jut el a huzal távolabbi végére. Az elektronok inkább úgy viselkednek, mint a hosszú locsolócsõben áramló víz. Amikor kinyitjuk a csapot, a kiáramló víz meglöki az elõtte levõ vizet, az pedig az elõtte levõt és így tovább, és a locsolócsõ végén szinte azonnal kibuggyan a víz. A víz esetében a mozgás hangsebességgel halad elõre. A huzalban a mozgás a huzalbeli fénysebességgel terjed (azzal a sebességgel, amellyel az elektromágneses hullámok terjednek a huzalban), s ez alig kisebb a vákuumbeli fénysebességnél.

A fordítás Louis A. Bloomfield
How Things Work címû gyûjteménye alapján készült

Tehát m a j d n e m!!!
Hohó és ezek akarnak túljárni az eszemen? Ilyen kevésen is...?
Hehe... Ha nem vagyok résen... ? ;)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2017.01.10. 19:52 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
Kedves Többiek!

Én is az vagyok amúgy…
Szóval kaptam néhány privát üzenetet a fenti kis dolgozatommal kapcsolatban, így néhány mondatban kibővíteném a teóriámat, mert nem volt elég plasztikus.
No, valahol olvastam a neten, épp a napokban vesézte ugyanez témát egy asztrológus, sámán, UFO (?) valami tudós elme.
Nagyjából, szinte szó szerint azt írta, amit a fentebb vázoltam, ami az idegen tollakból írtakban szerepelt.

Tehát nagyon egyetértek azzal, aki szóvá tette, hogy aki azt hiszi, hogy vegyünk pl. egy audio jelcsoportot, mondjuk a Parasztbecsületből, Te csak kacagj bajazzo felhívó dzsessz-valcer részletet, józan paraszti ésszel:
Mi lenne, ha a jel, elektromosság majdnem fénysebességgel haladna?
Élőben persze mindennek meg van a sora, de egy elektronikusan rögzített felvételt a robogó elektromosságra bízni??? Majdnem fénysebességgel?
Aki ilyet állít, hogy fénysebességgel megy a felvételben a villany, azt nyilvánosan meg kell cáfolni, mint pédául mostén… De azért van más józan elme rajtam kívül is, nem vagyok egyedül!

Vagyis, remélem vannak itt az elektromossághoz, audio technikákhoz konyító tudós emberek - is. Azér is írom, velem éreznek és én velük érzek.
Futtassunk tehát egy gondolatkísérletet: Lejátszanánk ezt a Parasztbecsület opera darabot. Ja ezt villanyosan játszanánk le, csak egy reccsenést se hallanánk, akkor már az is benne lenne, amikor a ruhatárban sincs már senki, hazamentek! Fénysebességgel az elektromosság? Vicc!
Én a tüzérségnél szolgáltam annak idején és jól észbevéstem a tanulságot, jó a tudomány, de nem ad mindenre választ. Én megtanultam a 3szögelést, ballisztikát, mindent, ötösre írtam a felmérőt!
De azt is megkérdeztem a végén: Ok, mindent értek már, komplett a tudás, még annyit, abba a kicsike ütőszögben hogyan van akkora erő, hogy azt a nagy lövedéket olyan messzire eldobja? Mert a villanást előbb, durranást utána, világos, a szemünk előbbre van, mint a fülünk. Leszereltek aztán hamarosan, sikerrel.

Epilógus:
Én úgy imádom, mikor valaki azt hiszi valamiről, netalán valakiről, amit szeretne. :) Ahogy Hofi mondta: „Megrágom neked, különben nem eszed...”
Tehát itt az olvasmány a megfejtéshez: https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q= ... 2KckQ2nkJQ
Köszönöm a figyelmet.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2017.01.15. 19:52 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
II. Kacor király tortát hegeszt

Hol volt, hol van, él Kacor király a neves tortahegesztő kircsi.
(ez egy mese, ipari mese, ha nem vette volna észre valaki)
Éldegél a király, birodalma szinte végtelen, az üveges sörön innen és az operációs rendszeren túl.
Második Kacor király módfelett kényes a tekintélyére, ha hírét veszi, hogy valaki rosszat mondott róla, hipp-hopp, ott terem és Mardel nevű királydingóját is ráuszítja. Aki mellesleg jövő, halott, szellem, kísértetlátó, szerinte ezek mindig üldözik is...sátán kutyája...nem is, mmmm... sántakutya, na az. Ketten aztán cincálják a felségsértőt, míg a világ világ és 3 nap. Kircsi bármi észrevételt tortáival kapcsolatban terrortámadásként él meg, ekkor az árulóra, felségsértőre ráküldi a névtelen fekete sereget.

Érti a kritikát, meg a humort is, csak nem tűri. Még szép, királynál több már úgy sem lehet, innét csak lefelé lejt az út.
Kacor királyunk – próbálok én is idomulni, mit lehet tudni – valami frenetikusan ért a tortahegesztéshez, birodalmát ebből gyarapítja a mai szintre.
Ha olyan dolgokkal jössz elő: A szakácskönyvek egyikében sem így van...Felséged 2-őt lapozott...a kifestőkönyvében lehet, hogy így van talán… - véged.
A Király híres és felséges tortáit mindenhol dicsérik, de vannak mások is, aki még jobb tortát készítenek. Csak azok nem szidolozzák magukat, csinálnak és kész. A Király biztonság kedvéért minden reggel odaáll a kedvenc serpenyője elé és belekérdez:
-Serpenyő - persenyőm, mond meg nékem, ki hegeszti a legjobb tortát a világon?
A konyhaedény illedelmesen megtörli zsíros öblét, mindannyiszor azt feleli:
– Csakis te, Királyom.
(egyszer eltévesztette, rögtön a szelektívben találta magát, onnét horgászta vissza a portyázó aztékok elől kegyesen a Király)
Azt találta mondani – a részeg mindig igazat mond és előtte bólé folyt bele, mindenütt az folyt – Szépet, jót hegesztesz, de vannak akik 100x jobbat, szebbet hegesztenek, úgymint… Eddig tudta mondani, de...
A kircsi földhöz vágta széles mérgében, bele is rúgott egy nagyot és sántikálva vitte, go a szelektívbe.

Aztán a fenséges tortái alapja a fűrészpor! Ugy-e csodálkoztok, mi? Na azért. Ettől drága, mahagóni, dinsztelt fűrészpor, némi facsiszolattal vegyesen. Ez adná a bukéját és az árát...
A Király zsenialitása abban áll, hogy a sok tortahegesztés után eltalált egy egész jó középarányt, vagyis,ahogy mondják sok cukorral meg lehet enni kevés …t.
Szerencsére mindig voltak naiv plebejus alattvalók, akik a tortákat készítőt gazdagon megfizették a hegesztett tortáért. Aztán dicsérték egymásnak, vegyen más is, ne csak ő járjon rosszul.

Készült is ám torta tucatjával! Azonban egy napon nagy baj történt!
A Király éppen kidoboltatta az új, röntgennel átvilágított, kadmiumozott dobostortát, mesterművét!
De nem ám csak a ponthegesztett torta, hanem a tálaló készletet is, önfényező mini kolomppal, komplett főétkezési mesterművet, piros lézerrel paprintva. Szerényen, csak a „legrosszabb„ tulajdonságokat említette, mutatta be, úgymint a gojzer varrott bőr tortakés, szegő zsírpapír, bodzafa forgósziréna, meg a hozzá felszolgált bólé, ami olyan dicsfénnyel bírt, hogy a gyanútlan tortaszerető csakis népies bádog napszemüvegen át tudta nézni. Vagyis burkolatlanul dicsekedett, szokásosan. Erre különösen büszke volt a Király, a híres bóléjaira. Ne nézzetek görbén, így van! Nála ez úgy folyik, mint lyukas cipőbe a hólé.

Mivel senki nem esik hasra tőle – kivéve, aki még nem ettek, láttak tortát - ízetlennek, semmit mondónak gondolják – ezek külön királyi fegyelmit kapnak. Mert a bólé rettentően fontos! Épp csak megközelíti fontosságban, de el nem éri az ősrobbanás a bólét, az ám!
A többi csak Bólénélkülijancsika – pórnép, megannyi törpe.
A kész műnél aztán történt egy kis gixer…Nem is kicsi, nagyon lényeges! Az együttes együtt ehetetlen volt, pudvás száraz ízű, a sok cukor sem segített, nem volt megelégedve az alattvaló… Ezért ő, II.Tiborc alattvaló eléggé el nem ítélhető! Az, hogy szekérderéknyi pengő forintokat áldozott a „Műre” nagy botorság... bizony így járt!
Amint ez napvilágra került – lázadó rossz fényt vető jóvoltából - a Király összevonta szemöldökét és a pórnép alattvalóhoz intézte királyi kérdését.
- Aztán netalán ettél is a hidegtálamból? Ezt nézni kell, pár hétig, mire bejáratódik...a szemed.
Ilyen képtelenséget, még jó, hogy nem hallgatni, vagy gurítani akartad, vagy dobolni rajta. Ott cseszted el, tehetek én arról, hogy ilyen kényes az ízlésed? Másoknak jó, te meg itt finnyákolsz?
Az alattvaló zavarában csak halkan motyogta:
- Mitől olyan nagy a te szemed, Királyom, haragszol?
- Hogy jobban lássalak - felelte a Farkas.
- ....és mitől ilyen rettentően nagy az arcod, szád? Ezek után…? Na mindegy. A füledet már meg se kérdezem.
*

Ajjaj, összekeveredtek a meséim! Csakis egy bug lehetett. Bug a Jakab… :( Összeakadtam a Piroska & Farkas-sal, még a Hófehérből is van részlet. Így jár, aki sok mesét olvasott..
Műszaki okokból egy ideig átalakítás, újratervezés miatt zárva a mesetár!

*****
Goethe: „Wenn Sie die Person nehmen, die für einen Dummkopf dann seine Zeit ironisch ist, um zu entdecken, sind es Sie!”
„Ha fajankónak hiszed azt, aki ironizál, akkor ideje megtudnod, te vagy az!”


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2017.01.16. 19:58 
Offline
Kiemelt Tag
Avatar

Csatlakozott: 2011.03.30. 15:15
Hozzászólások: 5175
Én is kitaláltam egy mesét:

Hol volt, hol nem volt, volt egy Faszappan nevű troll az üvegmonitorokon is túl. Történt egyszer, hogy vízben úszó gülüszemeivel bámulta az ámítógépét, hátha 1 bites agyához hozzáragad még egy bit. De nem bitet talált ám, hanem mesealakokat. Idős korára való tekintettel gyűlölte a mese alakokat. Főleg az igen bölcs hétmérföldes csizmájú Cilamilát, akire azért haragudott, mert Cilamila egyszer kitessékelte a titkos laborjából, mert a Fasszappan meg akarta szerezni a mágneses rezonancia koeficiensének hatásának leírását a tér állapot egyenleteire. Gyűlölete végtelen lett, akár csak a hülyesége. Az idő teltével lobotómiás rohamok jöttek rá. Ez akkor volt, mikor meglátott egy közönséges gyalog macskát, vagy gumi szagot érzett. Például a lézergyűrűs gumiarábikumos dimenzió átvezetéses gyűrű szagát. Persze mindig kivárt mint egy keselyű. Kivárta, még más is megszagulta az LGDA illatát, és reagált rá. Faszappan önálló gondolata nem lévén csak helyeselni tudott mások böffenéseire. Ez nála általános jellegű dolog, mivel arra gondol, hogy így okosnak hiszik. Történt egyszer, hogy Cilamila elkészítette az Idiot Kinder névre keresztelt saját fejlesztésű 4 dimenziós távolba ihaj-csuhajozó kézi készülékét. Onnantól kezdve gyűlölete annyi lett, mint állatkertben a bolha. Ennek oka az volt, hogy ő 3 év alatt sem volt képes összegányolni egy ilyen 4 dimenziós kütyüt, mert halvány lila ürümürüfüttye sincs az elektromos csujahozóhoz. Bele is sárgult az írigységbe, olyan lett mint a pikrinsav: keserű, és sárga.
Gondolta magában 1 bites agyával: hisz én tudok írni! Fogta hát összekarmolászott billentyűjét, és végbél vakarástól elbarnult körmű ujjaival rögvest neki látott gondolatainak kihányására. Írás közben hol a haját túrta, hol az orrát. A bibircsókok csak úgy vereslettek fejének frontális oldalán. A nagy igyekezetben néha elengedett egy-egy alfarhangot, amelyet kampós orrával élvezettel szívott be. Óh! Olyan ez mint a mennyei parfüm! Gondolta kéjesen magában, és a szomszédházban becsukták az ablakokat. A szomszéd ismerte Faszappan szokásait. Így bezárta az ajtót is.
Csatolmány:
Faszappan troll.JPG
Faszappan troll.JPG [ 21.07 KiB | Megtekintve 36327 alkalommal. ]

Faszappan elkezdett hát írni mindenféle hülyeséget Cilamilának célozva bősz haragjában, hátha az is olvassa. Azt hitte magáról, hogy jó pofa, pedig csak lópofára futotta. Nem tudta, Cilamila nem olvas baromságokat, csak egyszer elkülték neki fénypostán azzal, hogy miért nem vágja már pofán ezt a trollok királyát, Faszappant.
Cilamila higgadtan vissza üzent: Faszappan vízzel sem habzik, ezért semmibe sem kell venni, vizet kell rá önteni, majd lehúzni a rötyin. Uninteligens szappanokkal ezt így szokás.
Ezek után Cilamila elgondolkodott azon, hogy milyen gyarló, és keserű a trollok élete: Tehetség híján szegény Faszappan hozzá sem tud szagulni az LGD-hez, nem tud örök érvényűt alkotni a mágneses rezonancia koeficiensének kérdésében, valamint a Kinder Idiot-ot sem tudja elkészíteni 3 év alatt. Biztos, hogy önálló gondolatokat nélkülözve állandó hazugságban kell élnie, és trollkodnia. Szegény Faszappan munkássága már csak abban merül ki, hogy általa un. meséket böfög fel bugyborékolva, és mindenki megrökönyödésére tele hányja vele a NET-et. Meséi végére Goethe idézeteket kaparász, megakadályozandó a válaszcsapások kivédésére. Ez teljesen felesleges körmölés, mivel Faszapppant mindenki ismeri már, mint a rossz krajcárt, és mindenki egy sérült, lobotómiás, buta, gyűlölködő, semmihez sem értő trollnak ismeri.
Csatolmány:
Faszappan bosszút eküszik.jpg
Faszappan bosszút eküszik.jpg [ 92.39 KiB | Megtekintve 36327 alkalommal. ]

Esszémnek a hígendhez semmi köze nincs, csak vidám kis írásnak szenteltem. A szereplők nem hasonlítanak senkire, de ha mégis, az csak a sors véletlene, vagy a senkik viselkednek úgy, hogy a hasonlóság fennáll. Én ártatlanul csak arra gondoltam, hogy én is írhatok vidámságot, viccet ide.

_________________
Bocsánat, hogy hozzá szóltam. Mea Culpa!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Így hájend én
HozzászólásElküldve: 2017.01.16. 20:06 
Offline
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: 2013.05.19. 20:58
Hozzászólások: 937
Tartózkodási hely: Mindig valahol.
:):):):)
Folytassuk hát...
Az alábbi, unalmamban, saját szórakoztatásomra íródott művek bármilyen valós személyekre, történésekre való hasonlósága akaratlan és csupán a véletlen műve lehet.


Szimulátor VI. és fél
Kedves felnőtt gyerekek üljetek körbe, újabb mes... igaz történetet mesélek nektek.
Nem ismeritek a híres Roppant Manót? Nem csodálkozom rajta, azonban heted-hét házon túl, az Óperenciás lakótelepen innen végzi immár évtizedek óta fáradhatatlanul munkáját, a tevecsapkodást. Ő készíti az egyik legismertebb több puputevét , aminek csodájára járnak a tevekedvelők, hallgatók. Volt szerencsém meglátogatni a Mester2-őt a kis boszorkánykonyhájában, műhelyében, ahol végzi elképesztő csodáit.

- Na jer padavan - szívélyeskedik a mester és arrébb lökdöste a féligkész egypupu tevét, amit javításra, átalakításra hoztak a tevemágushoz.
- Tudok ám rólad, te kis kótyon-fitty - mondja a Mester és arcán játszi, de könyörtelen mosoly suhan át, csak úgy csörög a szomszéd ablaka, ahogy betört a gellert kapott vigyortól.
- Írtad itt a lökött riportjaidat, meg erdősi meséket meg a patás fajába tartozókról írtál hiteltelen tanulmányokat!? ..és én? ÉN??? Rólam annyi se, hogy húzd meg a fülem?
Nézd, láthattad, legutóbb is írásos dorgálást kaptál tőlem és vagy olyan piszok, hogy nem is olvastad el? Látom ám, játszod az orgazmust, közben meg nem juhádzol meg, ahogy minden rendes, na hogyishíják azokat a gumi tartja az izét bennük, tisztán a békesség kedvéért mindent eltűrnek, csak abba a meseerdőbe lakók lehessenek és a saját lelki fájdalmaikban élvezkednek - egyébként randa egy gusztus, de így passzolunk egymáshoz, heheheh...he...
-Én és a másik Rendfőnök hitbizományba kaptuk rangunkat, ami életfogytig tart, ezt világosan ki is doboltuk az erdőben legutóbb, amikor kissé eldobta valaki a sulykot és pont úgy talált, hogy néhány napig le kellett mondanom a randevúkat. Igaz, egy se volt, de jobb, ha világosan megmondja az aztat az ember.

Mér', te nem voltál már olyan biztató helyzetbe, hogy 50%-os volt a kilátás már az első randevún? Na, ugye, én is mindig benne lettem vóna, az, akárhogy számoljuk, 50% az. Ezt kimutatta az a híres német egyetem, ahol fizikai izéket kutatnak, meg kiszámolták, hogy tíz emberből négy az hat. Erre nem is gondoltál mi? Ott írták le azt is az épület elejire, magasba, hogy: Vándor, ki ide belépsz, tudd, a legbutább embertől is tanulhatsz!
- Na látod, ezér' figyejj nagyon. Na kérdezz mán te is valamit, addig iszom a sörömet, meg főzök valamit, meg előkészítem a három és fél pupu tevecsordát, ezt Amerikába rendelték meg tőlem, de aztán semmit elpofázni olyan helyeken..na, jobb, ha nem tudod hol. Egyébként se keresek egy vasat se az egészen, pedig az egész országban az én munkáim a legcsodálatosabbak, na kérdezz már, mer' orrba váglak, rosseb a bőrödet. Iszol egy sört? Aztán majd gyere vissza, ott a sarkon a kricsmi, addig elintézek ezt azt - Nnyeee, nemoda, nyinya nyinya,nyenye löccs!!! - hallottam a szakszavakat, de közben kilökött a Mester2-ő, nehogy ellessem, hogyan is zajlik a tevecsapkodás, pataszigetelés, patkolás és bőrözés, vasalás, abrakoltatás.
Kivártam az udvariassági 3 órát, majd újra csöngettem a Mester2-őnél.
- A bullshittyét neki, megen te vagy? Ja, télleg mondtam, visszagyöhecc, aztán iparkonni, mert mindjárt hazajön az asszony és el kell csomagolnom a tevehangolót, nem bírja szegénykém a ricsajt - ő csak így hívja, ami minden egyéb halandónak a szférák zenéje és micsoda minőségben?!
Jó lenne, ha te is rendelnél legalább egy fél tevét, nincsen ingyen ebéd, addigra különben se legyél itten, etikettő felétek nyema? Mondok minnyá olyan idegen szavakat, hogy magam se ismerem ki magam, tehát kérdezzél, vigyen el a kórság, na.

- Medves Kesterkettő, annyira meg vagyok hatódva, hogy fogadott és beleláthatok némileg a pupusok csapkodásába, alig merem elrebegni a spontán 2 hete megírt nehány kérdésemet:
- Hogyan jutott el erre az iszontatóan magas szinvonalra, hogy elhomályosítja az összes hazai és a nemzetközi tevecsapkodókat, olyan 99%-ban? Ezt az Ön, saját szerény elmondásából ismerjük, így vitának e témában helye nincs és kussosság van, ameddig a szem ellát, mert csak.
- Aztán mióta tetszik megtaknyadzattatni a tevehang csudálókat meghatottságilag?
- Milyen előtanulmányokat és melyen főiskolák végezték Kegyedségedben anno?
- Nem gondolt-e arra...- Mán hogy a kórságba ne! Természetesen!!! Miről is van szó...? - veti közbe a Mester2.
- Szóval az lenne a kérdésem hegye, hogy nem gondolt-e, mivel felkent főpapja a tevecsapkodás nemes tanainak, alapítson egy Hitgyülekezetet?
- Valamint utoljára, mitől sebes a Mester2 mindkét kezefeje és könyöke, valamint, mintha teljesen ki lennének Főtisztelendő Tevecsapkodó Mester2 kedves szemei? Mind a kettőre gondolok itt...
- Hürrr, neide guma dündülü! Jababa bibi leccsóóó! - rikkantott a Mester2 az egyik rakoncátlan tevére, aki majdnem ledobta az ékszíjat.
- Bejáratós még, kell egy kis idő, mire behangolódnak a felszerelések, azért búg ez a nyamvadt teve, de mindjárt megjáratom gyenge ipari áramról és hallasz csudákat, egyet se félj. Na, a válaszok tehát.

Az első kérdésedre : Sikeresen elvégeztem, ledoktoráltam a denevérszögecselő szakon, megvédve a
lecsószakági diplomamunkámat, valamint lószakon másodpatkolói segédállványozó magasépítőim is megvan, mit kívánhattam volna még? Aztán ajándékba kaptam egy tevecsapkodó felszerelést. Bizony. Először nem tudtam, mire való, belefújtam, de rá kellett jönnöm, nem ez a hang, amire születtem. Így kitanultam, tapasztaltam, melyik tevének hány púppal van helye a Nap alatt és az ő sziréni hangjaitól esik hasra a hozzá és a hozzá nem értők - főleg ezek - hada.
No, mivel szinte az összes kérdésedet megválaszoltam, jó lenne szedelőzködnöd, majd esetleg máskor folytatjuk, de kicsit elegem van a sok dumádból. Alig jut melletted szóhoz az ember, így leszel kedves és pucolj haza, vagy ahol dolgod van kedves...hogy is hínak, nem egy fontos ember lehetsz, na mindegy, szóba álltam veled, pedig nem vettél semmit tőlem, na ergye. Azért nyugodtan hirdesd, ha jóba akarsz velem lenni, puputevét Roppant Manótól, minden teve egy csoda, ha kettőt veszel, eljutsz velük a Paradicsomba - te is, buta - mondta a Mester2 és gyengéden belekapott a szemeimbe. - Így, és még egyszer vissza ne találj, bugyuta! - hallottam elhalkulóan, majd egy szívettépő zokogás verte fel a kies lakótelep csendjét és könnyeimen keresztül láttam ahogy Mester2 saját hatása alatt hevesen kezet csókolgat és könyöket magának -

Miért is vagyok ennyire genie? - kérdezgette a tevecsapat felé csörtetve a tevecsapkodóval...
Ezóta tisztelem és félem az ilyen magasságban keringő, kerengő tevepatkolót és csapkodót, de Ö a legfőbb Látó és a Halló fejedelem. Szentigaz így van, maga mondta! Indulok..Induló? Az is van:

Drága Isten arra kérlek
Aranyeső hulljon nékem
Aranyeső a virágos réten.
Aranyeső a szép kis házra
Aranyeső a családomra
Jajj, ha tevét csapkodok...
2.rész
Az Öblös Pú teória

Előre bocsátom, az írás teljes mértékű megértéséhez némi kozmológiai ismeret, quasar kezelői OKJ-s vizsga, fekete lyuk tulajdoni lap ajánlott.
A történet egy szürke szerda délelőtt, olyan 9:11 óra tájban, mintegy 13.5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. A tudósok szerint – akik elég jó pénzeket akasztanak le – ekkor történt a Nagy durranás, de én nem erről írok a későbbiekben, ez volt először.

Állítólag a nagy büdös, töküres űrben volt egy kis pont, akkorka volt, hogy simán elment mellette az ember, szóval ott gomolygott valami, tuggya kórság mi.
Nem volt se tér, se tömeg, az időt is jóval később találták fel.
Egyszer csak kifakadt ez a kis mütymürütty és akkorát szólt, hogy még a szomszéd is kiszaladt – volna – az utcára, ha ezekre csak később kerülhetett sor. Azóta is sokszor kiszaladtak a népek az utcára, de már ekkorát sose szólt azóta sem, semmi. Aztán, mint az ismert dalban - … és hiszek, a táguló gatyában… - elkezdett kiözönelni a sok füst, köd, por, korom, salak elkezdett szétterjedni a nagy ürességben és elkezdték elfoglalni a jobb helyeket, mint a kempingágyakat a strandon a nyitás után beözönlő népek. Persze, most már volt idejük, nem volt még blokkoló óra sem, hogy kinek, mennyi idő alatt kell csillagköddé, bolygókká, csillagokká alakulni. Hogy hogyan lett víz a Földön, annak magyarázgatásával régóta akasztják hasba a népeket tudósék, van víz aztán jóvan – szerintem. Meg jól fel is ment az ára, úgy mellékesen. Képzeljétek, milyen árban lenne köbmétere, ha egyáltalán nem lenne. Na jó, sörön is elvolnék, de fürdeni meg drága. Erről ennyit.

Térjünk vissza a Földre. Múltkorában meséltem a híres csodatévő tevecsapkodó Mesterről, aki elképzelhető, hogy másodufó volt a tehertérben valami űrhajón és balesetből – rossz gombot nyomott meg, pedig csak egy volt - pont ide esett nem messze tőlünk és unalmában tevecsapkodóvá képezte magát . Rendkívül nagy tudósává vált a témának, országosan is van aki ismeri, viszont napokig durcáskodik, ha megtudja, hogy a tevecsapkodók kasztjában alig ismerik. Aztán, hogy honnét is tudjuk, hogy ufó Ő és nem más? Olyan teóriái vannak a csapkodás terén, amit sosem hallott, aki ezzel foglalkozik, valamint lebuktatja a rettentő rossz helyesírása is, amitől néha a követőiben is megáll az ütő. Amikor a Mester észreveszi, hogy milyen égbekiáltó marhaságot nyilatkozik meg, elüti a dolgot egy – Na, csak kíváncsi voltam, olvassátok-e a próféciáimat… De a Hívek, ha némelyiket újra is kell éleszteni, vagy agyátültetni, kitartanak rendületlenül.

A Lényeg: A mi Mesterünk megint feltalált valamit! A lényeget már feltalálták régen, ezt tagadni se próbálja, de az úttörő énje, valamint, hogy mégse tudják könnyen utánozni, korszakalkotó változásokat eszközölt egy ősi alkalmatosságon. No, nem más ám ez, mint a jól bevált zománcos, vagy porcelán bili! Szokványos, jól bevált segédeszköz, nem is nagyon hiányzik egy hagyományőrző ember fegyvertárából, vagy az ágy alól. Bent ki lehet menni, kivinni később is lehet, főleg, ha a Műszer fedeles…
Nosza, homlokára csapott a Mester – egyesek szerint ekkor éppen ebben a kezében volt az ártatlan jószág és mégis mozog a bili kiszólással másként is törni kezdé fejét a mi Tudósunk.
- Na, ilyet minden buta ember le tudna utánozni, meg szerintem el van ez bonyolítva, sőt lehetne ízlés szerint személyre szabni és hívják e későbbi találmányomat Öblös Pú-nak!
Így is lett, lett temérdek újítás, ami egyedivé és komfortossá kívánta tenni az ősi kéziszerszámot, mindannyiunk üdvösségére.
Így lett férfiak részére háromszögletű ülőkével, rombusz alakú nőknek, lekerekített hasáb formájú a többieknek. Mindegyik egyedi darab lett, hiszen kétszer egyformát csinálni nem szeretett alkotni a Mester, így folyton hangolgatta, méregette az újdonságokat. Kitt formában is kínálta, ízléses hálósipkát is horgolt mellé, homlok részen egy nagy petrezselyemmel – ezt nem árulta el minek, valami szakmai újítás lehetet, mindenesetre senki sem érti. Az egységcsomag mindent tartalmaz, előre felfújt ülőkével, adag próbaszéklettel, egy kisebb hangtölcsérrel gyerekek számára, hogy jól detektálható legyen a kiáltásuk:
- Kész vagyok, lehet türülni!

Szóval ismét jó magyarnak lenni, még, ha egy ufó segítségével törünk újra az élre és, természetesen a világpiacra. Előzetes felmérések szerint a fegyverek, olajkitermelés, gyógyszeripar, kábítószer kereskedelem után közvetlenül ez következhet jövedelmezőségben.
Még egy általános gond van, a Mester egy kínos problémán képtelen túljutni, redők felhőznék a homlokát, ha fennakadna ilyesmin és hinne az irigy rosszakaróknak, nekik jó napjuk lenne, ha megszüntetné a vélt legnagyobb hibát. De nem lehet, ez az újdonság lényeg eleme:

Ennek a bilinek belül a füle…
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3. rész
A tevecsapkodó virágvasárnapja

Voltam ismét Mester2-őnél, Manónál… Könnyáztatta köntöse ízlésesen megszaggatva, szemei kisírva, egy fél oldal szalonna lógott szomorúan a szája szélén.
- Na, gyere öreg paraván…na, padavánkos…izé, padavánom… közben kelletlenül nyámmogott a féloldalason.
- Ne mondja már Mester, mi a baj? Csak nem ez a piszok izé? Akit édes gyerekének tekintett és jóságában fürösztött, megvonta saját szájától a legjobb falatokat, hogy ezt a pernahajdert felruházza sujtásos tevecsapkodós hímzett egyenruhával és ki tudja még miket írathatott a nevére…?

- Na ez az a kutyamindenit! Itt dédelgettem, minden titkomat megosztottam vele!
- Úristen Mester, azt is??? Amit még senkinek? Ha mégis, ki kellett vágni a nyelvét és száműzni a Végtelen Pusztákba, ahol csak a halálos Csend uralkodik, vagy ott fog ő sírni, ahol senki se lát?
- Igen, a vakok intézetében, de ez most lényegtelen. Tehát a titok, de nem elmondani: Elárultam neki a Titkot, így az élete már csupa dal és kacagás, övé a világ! - vagyis a tevecsapkodók díszegyenruhájában kötelesek vagyunk a nadrágban bal oldalon hordani az izét…tudod a függőket… Hosszú éveket áldoztam, kidolgoztam és itt van, elárult ez a – ezt a részt lesz szíves a Kedves Olvasó kifütyülni…na jó, kb. ennyi.
- Mester és az új találmány? Az Öblös Pú? Annak is megszerezte titkát ez az elvetemült? Megszámolta, megvannak-e a próbaszéklet egységcsomagok, vagy már árkon-bokron túl van vele ez a rémes kalandor és már egész Amerika markában van a találmány ellopásával?!
- Hát ez az! Alig bírtam bánatomban megfőzni a tárkonyos csiricsáréban pácolt vaktyúkhúslevessel felöntött gerzemürzémet, aminek országos első helyezettje vagyok… Alig ment le a torkomon vagy 2 liter, nem bírok enni, egyszerűen nem bírok.

- Mióta nem tud enni Mester, ne mondja, de hát mióta?
- Amióta a zabálást feltalálták, de már ez se az igazi…bánatvirág nyílik az én szívemben, csak úgy herseg…
- Úhh, de szépen mondta Mester, várjon, had fújok tele néhány zsebkendőt könnyeimmel, de tényleg... micsoda csapás, te jó Isten…?
- Aztán itt van a főtevecsapkodói hivatalom…az ám… a trón…le akarnak taszítani! Ezek, akikkel annyi jót tettem, a rengeteg fölséges ételrecept, a sok adat, mikor mennyit ettem, ittam, … aztán megint ittam, ettem…azt hiszed hálásak? Majd visszarínak ezek, ha majd nem leszek jóságos Atyjukuk, hanem én is ott leszek közömbös bamba közkatona, tessék, ne! Feszüljön meg ezeknek aki akar, ha lelöknek a bársonyszékből…
- … és Mester a bili spartakiádra elkészül az új Öblös Pú prototípus? Alig van már idő a Virágvasárnapig!
- Az igaz, de nem akkor van a találkozó, butus. Az csak úgy van, hogy legyen a riportod elején valami érdekes, ami nem érdekes. Na, neked se tojik a nyulam semmit, már elvesztettem a bizalmat az ilyenekben és miatt… Ráadásul ez a piszkosorrú belehajszolt egy nemtelen versenybe, mert tuti azért csinálja a sima bilit, hogy engem beelőzzön a találkozón.

- El is rontottam…kezdhetem elölről…kipróbáltam, gondoltam gondosan dokumentálom a hitelesség miatt. Próbálom, jól fogva tarja, tömíti a szeleket, hozza szépen az alsó, vagy hátsó mély hangokat. Jól végzett munka után fogom, kiviszem az udvari laborba, hát mi történt, ne is kérdezd. Na, kérdezd már, üsse ki a bili a szemedet.
- Mi…mimi, mi volt mester? Várjon, megkapaszkodom itt a szalonnatartó függönyrúdban, mert tudom, nem lesz könnyű nekem sem.
- Hm… elvégeztem, amit emberileg lehetett, belenéztem az Öblösbe, szép volt a termés, olyan kedves perec-szerű, különösen szépre kerekedett. Fogom a csodaedényt, iramodnék a külső bemutató terepre és derült égből a Pú…

- Mert?
- A lényeg meg bent maradt a szobában. A sietségben nem csináltam feneket az edénynek…
- Mester, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit!
- Az is igaz…
A folytatás

- No és Mester, miután majdnem a nevére vette ezt a mihaszna izét, azt se tudom, hogy hívják…
- Nem is kell megjegyezned, egy senki, egy futottak még, egy kenyérleső, egy ipari áramlopó, egy…várj, letörlöm a habot a számról és megigazítom a szalonnát, addig beszélj te.
- Szóval hogyan is történt a látogatás, amikor még nem tudta, hogy kígyót fog melengetni a … hol is, szóval ott, akkor mi történt?
- Nem jöttem rá, mire megy ki a játék, gondoltam eladok neki néhány tevecsapkodó szettet, hiszen meg is kell élnem, ezért a lelkemet tettem ki, de minek?! Készítettem finom ebédet, tárkonyos burtyellás hecsedlibe tekert rozmaringos, madárlátta kenyérbe sütve és hozzá…hol is tartottam, mindegy. Finom ennivaló, behűtött sör, nem ám sima ivóvíz, azért gondolkodjunk már! Igaz, este hatra lett kész, de egy király se eszik különbet!

- Hát meddig volt a Mesternél ez a semmirevaló???
- Elment még délelőtt 10-kor és nem illik erőszakosan marasztalni, aki nem akar, gondoltam, had menjen, ha már így van, amúgy is dolgom volt a szomszédban. Meg az az igazság, ahogy telik az idő, kicsit romlik az ember emlékezete, lehet, hogy meg se hívtam…? Most már látom, kész szerencse, még egy pohár vízzel se kínáltam meg, még az kellett volna, hogy nálam akarjon wc-re menni, phöjj, de gusztustalanok az ilyenek…
- Aztán mi történ, kiszökött a piszkosképű a Szentélybe, ahol a tevecsapkodók és az új verda az Öblös Pú készül???
- Akkor még csak dédelgettem a bili gondolatát, de a többi tudományom bizony ott volt. Elővigyázatosságból ráadtam, pont passzolt a nagy fejére egy erre a célra rendszeresített ló szemellenzőt.
- Az mitől jó?

- Na, látnád, ezeknek, ennek meg különösen, járt a szeme, mint a sublót fiók, éreztem én, hogy kilesni akarja a titkaimat és folyton kérdezni fog, mit hogyan csapkodok, meg mekkorák a tevék, meg tojnak-e már, ilyesmi, de amilyen rafinált volt, nem kérdezte…Ezt is direkt hátsó szándékkal csinálta, de én átláttam rajta, el is határoztam, én majd másként fogok erre emlékezni, van itt gógyi! Aztán ugye ott a terülj-terülj asztalkám, azt is hogy nézte, gondoltam, had nézegesse. Akkor már kicsit gyanús volt, mert kérdezte miért nem tüzeltem már fel régen, vagy egy ezresért vennék legalább egy új lapot rá, mert rosszul lett a látványtól, amilyen rendes vagyok, én kaptam el, különben összerogyott volna. Visszaélt akkor is a jó szívemmel! Nem árultam el neki, ez az asztalka azért ilyen, mert így van benne meg a varázserő, meg ezen látom az utóbbi tíz évben mit ettem, vagy mit festettem, kordokument és a varázserő is, ugye… Hanem egy lélegzetre elég lesz fiam ennyi, volna egy kis tennivalóm, éljen az ember néha a szenvedélyeinek is, ne csak a robot, pihentetni kell az ideget is. Látod a kertbe azt a sok vakond túrást, azokat én csináltam!

- … és az mi, miért jó? De nagyon profik azok is, meg vannak rendesen csinálva.
- Tudod, amatőr – de profikat megszégyenítő – metróvezető vagyok, azok ott a szellőző nyílások. Melegítem a verdát, aztán uccu! Aztán csak ellazulok, nézem az elsuhanó centiket és lenyugszik a lelkem…
- Jó utat Mester és szívből kívánom, találjon vissza!
- Majdnem mindig sikerül, nem megyek messzire, csak itt az udvarban kerülgetek.
- Nem vonzza a távolság, az új élmények?
- Hadd el, múltkor megpróbáltam, nem nekem való, elég ez is, nem olyan veszélytelen ez ám, nem mindenki idege bírja.
- Történt már balesete?
- Legutóbb a szomszédék foxija kiásott gépestől és teljesen idegen helyen ásott el újra! Alig találtam haza…
- Akkor jószerencsét és további törhetetlen sikereket, kedves Mester!
- Na menjél már…


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 28 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 22 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség