Zoli!
Erősen rátapintottál a mai digitális paraszt (mókus) vakítás egyik lényeges pontjára
Habár ebben a topicban ez a téma erősen off lesz.
Ha megnézzük a mai digitreceiver csipek belső pontosságát az nagyságrendileg 50pS körüli értéket mutat. Aztán az is tény, hogy fáziszajt illene mérni és megadni, de alul a 20-30Hz-es tartományban. Az, hogy mi mennyire pontos (femtoclock) ebben az összefüggesben kevésbé számít, mint a fáziszaj az említett tartományban. Aztán az is egy nagy kérdés, hogy az a bizonyos órajel hogyan van feldolgozva, vagy fel van-e egyáltalán (pl. PLL áramkör, vagy FPGA stb.). Nekem sokkal inkább bajom van azzal, hogy nagy általánosságban mindenki USB átvitelt alkalmaz, aminek óra szempontból pont hátrányai vannak és a forrással nincs szinkronban (aszinkron megoldás). Az is egy probléma, hogy ma szinte minden gyártó upsampling-el, mert így egyszerűbb az óramenedzsment megvalósítása áramköri szinten, mint ha minden mintavételhez külön órajelet állítanánk elő. Jitter szempontból lehet előnye, de ezen kívül semmi, sőt...
Ha pl. megnézem azt, hogy bizonyos gyártók az USB sztrímből hogyan csinálnak egyéb digit kimeneteket (AES pl.), akkor sírva fakadok a készülék bonyolultságán. Gyakorlatilag szilícium temető a cucc. Nekem senki ne mondja, hogy ennyi processzoron átkergetve az eredeti digit jelet a végeredmény hibátlan lesz. Jitter killerek ide, vagy oda