Először is a jól ismert közhely: elsőként le kell kapcsolni a feszültségforrást. Van úgy, hogy ez nem oldható meg villámgyorsan. (Biztos ismeritek a betonkeverőt fogó, cipőjéből kavicsot kirázogató ember történetét, akit lapáttal segítettek ki...)
Az elsődleges veszélyforrás, ami azonnali halált okozhat, az a szívritmus-zavar, leggyakrabban kamrafibrilláció. Azonnali keringésmegállással jár, de gyakran megmenthető a sérült, ugyanis sok esetben strukturális károsodás nélkül megúszhatja a szív. A problémát az okozza, hogy 4-5 perc van arra, hogy segítsünk. Ezt a 4-5 percet meg lehet azzal nyújtani, ha a légzést és a keringést addig (valamennyire) sikerül fenntartani, amíg a szaksegítség megérkezik. Utána defibrillátorral megoldódhat a dolog (és agya is marad az áldozatnak, ha jók voltunk). A jól ismert elsősegélynyújtási technikáról van szó. Ezzel nem untatnék senkit, de két dolog nagyon fontos:
Eszméletlen, de működő légzésű és keringésű sérültet ezzel el lehet tenni láb alól (sajnos). Ezért gondosan keresni kell a spontán keringés jeleit. Nyakon, az ádámcsutka mellett kell a karotisz-pulzust tapintani. Vigyázat: egyszerre csak az egyiket, mert a kétoldali intenzív nyomás ezen a tájon reflexes szívmegállást okozhat ! Ha nincs pulzus, lehet kezdeni a lélegeztetést és a mellkasi kompressziókat. Előtte érdemes mechanikus módszerrel megpróbálni a defibrillálást: erőteljes ökölcsapást mérni a szegycsontra. Beválhat !
A másik dolog: lélegeztetés esetén a fejet hátra kell hajtani, hogy a nyak alá férjen a kéz. Így a nyelőcsövet a gerinc a gégéhez nyomja és nem a gyomrot fújjuk tele. A tévében ezt mindig elmulasztják, csak fújnak. A következő fújás előtt a gyomor visszaadja a tartalmát. Ezt érdekes módon nem mutatják a tévében...
|