Ellenállást a tápba és akkor lehet vele nyugodtan játszani, a bordákat meg akár direkt külön melegíteni közben...
A filozofálás részhez még:
Tudom, hogy nem feltétlenül van éles határ, de szerintem azért valamennyire csak van egy durvább,
műszaki része is a dolognak, és kétségtelen hogy van ezen felül egy finomhangolósabb, ami már
nagyon szubjektív, megjósolhatatlan, stb. Szerintem főleg az előbbi résznek van értelme az
ilyen fórumokon, mert a másik gyakorlatilag kezelhetetlen, teljesen más természetű.
Pl. sokol rádión is lehet zenét hallgatni, de azért csak jobb egy modernebb összeállításon,
és ezt alapvetően a tisztán műszaki megoldások okozzák, hogy ti. rendesen meg van építve.
A legfontosabb dimenzió egyébként ebben az egészben egyébként sztem az emberi psziché.
Azon belül is a két alapvető képessége: az egyik az "elvárás teremtette kontextus" egy adott helyzetben,
a másik pedig az általatok is emlegetett kiegészítő képessége. Az agy, tényleg hihetetlen szerkezet.
Csak mert tökéletesen csendben, észrevétlen dolgozik, úgy tűnhet nem csinál semmit,
de mind műszakilag, mind "lelkileg" nagyon sokat is szabályoz, alakít, kiegészít.
Egy konkrét friss tapasztalat: a bal szemem sajna már kicsit romlik, így ha letakarom a jobbat,
messzire már homályos a látásom, mosottan látom csak az apróbb betűket, míg a jobbal szinte tökéletes.
Viszont - és most jön az izgalmas rész- mindkettőt használva élesen is látok, meg térben is...
Eltűnik a homály, pedig 50%(!)-ban nagyon torz infót kap a feldolgozó egység, ám ha mégis van alapja,
mintája a valóságosabbhoz, automatikusan azt használja viszonyításként... Elképesztő funkció...!
Ugyanígy amikor zenét hallgatunk, igazából közben párhuzamosan kb tudjuk is mit "kellene"/szeretnénk
hallani és az eredeti, bemeneti jelet az agy folyamatosan ezekkel viszonyítgatja. Igazából a zenét
csak referenciaként használja fel, emlékeztetőnek, alapanyagnak hogy mit is képzeljen el éppen,
hasonlóan mint az olvasásnál van az a jópofa jelenség amikor még összekevert betűkkel is simán elvan.
És éppen e tevékenysége miatt szokták mondani, hogy bizonyos rendszereket "fárasztó" hallgatni,
mert azoknál többet kell dolgoznia az agynknak, bár nyilván ez is egyén meg helyzetfüggő,
meg itt jön be az elvárás rész is, mert az meg még erősebb. Ha túl sokat várunk vmitől, akkor
az lesz a referencia alap és ahhoz képest vizsgálódik (differősítő
) jelleggel az agy,
ez okozza ezt az elviszem/csalódok jelenséget is. Az otthoni sikerek, eredmények pedig azért
működhetnek, mert az agynak van ideje kialakítani és memorizálni egy hosszabb távú kompenzálást,
amit utána kicsit "default"-ként másnap is elő tud hívni. Ha ez hirtelen borul, akkor nem fog összeállni
a "szinergia", de nem is feltétlen műszaki okok miatt. Ezt pl. arra alapozon, hogy nem egy ismerős
mondta már, hogy elég ha csak egy idegen ember jön pl. hallgatózni és máris máshogy szól a cucc...
Tehát szerintem valahogy úgy jó kezelni, hogy a durva/triviális műszaki részt nagyjából műszakilag kezelni
(pl sosem fog jól szólni egy cucc, ha gerjed, túlvezérlődik, nagyon gyenge a táp, stb) az ezek után
maradó finomhangolást akár vagy teljesen elhagyni és inkább felszabadulva zenét hallgatni vagy lehet csinálni,
de akkor inkább csak játéknak felfogni, folyamatosan hangolgatni, kísérletezni, mint a recepteken egy séf.
De tudni kell, hogy ezek mindig is szubjektívek lesznek, és abszolút viszonylatban tényleg kb. nano hatásúak.
Gondolom mindenki ismer hasonlót: amikor vki nagyon hangoztatja hogy ő csak a kedvenc sörmárkáját issza meg,
és ha letesznek elé 2 másikat, simán olcsóbbakat, meg sem tudja mondani, melyik is volt az a tuti finom...
Gyakran olvasni pl itt is alkatrészek hangjáról, meg kábelekéről, de ezek sztem 95%-ban az agyra hatnak
az elvárás/kiegészítés funkcióin keresztül. Meg hát én arra jutottam, ha valami ennyire kis javulást hoz,
és legtöbbször nagy költséggel, akkor tényleg csak poénból, játékból érdemes foglalkozni vele...
Belépés
Regisztráció
GyIK
Pont úgy járt ő is a cuccával, neki se lehetett hinni már. 
