|
Alapítótag |
Csatlakozott: 2011.03.26. 23:55 Hozzászólások: 2124
|
A tartalom bővítése érdekében áthozom ezt a régebbi (2010.05.20) írásomat a diyaudio.hu-ról ide (is), mivel a csatolmányokat csak az ottani tagok látták eddig. " Akik voltak a legutóbbi triódás találkozón (melyet "szokás szerint" Krizsi szervezett), azok a nagyszobában délelőtt Krizsi Kaláka hangfalain egy (nem teljesen) szokványos 300B SE erősítőt hallgathattak (bár ez senkinek sem tűnt fel, amit sikerként könyveltem el magamban).
Régóta szemezgettem a direktfűtésű triódákkal (DHT), jelesül a 300B-vel, de mindig eltántorított az építéstől a konvencionális felépítésű DHT SET végfokokból kivehető pár (átlagosan 6) Watt teljesítmény. Ez egy „normális” érzékenységű hangfal esetében a szobahangerőt tudja biztosítani, de sem tartalékképzés, sem a mélytartomány "megfogása" nem igen fog jól sikerülni. Gyakorlatilag ezen szokott megbukni a "veszek egy triódás erősítőt, mert hallottam, hogy másnál milyen jól szól" projekt.
Évek óta (triódába kapcsolt) kb. 15-16 W-os EL34 PP erősítőt hallgattam, egy eléggé csöves barátnak számító hangfalon (Acoustic Energy Aelite 3, 89dB/1W 8ohm) kb. 26 nm-es szobában. A hangfal impedancia menetében nincsenek túl nagy kiugrások, illetve a fázismenete (három utas dacára) viszonylag moderáltan változik, kellemesen viselkedik még a kisebb damping faktorú csöves erősítőkkel összekötve is. Egy dolgot nem nagyon "szeret" (és ebben az átlagos hangfalak még sokkal rosszabbak) ez pedig a kis teljesítmény, no tartalék (főleg 100Hz alatt), no damping hármast. Emiatt az átlagos SET erősítőkkel elég „átlagos”, unalmas, lapos (két dimenziós) hangot képes kiadni, pedig akik eddig nálam zenét hallgattak (és kicsit hifista „érzelműek”) többek közt a szép térleképzését dicsérték.
Próbálkoztam megbarátkozni a gondolattal, hogy csak akkor lesz triódás single end végerősítőm, ha kellő érzékenységű hangfalat sikerül szerezni, de az évek múlásával az összes meghallgatott (különböző elvű) hangvisszaadó eszközben annyi negatívumot tapasztaltam, hogy rájöttem, jobban járok a mostani dobozokkal.
Közben elindult (a hasonló dilemmával küszködő Krizsi indukálására) a „Kaláka” munkanevű projekt egy kellő érzékenységű csöves barát hangfal kifejlesztésére, amely jó megoldás lehetett volna erre a problémára….de…utálom az asztalos munkát…igazából utálom a többnyire mélységes ingoványnak bizonyuló hangfalfejlesztést…öreg vagyok én már ehhez…különben is van egy jó hangfalam…maradok az elektronika fejlesztésénél.
Lehetőségem nyílt egy jól felépített, jól szóló 22W-os 300B PP (Consonance) erősítő meghallgatására. Ez hozta azokat az elvárásokat, melyek teljesülése nélkül a DHT erősítő-átlagos hangfal párosítása többnyire kudarcra van ítélve: kellően nagy teljesítmény (bár push-pull), kielégítő damping (bár visszacsatolással).
Na de a bekerülési költsége…..dobozt kell csináltatni, táptrafó/k/, kimenők, 4*300B cső, jó elkók a tápba. A többi (meghajtó csövek, egyenirányítók, csatoló kondik stb.) van itthon, de így is egy vagyon, főleg a kimenők és a végcsövek miatt, ráadásul nem is SE.
Aztán kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy ismerősömön keresztül: gyakorlatilag alkatrészáron eladó egy DP által épített 300B SET végfok. Elmentem, meghallgattam, nagyjából felmértem a kapcsolástechnikát (E280F, RC csatolás, 6N6P, DC a 300B-hez, fix bias a végcsöveknek, két 5C4S egyenirányító), megnéztem az előlapján levő táblácskán levő 12W feliratot (jót mosolyogtam magamban)….és megvettem.
A pentódás első fokozat meghajtás illett abba az irányvonalba, amit már jó ideje követtem: nagy meredekségű, kis torzítású, jó pentódák (D3a, E280F, E180F, E810F, C3m) használata mind kis (fonó), mind nagyobb jelű (pl. 200V p-p feletti driver) alkalmazásokban, többnyire áramgenerátorral az anódkörben.
Hazavittem, meghallgattam. Igazából nem is szólt olyan rosszul, csak éppen nem igazán jól, a „derekáig sem ért” az EL34-es erősítőmnek. Megvolt benne (persze a rendszert is beleértve) minden olyan hiba, amit egy rossz SET installációnál el lehet követni.
Maximális hangerőállásnál szobahangerővel épp hogy kielégítő volt a teljesítménye.
Természetesen kb. 6-7W jött ki belőle, de érzéketlen volt, mint egy fatuskó. Az első fokozat az extrém kis árama (1mA!) miatt képtelen volt rendesen meghajtani az utána következő DC csatolt fél 6N6Ps erősítő fokozatot, az pedig a csatoló kondin keresztül a másik fél 6N6P katódkövetőt. Emiatt persze a katódkövetővel DC csatolt végcső sem tudta kifutni magát, még addig a mértékig sem, ameddig a kommersz kapcsolástechnikával felépített 300B-k is el szoktak menni, annak ellenére, hogy 80mA-el izzadt.
A kapcsolást visszafejtve „megrajzoltam” a szokásos szimulációs rendszeremben (LTSpice). A szimuláció nagyjából a mért paramétereket igazolta.
Nagyjából minden adott volt egy modifikáció megkezdéséhez, ami nálam többnyire a doboz és a trafók megtartását szokta jelenteni.
A hálózati trafó minden olyan szükséges feszültséget előállított, amire nekem itt szükségem volt.
A táp belső felépítése egy rémálom volt, „emeletes” kondik mindenfelé a dobozban, CR-CLC elrendezésben, a két első fokozathoz két külön RC-vel. A 300B-k DC fűtést kaptak, 7805 stabilizálással, ez maradhatott.
Az erősítő átvitele kis teljesítményen reménykeltőnek bizonyult, négyszög jelekkel is nagyjából rendben volt, tehát a kimenő trafók (5K/3K5) elég jól sikerültek.
Az látszott elsőre is, hogy a táprendszert teljesen kidobom (nem túl jó minőségű emeletes kondik, szerteágazó vezetékezés, két egyenirányító cső párhuzamosan), ezért elkezdtem keresni megfelelő alkatrészeket.
Az ebay-ről sikerült Elna Cerafine 47u/500V kondikat és orosz (fekete anódos direktfűtésű) 5C3S egyenirányítót venni.
Közben a szimulátorban készültek a különböző erősítő iterációk.
Ami fix volt, az az első cső, áramgenerátorral (CCS) az anódjában, RC, vagy dióda biassal a katódban.
Az erősítő első csövének választott D3a (triódába kötött pentóda) nagyjából 10mA-es anódárammal nagyon jó torzítás mellett képes akkora feszültséget kiadni, amellyel egy 300B-t teljesen ki lehet hajtani, horribile dictu, akár A2 üzemmódban is.
Az időközbeni kísérletezések, melyek részben Krizsi erősítőjének meghajtó fokozatát, részben a tervezés alatt levő (C3m) fonóm felépítését érintették, egy jól működő félvezetős áramgenerátor létrehozását eredményezték. Az áramgenerátor vagy 10M45S, vagy DN2540 depletion MOSFET-ekkel megvalósított kaszkód kapcsolás (cCCS).
A deszkamodell D3a + cCCS (zöld) LED (2V) biassal nagyon jó mért értékeket produkált, 200V p-p-nél még mindig csak 0.4% torzítással."Csatolmány:
Cascode CCS 12mA.jpg [ 71.87 KiB | Megtekintve 60440 alkalommal. ]
No. 1.:
Első körben úgy döntöttem, hogy két fokozattal megvalósítom az erősítőt: D3a + cCCS, LED bias, kondenzátoros csatolás a fix biassal beállított 300B-hez, 5K:8 kimenő trafó.
Az erősítő „kibelezése” viszonylag gyorsan megtörtént, bár megszenvedtem a szilikon pasztával beragasztott kondenzátorokkal. Kezdődhetett a „visszaépítés”.
A megszüntetett 6N6P csőfoglalatai helyére kerültek az Elna tápkondik. Az áramgenerátorok közös „Nyák”-ját a két hűtőborda hordozza, melyek csavarral lettek felfogatva a fedlemezhez, így a hőátadás is javult. A végcsövek DC fűtésében a 7805-ök ki lettek cserélve LT1084-5 stabilizátorra.
A párhuzamosan kötött indirekt fűtésű egyenirányítók helyett a direktfűtésű 5C3S került be. Az egyenirányító csőnek az első 47uF-os Elna kondenzátor soknak bizonyult, ezért egy 4.7uF ClarityCap polipropilén-330 ohm taggal indít a nagyfeszültségű tápegység. Ez után jön a 47uF-10H-47uF CLC szűrés. Az előfokozat 3K9-47uF tagon keresztül kap tápfeszültséget.
Az épp csak elkészült erősítő pár gyors mérésen esett át. Az átvitel példás, a -3dB-s pontok 17Hz és 65 KHz. Ez utóbbi a meghajtás jelentős (több száz kilohertz) sávszélességének is köszönhető. A torzítás a 300B SET-eknek megfelelően magasról (1.5%) indul, de eleinte szinte kizárólag második harmonikust tartalmaz. A teljesítmény növekedésével (3-4W) már a páratlan harmonikusok is kezdenek feljönni, a kb. 6W-os klippelési határ előtt a torzítás már 6-7%. Az erősítő hozta az átlagos 300B SET-től elvárt mutatókat.
Hallgatva a helyzet kicsit felemásra sikerült. Alig volt jobb, mint az eredeti állapotában. Pont összejött egy pár ember hallgatózni, Krizsi Kaláka ládája kapcsán, meghallgattuk a 300B-t is. Mindannyiunk véleménye szerint jobb volt az EL34 PP, de leghallgathatóbb B. Gabi AD1-es csővel felépített kb. 4W-os monstruma volt. A 300B lapos is volt, nem is tudta meghajtani a Kaláka lavórjait, de főleg megfogni nem tudta.
Adtam még pár napot az erősítőnek, hátha a bejáratás hiányzott, de érdemben nem javult. Nekem egyértelmű volt, hogy a meghajtás környékén kell keresni a bibit. Hiába tudott a D3a elég nagy amplitúdójú feszültséget szolgáltatni, hiába volt elég nagy az anódáram, ha a kondenzátoros csatolás miatt a 300B rácsát nem tudta rendesen meghajtani árammal is.
Kell még egy fokozat.
Van -220V-om, tehát egy jó katódkövető DC csatolással a 300B rácsára megvalósítható. De hát az eredeti elrendezésben is volt egy 6N6P katódkövető! Legyen az. De mégsem, mert a hangja annak sem tetszett. Kevés volt a 300B-hez, mint…
Legyen egy kicsi keményebb meghajtó, na de milyen?
No. 2:
Nyakamon volt a triódás találkozó időpontja, ahova mindenképpen vinni akartam a 300B-t, hallgatható állapotban.
Elhatároztam, hogy megvalósítom régi tervemet és becsempészek (az áramgenerátoron felül) némi félvezetőt a jelútba.
Egy más projekt (KT88 PP Krizsi általi tuningja) kapcsán Krizsivel sokat agyaltunk egy keményebb meghajtáson, és itt jött elő egy régebbi ötletem, miszerint ki kéne próbálni a tubelab.com-on ( http://www.tubelab.com/TubelabSE.htm ) publikált meghajtást.
Vettem 2SK2700 FET-eket.
Egyik este összeraktam és megmértem.
Az első fokozat ugye nem változott, a meghajtás egy source követő, ami ugye nem erősít, viszont keményen odatesz a végcső rácsának. Várhatóan némi rácsáramot is bele tud pumpálni a végcsőbe nagyobb kivezérlésnél, illetve gyorsabban ki tudja húzni a (főleg mély) tranziensekkel leültetett 300B-t a tetszhalál állapotából.
Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Az erősítő 6W-ig A1 üzemmódban jelentősen kisebb torzítást produkált, mint előtte. 6W felett rácsáramos (A2) üzemmódban a 300B megtáltosodott, az 5K kimenő trafóval stabil 10W-ot képes leadni, a klippelés 11W környékén van.
Hallgatva ez nem is az az erősítő, mint előtte. Gyors, dinamikus, kellő erőtartalékkal, meg se kottyannak neki a három utas hangfal rigolyái.
Pár nap bejáratás után vittem le a triódás találkozóra. Kezdetektől jól érezte magát a Kaláka ládával, délelőtt szinte végig ezzel az erősítővel hallgattuk. Nem zavarták a különböző műfajú zenék.
Délután Pagrus ládájával is kipróbáltuk, meg lett döngetve rendesen. Érdekes volt, hogy senki nem jött rá, hogy félvezető is van a jelútban. Krizsi tudta, hiszen folyamatosan egyeztettünk. Délután pár embernek megmutattam a kapcsolási rajzot, akkor volt egy kis homlokráncolás.
Azóta itthon az EL34 PP a mostoha gyerek, folyamatosan a 300B-t hallgatom. Egyre javult a hangja, ahogy bejáródtak az alkatrészek.
Itt az ideje, hogy a mindenféle szedett-vedett ellenálláskészletét is lecseréljem „kékvérű” alkatrészekre.
Konklúzió: egy kis félvezető sem isten elleni vétek a triódás világban, ha javít a hangon!Csatolmány:
300B SE powerdrive 2.jpg [64.51 KiB]
1092 alkalommal.
|
|