Délutáni készülődés, izgalom, rágógumi, közlekedési szentségelés, erősítő cipelés egylábas lépcsőn, dugás, bekapcsolás.
Eszközök:
Studer céda mint futómű, ugyan olyan DAC-al, mint délelőtt
ARC SP6-os előfok
Végfokok.
Kábelek: ezüst valami, és tömör hangszóró vezeték.
Hangfal: tuningolt ESS Classic 1.
Bekapcsolás után borzasztó rossz, torz, fogfájós hang, akárcsak tegnap. Barátom síratja általános csereeszközeit, amit ebbe a vacakba bele ölt. Aztán láss csodát: bemelegedett az erősítő, kezdőthet a teszt.
A teszt 4,5 percig tartott.

Az ST 70 hozta a formáját: Búgó dúsnak érezhető basszus, amit én mindig is hozzákötöttem ehhez az erősítőhöz. Ez mindig ott van, legyen bármilyen cső (Mullard-tól Telefunkenen át az RFT-ig)
Sajnos ezen basszus miatt olybá tűnik a dolog, hogy ez az erősítő gyenge a C3, és a Tau mellett is. Kicsit talán nyíltabb a hangja, de ez azt hiszem torzítás. A tér kicsi, a zenészeknek szűk a hely. A kisméretű audiotóriumot mégjobban összeszűkíti. A nagy hangerőt nem bírja, csúnyán színezi ilyenkor a hangot. Sokat profitálnak belőle az 50Hz-s hangfalak gazdái, pedig ez nem is igazi basszus, ami megszólal. Amolyan verkli. Mindenki tudja mi az, de zenét nem szeret hallgatni rajta, mert semmi köze a hangszerekhez.
Az ST70C3 Más világ. Ha az előbb verkli, ez hangszer. A hang mint eddig, de az érzékenyebb és jobb hangfalon nagyon jól szól. Audiofil produktum. Egy barátunk nem akar hazamenni, mert annyira tetszik neki. Sőt azt mondta: neki is kell ilyen! A tulajdonos megnyugodott, mert nagyon szép hangúnak tartja a kütyüt. Ezen a hangfalon a dinamika jobb, mint nálam a negyedkész AMT project-en. A zene megnyugtató, érezzük Isabell Peront, hogy megnyugtat: nem kell sírni... Nyugodt, de rendkívül tiszta, síma hang, mint eddig. Az olajpapír kondikat én mégis kicserélném Orange Drop-ra, Azok élénkebbek.
Összegezve: 3 órát hallgattuk, s barátom még most is hallgatja.
Még jobban összegezve: Nálam a sorrend: ARC D51- TauCeti, ST70C3- ST70.
Másoknál ST70C3 ARC TauCeti ST70.
Az eredeti ARC-vel még nem hasonlítottuk össze, de az vinni fogja a prímet, már most fogadnék rá.
Megállapítások, szvsz.
Az összes erősítő hasonló felépítésű, kivéve az ST70-et. Ez volt a leggyengébb, bár kimenője ugyanaz mint a C3-nak. A CFB-t alkalmazó kütyük fogják a basszust, mint állat, ezért nagyon plasztikus hangjuk van.Az ST70, és az ST70C3 esetében el kell ismerni, hogy a kapcsolás technika meghatározó a hangzás szempontjából. A kapcsolásilag hasonló, de más kimenőt tartalmazó erősítők elütnek a C3-tól, de hangjukban sok közöset lehet felismerni. Legfőképpen a megfogott, tiszta basszust. Az ARC mérnökei tudták, hogy mit csinálnak. Pl. PIO kondit nem alkalmaztak. Lehet, ettől lágy a C3 hangja. A tapasztalatok alapján el kell ismernem, hogy a kapcsolás topológiája nagyobb hatással van a hangra, mint a kimenő milyensége. (ezért a nanósok engem lelőnek)

Hogy ezt meghalljuk, elég magas auditívságot tolmácsoló eszközhöz kell hozzájutnunk. De azért senki se örüljön: Jó kimenőt nem lehet fúrógéppel tekerni. Ez az egyik tanulság. A másik, hogy tényleg kellenek a jó alkatrészek. Senki se gondolja, hogy pl egy JJ csővel ugyan ilyen auditív hangzást el lehet érni, legyen az bármilyen, s bármelyik erősítő. A harmadik dolog, ami fontos, hogy ha egy közösségen belül mindenki füle megüt egy szintet, akkor az ízlés fogja eldönteni, melyik erősítő szól szebben, s nem az, hogy ki hallja meg a 18k-s hangot.