HaWaLinn írta:
Szabad legyen előjönni a szimmetrikus/aszimmetrikus elrendezés problémáival. A jól ismert fázisfordító és kimenőtranszformátor, a komplementerek gondjai után még ott vannak a szimmetrikus tápegység és a szimmetrikus jelforrás problémái. A tápegység hatása az egyik legfontosabb tényező. A PP végfok akkor jó, ha a meghajtó generátora is, a kimenete is szimmetrikus. Ehhez a tápegységnek is szimmetrikusnak kellene lenni, de hát hogyan építhető minden-minden szempontból megfelelő tápegység és az egészre kiterjedő szimmetria? Továbbá a zavarforrások többnyire aszimmetrikusak. Ráadásul az aszimmetrikus elrendezések kezelése megszokottabb (hidegítés, szűrés, vezetékezés ...) és az alkatrészek is alapjában véve ilyen felépítésűek (konenzátorok, transzformátorok). Az SE tipikusan aszimmetrikus és ennek a választása szvsz. kézenfekvőbb a tökéletes felé. Más: jobb elektroncsöveket kellene gyártani - van már CNC meg nano - lehetne jobb is a tekert rácsúnál.
Most lett aktuális a felvetésedre reagálni.
Azt el kell fogadnunk, hogy az információ akkor nem torzul,,s nem szenved csökkenést az erősítés során, ha a jel + és - fázisa alakhű, és arányaikat megtartják. Vegyünk egy csövet, mondjuk a 300B-t. Ennek a rácsfeszeje legyen -60V. Vezéreljük 20V váltóval. Ez azt jelenti, hogy a rácsfesz -50 és -70 volt között fog változni, attól függően, hogy a jel negatív, vagy pozitív fázisban van-e. A cső jelleggörbéje görbe, azaz a két vezérlési végállapot között munkapont mindig más. Mivel a kapcsolás SE, így nincs is automatikus hibakorrekció. A PP kapcsolásnál a két végcső ugyanabban a munkapontban dolgozik. Nem - és + fázist erősít külön külön, hanem két egyforma jelet, amelyek csak abban különböznek egymástól, hogy ahol az eggyik +, ott a másik -. A csövek segítik egymást, ahol az eggyik húz, ott a másik tol. A keletkező hiba meg megoszlik a két csövön, ezért ki oltódik. Az egyéb maradék információ sérülést, pedig akár helyi visszacsatolással is eliminálni lehet. Miért is jó akkor az asszimetrikus erősítés?
Abban igazad van, hogy a táp fontos, sőt szerintem a legfontosabb. De viszont nem tudom milyen a szimmetrikus táp, a csöves erősítőknél. Én mindig azt látom, hogy 0 és valamekkora + feszről működnek a csöves erősítők. Tehát ebben az esetben nincs szimmetria probléma. A fázisfordító sem probléma. Ezt mindenki úgy tárgyalja, mintha valami különlegesség lenne. Mi is történik? Be megy a jel, és 180 fokkal eltolva érkezik ki. Ilyen momentum minden elektronikában lejátszódik, még a kétcsöves SE erősítőben is, csak ott hallgatnak róla. Sőt kétszer is megtörténik a jellel ez a furmányosság: Akárhányszor a rácson bemegy a jel, és akárhányszor az anódról levesszük. És mindig torzul a fent említett okok miatt. Az ARC éppen attól zseniális, hogy a fázistolást úgy oldja meg, hogy csinál egy igen pici torzítású, (100%-os visszacsatolású, frekvencia mentén fázis kompenzált) erősítőt, aminek kissebb a torzítása mint az SE-ben egy szintén SE erősítő, vagy meghajtó fokozatnak. Mivel az ARC-nél ez az erősítő az első cső, inentől kezdve már PP-ben működik az egész rendszer. Még a hanxóró is. Annyira, hogy úgy lehet a torzítás minimumot beállítani, hogy a szimmetrikus 4-0-16 Ohmos leágazású szekunder tekercsen be lehet állítani a szimmetriát.
Írod, hogy a trafó, kondi asszimetrikus, és ezért kézenfekvő, ha minden asszimetrikussan műxik. Nos ezeknek az elemeknek páros számú kivezetése van. Akkor mitől is asszimetrikus? A természetben, filozófiában, meg egyébként mindenütt nagyon jól műxik a szimmtrikus elv: Proton-antiproton, hatás-ellenhatás, centrifugális-centripetális, pozitív-negatív, állítás-tagadás, tézis-antitézis, anyag-antianyag pénisz-hüvely, stb. Ezek mind tökéletesen működnek. Miért pont a hifiben lenne másként? Miért az asszimetrikus lenne akkor a tökéletes.
Nos igaziból azért ragadtam tollat, mert bár megfogadtam, hogy nem nyúlok többet az ARC koppintásomhoz, mégis megtettem. A kimenőt alakítootam át két okból. Az eggyik a visszacsatolás. Nekem nem volt 16 Ohmos szekunder tekercsem a kimenőn. Viszont a gyári innen van visszacsatolva mind az átfogó visszacsatolás, mind pedig a végcső katódjába való. Az átfogó nem okozott gondot, mivel az ellenállásokkal be lehetett állítani az NFB értékét. A 6550-ek katódját viszont nem. Ezért készítettem 16 Ohmos tekercset a kimenőre. Ez úgy néz ki, hogy középen van a földpont, ettől egyenlő R-re, L-re és U-ra van a 6,3 Ohm szimmetrikus leágazás, (egymáshoz képest 6,3 Ohm), majd ugyan ilyen feltételek mellett ezen tekercs folytatásaként van a szimmetrikus 16 Ohm. A régi kimenőben a katód visszacsati mértéke az anódhoz képest 4,5% volt, az újjal 12%. Walker úr azt mondta, hogy a katód tekercs legalább 10%-a legyen a primérnek. Akkor jelentkeznek az előnyei: Megmérve a torzítást, erősítést, hatásfokot, ilyenkor áll be az az állapot, hogy az UL kapcsolással megeggyező torzítást kapunk, a sugártetróda üzemmód miatt pedig az erősítés, és a hatásfok nagyobb. Nos mostmár az én erősítőm is ilyen optimális üzemmódban dolgozik.
A másik ok a tekerésre az az, hogy a gyári trafó úgy van megtekerve, hogy a primér két tekercsének RDC-je nem egyenlő. Cca. 12% differencia van. Én meg (mit tesz Isten!) mindig olyan kimenőt szoktam tekerni, hogy teljesen szimmetrikus. ( valószínűleg az ARC nem akart sokat tökölni a tekercseléssel.) Az 1:1-be történő koppintás miatt most az eccer én is ilyet tekertem. Meg is volt kb 6 óra alatt egy trafó. Az új szimmetrikus mostmár a primérre vonatkoztatva is, a kettőt effektíve 20-22 óra alatt tekertem meg.
A két változtatás sokat jelent. Elősször is a freki menet ugyanolyan mint a gyári, amit már többször is megmértem, és minden héten legalább egyszer hallgatom a barátomnál. 40W-os kivezérlésnél !! +-3dB 15Hz-38,5kHz. (az erősítő egyébként 50W-os, de simán leadja zeneiben a 70W-ot színusszal mérve) 20Hz-n -2dB 20kHz-n -1dB az átvitel. 1Watton a -3dB 3Hz-40kHz. Ezek az adatok eléggé megnyugvással töltöttek el affelől, hogy érdemes volt-e átállni SE erősítőről PP-re.
A hang is változott. Eddig az eredetihez képest nyíltabb, de kevésbé testes volt. Barátom azt mondta: nagyon szépen szól, de kicsit fárasztó a hangja. Talán ezt hívják nem triódás hangnak. Az új trafóval a hangép kisímult, a hanxerek jobban pozícionálhatók, testes lett a hangkép. Mondhatni azt is, olyan lett, mintha triódák lennének (természetesen PP-be kötve
) a végcsövek helyén. Tényleg meg vagyok vele elégedve. Az eredetivel még nem hasonlítottuk össze, de a jövőhéten az is meglessz.