Miután meglehetősen régóta és elég sok csövest készítettem már, így úgy érzem hozzászólok ehhez az ellenálló témához.
Nos az ellenállás akkor jó, ha megbízható. Ennek ára van. Megbízható az, amit hadi, repülési, gyógyászati, űrhajózási, atomerőművi aplikációban alkalmaznak. No meg érdemes figyelni a profikat, hogy ők mit használnak. Ilyen megbízható ellenállások -a teljesség igénye nélkül- a Beyschlag, Holco, PR9372, Vishay-Dale (VD), Kiwame, szén kompozitok közül az Allen Bradley (AB), ennek helyettesítője az Arcol, és persze a Rikken-Ohm (RO), és egyéb tantálok.
Azzal tisztában kell lenni mindenkinek, hogy ezen a szinten mindegyik választható, de mindegyik rendelkezik saját jellegzetes hangelszínező hatással, amely hatás egy bizonyos szintet elérő elektronikákban érezhető is. Ha nem, akkor az a kütyü nem üti meg a Hifi szintet sem. Az, hogy melyiket használjuk, azt több dolog határozza meg:
1. Mi az, ami elérhető. Pl AB-ből RO-ból már csak egyes értékek beszerezhetők. Mindenesetre érdemes megvizsgálni, hogy pl 1k helyett jó-e a 910 Ohm.
2. A pénztárca. Árban nagyon jó a PR, Arcol, AB, VD, Kiwame. Nemannyira jó az AN, Sinkoh.
3. A kapcsolásban elfoglalt hely. Pl szénkompozitot kondi után lezárónak, nagyjelű fokozatokban (1V felett) grid stoppernak, tápban, rácselőfesz beállító fokozatokban (ide nagyon ajánlom az ellenállás stabilitása miatt), segédrács soros ellenállásának ajánlanám.
4. Tapasztalat. Mi az ami nekem már bevált. Én Pl a PR-t, AB-t, Arcolt, valamint 2-5W nagyságban Kiwamét favorizálom. És én azt tapasztaltam, hogy a felsoroltak a Kiwame kivételével nem mágnesezhetők. Ez nagyon jó tulajdonság, hiszen az egyes fokozatok egymásra hatása, vagy egyes áramirányok egymásra hatása ha nemleges, akkor az nyilvánvalóan egzaktabb működést produkál. Különösen érdekes ez a kérdés a "kisméretű, zsúfolt" elektronikáknál, mint a tranyós kapcsolások, DAC-ok, stb. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy ahol a zaj nem gond, ott a szénkompozit nem rosszabb, mint a tantál.
5. Ízlés. Ki milyen színezett hangot talál a fülének legkedvesebbet. (én semmilyet
) Láttam olyat, s hallottam is, hogy valaki egy gyári vintage készülékben mivel volt pénze, kicserélte az összes ellenállást Tantálumra, a kondikat PIO-ra. Azt a borzalmas unalmas megszólalást semmihez sem lehet hasonlítani. Mintha a hangfalat lónak nézték volna, s letakarták volna egy lópokróccal, ami lefogta a ló kipárolgását, melynek illata egyes hölgyekben bizsergést okoz lánctalpaik között. Ők azt mondják: ha nincs lószag, akkor az nem is ló.
Tehát nem biztos, hogy a legdrágábbat használva kapjuk a legjobb (objektíven megítélt) hangot.
Egy olyan konstruktőrnek, aki nem csak azért forrasztgat, hogy ne unatkozzon, hanem azért, mert minőségi zenehallgatáshoz akar minőségi eszközt készíteni ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni, és el kell felejteni az -azt hallottam, hogy...- megszólalásokat, mert aki ilyet mond, annak halvány segédfogalma sincs az ellenállásokról. Hallgassunk a tapasztaltabb kollegákra, vagy a saját tapasztalatunkra, de ezt elősször meg kell szerezni. Az "okos" emberekről mindig az alábbi jut eszembe:
Off
Hosszú repülőúton egymásmellett ül 2 ember, az egyik szeretne olvasni, a másik meg beszélgetni.
Másik: Beszélgessünk kedves utastársam valamiről ezen a hosszú úton.
Egyik kicsit idegesen: kedves mellettem utazó Ön tudja-e azt, hogy a tehénszar miért lapos, a nyúlszar pedig miért bögyörő alakú?
A Másik: Oh kedves szomszédom ezen még nem gondolkodtam, így hallvány gőzöm sincs a kérdés megválaszolásához.
Mire az Egyik megnyugodva: Látja kedves Másik! Hát maga a szarhoz sem ért, akkor miről beszélgessünk?
On
Mindazonáltal Euro308-nak igazat adok abban, hogy tkp a profik közép szintű sokasága (Pl Kínaiak) komoly alkatrészeket is használnak, de szrintem csak azért, mert olcsón hozzá jutnak a selejthez.
Aztán lehet találni nagy nevek alatt szemétbeépítésre is példát. A legnagyobb meglepetés egy drága Shigaraki DAC-ban ért. Minden fajta minőségben (alkatrész, szerelés) úgy nézett ki, mintha az ált. iskola ötödikesei készítették volna az elektronikai szakkörön. De ilyen pl az AI erősítők is, rendkívül gyenge hangal, talán a középtartományt kivéve.
Én csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy ha épít valamit (ha csak nem egy az egyben másol) akkor használjon filléres alkatrészeket, s ha azzal kifogástalanul műxik, akkor cserélje az elemeket "komolyabbra". Ezek a "komolyabb" ellenállások ára viszont ne haladja meg a 3-5 száz Magyar Forintot, mert ezért az árért kifogástalan , extra minőségű és hangú ellenállásokat lehet kapni.
Az általam használt ellenállókkal PR, AB vagy Arcol, néha Kiwame (ez utóbbi mágnesezhető) a hang az általam készített kütyükkel a hatvanas, hetvenes évek hangját (Vintage hangzás) adják, melynek jellemzője a könnyed, gördülékeny megszólalás, hallható mikrodinamikai részletekkel, lesímítás nélküli, (tehát nem hajaz az unalmas AN hangra), nagy dinamikájú, nem dús (szinezett, zsíros), de mélyre menő basszus, Mások számára kicsit száraz (nincs túltengő 100Hz alatti tartomány), a valóságot visszadja annak minden hibájával, de sajna ezt teszi a hangmérnökök hibájával is.
Megjegyzem, hogy másnak más tetszhet, de az legyen az ő keresztje.
Példának felteszem ide az ARC D76A erősítő egyenirányító és Zéner dióda paneljának a fényképét, valamint magának az erősítő panel részletét, amin az agyonvert ellenállások (kék-zöld színűek) VD ellenállók, a csíkosak pedig AB gyártmányúak. Ez utóbbiról csak érdekesség képpen: évekig bányáztam őket egy a hatvanas években gyártott Röntgen készülék vezérlő paneljából.
Belépés
Regisztráció
GyIK
Magyarul: az ételnek elsősorban az ízét élvezzük, nem a látványát, az LP12-nek elsősorban a hangját élvezzük, s nem a ...
