A kérdéseid megválaszolásához az elvi alapokkal kell tisztában lenni. (Amit most nem írok le, csak a belőle következő dolgokat.)
Ahhoz, hogy egy valóságos tekercs induktivitásáról beszélni lehessen, kell egy modell. Konstans frekvencián a lehető legegyszerűbb modellből kettő is van, az egyik soros ellenállással, a másik párhuzamos ellenállással modellezi a veszteséget. Azon az egy frekvencián ez a két modell pontosan ugyanolyan jól írja le a tekercs viselkedését, annak ellenére, hogy egy picit különböző induktivitásérték tartozik hozzájuk. Viszont ha megváltozik a frekvencia, akkor az egyik modell elkezd erősen eltérni a valóságtól, míg a másik nagyjából érvényes marad. Hogy melyik a jobbik modell, az a konkrét tekercstől és a frekvenciától is függ.
Kis frekvencián a soros modell, nagy frekin a párhuzamos modell a pontosabb, de hogy mekkora frekvencián van a kettő közt a határ, az tekercsenként változó, lemezelt vasmagnál kisebb, ferritnél nagyobb, de a légréstől és huzalátmérőtől is függ.
Amit pontosan tudni lehet: minél nagyobb a veszteség, annál nagyobb a különbség a két modell induktivitásai között.
Lpárhuzamos=Lsoros*Q^2/(1+Q^2)
(Vagyis pl. 10 % veszteség mellett kb. 1 % a különbség a két modell által mutatott induktivitásérték között, a "valódi" pedig a két érték között van.)
A kézi műszerek tipikusan soros modell alapján mérnek.
Hogy mi a legegyszerűbb mód? Minden mérés becslést is tartalmaz. A garantáltan legegyszerűbb mérés mindig az a becslés hogy 0-nak tekintjük.
Az összes többi módszer egyszerűsége szubjektív.
Miért akarsz 100 Hz alatt mérni, mit, és milyen pontossággal?