Siege29 írta:
dys-cus írta:
A levegő nem hülye! Rezonálni fog.
Oké, de minél kevesebb a szabadon lengő légtömeg, annál kisebb lesz a rezonancia mértéke is a hangszóró által keltett hangnyomáshoz viszonyítva, és a fordulókban is máshogy viselkedik a dolog a keresztmetszeti arányok miatt...
Klang! Fázishelyes alatt mit értesz? 90 fokos eltolást rezonanciafrekvencián a kilépő nyíláson (a hangszóróhoz képest) úgy, mint a reflexdobozok esetében?
Az 1/4--es hullámhosszú (a hangolt frekvencián 90 fok eltolás van a hangszóróhoz képest!) TL-ek építése nagyon népszerű, mert viszonylag könnyen megvalósítható a szükséges csőhossz, és elég hangot is ad ki a hangolt frekvencián. Viszont ezeknél fellép az 1. felharmónikus kiemelése, ami nekünk elég nagy gáz, mert már magasan van (elnyomni pedig a hangszóró 1/3-os eltolásával, meg mindenféle trükközéssel próbáljuk, stb.)...
Na, ez a kiemelés pont ott van, ahol a cső vége, és a hangszóró pont ugyanabban a fázisban sugároz (a hangszóró hátoldala, és a cső nyílása ellentétes nyomású), tehát 1/2-es TL-ként viselkedik!
Ezért lenne érdemes inkább 1/2-es TL-ben gondolkodni, mert ez a kiemelés a hangszóró rezonanciája környékén lépne fel, ráadásul alatta 1 oktávval is képes lenne hanglesugárzásra (a membrán csillapítására is), mert itt úgy viselkedne, mint egy 1/4-es TL, arról meg van némi elképzelés itt, szerintem...
Szóljatok, ha nem jól gondolom a dolgot! Én is tévedhetek...
A levegő tényleg nem hülye. Tényleg rezonálni fog. Jobban ismeri a fizikát, mint mi.
Negyedhullámú rezonátornak nevezzük a csövet, mint MJK:
http://www.quarter-wave.com/De ez csak egyenes csőre igaz. Kettéhajtott csövet vizsgálva kiderül, hogy a rendszer igazi rezonanciája ott jön létre, ahol a membrán előlapjától a membrán hátlapjáig mérhető legrövidebb távolság megegyezik a hullámhossz felével.
A tölcséreket és a TL-t arra használjuk, hogy a hanghullám részecskesebességét (más források szerint térfogatsebességét) megnöveljük, mert ez a mennyiség arányos a fülünkben végül hangnyomásként érzékelt jelenséggel.
A membrán felületén, mindkét oldalán a részecskesebesség a rezonanciafrekvencián gyakorlatilag nulla, és a két oldal között szinuszosan változik, félúton éri el a maximumát.
Egyenes cső esetén ez a maximum a cső szájára esik, hajlított cső esetén pedig valahova a cső belsejébe. Az általunk észlelt hangnyomás a cső szájánál létrejövő részecskesebességgel arányos. Minél közelebb hajlítjuk a cső száját a membránhoz, annál kisebb lesz az ott lesugárzott hang részecskesebessége. KLANG fórumtársunk végzett erre egy kísérletet hajlékony szellőzőcsővel, konstatálva, hogy erősen lecsökkent a rendszer hatásfoka. Akkor még nem gondolt arra, hogy meg kellene keresnie a rendszer új rezonanciapontját; feltételezte, hogy a cső mindenképpen a cső hossza által meghatározott negyedhullámú rezonátor marad, akárhogyan is köt rá csomót.
Pedig nem.
MJK a fent idézett művében levezeti, hogy hogyan függ a membrán által a csőben mozgó levegőnek átadott energia mennyisége, vagyis a hatásfok a hangszóró Qts jósági tényezőjétől, ezt egy táblázatban le is írja. Eszerint a cső keresztmetszete a Qts függvényében a membrán hatásos felületének 2,5-3,5-szöröse legyen a hangszóró "támadáspontjában".
A fentiek miatt saját tapasztalataimmal is igazolható meggyőződésem, hogy nincs értelme a cső hajlítgatásának.
Van még más indok is, de azt majd később.