A ClarityCap Sa gyorsan kikerült az erősítőből.
A fiókból előbányászott orosz K42Y-Z kondik következtek: csatornánként 4db 470nF/500V-os párhuzamosan ( még mindig a C1-e pozícióban a már ott levő 220nF Siemens MkV-val párhozamosan )
A frekvenciabalansz némileg hasonló a CC Sa-hoz, elegendően telt, kicsit több a magas néhol, de alapvetően jó. A mély talán nem megy olyan mélyre, de így is izgalmasabb. A közép tiszta, precíz és mellette zenei. A magasakkal viszont akadtak gondok: az eleljén is feltűnt, hogy néha sziszegősnek hallom, és a tér is - ahogy az egyre magasabb hangokat figyeltem - egyre inkább kezdett a hansugárzókhoz kötődni.
Ez egyértelműen jelzi ( szvsz ), hogy nem igazán precíz az átvitel.
Később, már kimodottan zavart ez a magas-produkció, újabb versenyző következett.
Pontosabban egy régi, a már régóta bent trónoló K75-10 hordók. Mivel ezek pont 1uF-os értékűek, már az átalakítás kezdetén felmerült a használatuk, csak a felragasztott mechanikai pozíciójukból a föld felé adódó kapacitásuktól tartottam.
Most csak bekötöttem őket:
A hangkép a régebbiben megismert arány felé lépett, picit melegebb az előzőeknél, nem tőnik annyira teltnek, de az szub ( testhallás ) tartományban már erősebb. A magas finom, mégis precíz, részletező, a tér a teljes hangsávban koherens módon külön életet él a hangszóróktól. Meg még természetes, életszagú, jelenlétérzet, stb...
Mondhatnám, itt is az eddig feltérképezett hangi jellemzőit hozza...akár csak a CC Sa.
Lassan kipróbálhatok talán a C6 pozíciójában egy V-Cap CuTF kondit is.
( Nem véletlenül 10nF csupán a kapacitás, ilyen értékűt még talán egy földi halandó is megvásárolhat
)