Van ez a címben említett erősítő. Ez a hajdani Beag EBE5310 erősítő rendszer váltás utáni változata. Az eredeti Beag erősítő kifejezetten rack-be készült 100V-os vonal meghajtó erősítő 250W névleges kimenő teljesítménnyel. Kicsit írok a konstrukcióról, hoyg kontextusba kerüljenek a dolgok. A Beag változat az olcsóság jegyében 2N3055 tranzisztorokkal épült eredetileg, két végerősítő hid kapcsolásban hajtja a kimenő transzformátort. Lévén a kimenő transzformátornak mindegy milyen áttétellel dolgozik a tervező mérnökök az erősítőt +/-30V-ról járatják (van arra is lehetőség, hoyg 2 db IFA akkumulátorról üzemeljen!
), így elkerülhető a 2N3055-ök kaszkádosítása, a híd névelges terhelése kb. 3,6 Ohm. Az újabb Univox változatban már nem az eredeti végfok modulok vannak, hanem egy új egységesített modul, amit AN150-nek kereszteltek (részletek
ITT), természetesen ebből is 2db van hídalt üzemben, máson nem is változtattak, maradt tehát a +/-30V-os táp rendszer. Érdekesség, hogy az Univox az APT100 gyártását is tovább vitte, ott is ugyanezt a modult használták, csak az APT100-ban +/-55V-ról járatnak 1 modult, ott a névleges terhelés 6 Ohm a 100W-ra.
Meg kell hagyni, hogy az erősítő igen becsületesen meg van építve, hatalmas hűtőborda, akár színuszos terheléssel is nagyon sokáig járatható max teljesítményen, masszívan túlméretezett táp (kb. 600VA toroid). Az erősítő bitang nehéz, legalább 15 kiló.
Egy időben ezeket az EBE5310 erősítőket viszonylag olcsón meg lehetett venni, mert csak a BEAG rack-be illeszthető alapból: csak "DS" késes csatlakozók vannak a hátlapon, még fedele sincs. Vettem tehát én is egyet és építettem magamnak belőle egy basszusgitár erősítőt, mondván arra nem kell semmi high end, csak egy megfelelő előerősítőt kellett mellé kanyarítani. Igen ám de a valóság közbeszólt, mivel a legtöbb gitár láda/hangszóró 8 Ohmos, tehát ez az erősítő nem tudja kifutni magát átlagos körülmények között.
A trafó úgy van kialakítva, hogy 4x23V AC jön le róla, amiből eredetileg 2-2 diódával közép megcsapolásos-kétutas egyenirányítással állították elő a +/-30V-ot.
Ez az AN150 modul 3 pár BD249C/250C végtranszisztort használ, a két modul összesen tehát 12 végtranzisztort tartalmaz (12*125W = 1500W tranzisztor teljesítmény egy "250W-os" erősítőben).
Azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb teljesítményt kihozni (8 Ohmra) a jelenlegi felállásból a legkisebb befektetett pénz/munka árán.
Nem kérdés, hogy a tápfeszültséget emelni kell valahogy... A legkézenfekvőbb ötlet az volna, hogy a 4 db 23V-os szekunder tekercsből 2-2-t sorbakötnék, így praktikusan a tápfeszültség megduplázható volna (+/-60V). Ideális esetben 8 Ohm-ra, így 450W lenne a kivehető teljesítmény a hídból, elég meredek... A táp véleményem szerint ezt elbírná, a disszipációt is kéne bírnia a rendszernek, persze a modulok túláram védelmét lehet, hogy meg kéne igazítani ehhez. A fő gondom az, hogy a BD249C/250C VCE határadata legjobb esetben is "csak" 115V, ami 5V-al kevesebb, mint az előirányzott tápfeszültség. Felmerült a végtranzisztorok cseréje pl. TTC5200/TTA1943 ami költségben vállalható volna, még némi ráhagyással is a válogatásra tekintettel, de azért ez mindenképpen macerásnak tűnik. Ennél egyszerűbbnek tűnik a trafó cseréje valami 2x40VAC körülire, viszont ebben a teljesítmény tartományban ez igen drága mókának ígérkezik. A legolcsóbb megoldásnak az tűnik, ha 2 db APT100 hálózati trafót alkalmaznék (megtartva a 4 szekunderes elrendezést), mert ilyenből viszonylag olcsón beszerezhető, de két ilyen trafó nem nagyon fér el a dobozban.
Nektek mi a meglátásotok a felvázolt ötletekkel kapcsolatban?
Belépés
Regisztráció
GyIK
