audiodiyers.hu

Ja igen, ezt írtad is, bocsi, akkor ezt megnézem, kíváncsi vagyok!

Még pár V4-es kérdés akkor még, ha lehet:


Ez azt jelenti, hogy akkor direkt úgy van méretezve az R7-en lévő áram
és feszváltozás, hogy megegyezzen a bemeneti jel feszültségváltozásával?

Az R5/6 értékekkel kísérleteztél egyébként? (Gondolom... )
Ezeknek ennyi az össz lokális vcs-a, ilyen szempontból akkor elég a 10R?
Vagy mivel ezek emitterkövetők, ezeknél nem is igazán a "ß fluktuáció"
okozza a torzítást (az csak bemeneti impedancia anomáliát okoz?), hanem
főleg a Vbe változása és ezért fontos az állandó disszipáció biztosítása?

Elvileg a T5 E-rel sorban is lehetne egy degeneráló R-t betenni?
Vagy ilyenkor az R7 ilyen lokális vcs hatásából ő is részesül közvetve?
Itt a Vbe és a ß fluktuáció is torzítást okoz, ugye?
Vagy ezen szakasz áramhibáját meg már javítja úgyis a globális vcs?

A T13 E-be is mehetne degeneráló R vagy itt is R17 elvégzi ezt?

A kivezérlésváltozás okozta melegedés minimális UBE feszültségváltozást okoz T5-ön (ez nem okoz hőtorzítást, > földelt bázisú, az áram átmegy rajta). T3-nak viszont kb. 60-adára csökken a disszipációja/hőtorzítása, mint kaszkód nélkül! Kapacitásváltozás ~nincs T3, T5,-nél, hisz ~nincs feszültségváltozás se rajtuk...
R5,7 feladata, hogy Ube szórásokat kiegyenlítse (mivel értékük azonos, ezért T,5 is kb. T6 áramával azonosra fog beállni)
A Miller kapacitásnak, és annak változásának a Vas fokozatban van jelentősége, itt T13 "tehermentesíti" a T10 bázisát ennek hatásától (elvezeti T10 emitterébe).
...szerintem

Még nem tiszta, hogy miért számít kevésbé, mint a T3-nál lenne alapból. Vmi láncszem még sztem hiányzik.
(A B-uk együtt mozog, T5 árama pedig elvileg egyezik T3-éval, mintha ott sem lenne, nem?)


A T3-ét értem a fix CE fesz miatt, csak a T5-nél nem, hogy ott miért nem számít.
A 60 miből jön egyébként?


Mármint T5-nél a CB között azért lehet jelentős, nem? És itt lenne a Miller.
Sőt, épp azért van a T5, hogy ezt levegye a T3-ról, csak nem látom, hogy tényleg leveszi-e vagy csak "magára tolja"..?


T5 T6?


Itt is uaz a kérdésem: T13-nál CB között nem jelentkezik uaz?
De utánanézek ennek a Hawksford-nak, bár elsőre nem sok találatot adott ki rá a gugli.

Igen!
"Ideális" tranzisztorból készített kaszkódnál: az alsó tranyó áramgenerátoros kimenetére ültetett felső tranyónak akár hogy rángathatod a bázisát, vagy változtathatod a Ube-jét, nem fog semmi változást okozni a kimeneten ="átmegy rajta az áram"

Az rémlik, hogy a valós Si félvezetőnél Ube nyitófeszültség ~2mV/°C-al változik? Ha T3ce=T5ce áram folyik, és az alsó tranyón a felső feszültségének ~60-ada esik, akkor a moduláció okozta disszipáció-melegedés változás is ~60-ada lesz mint a felő tranyónak... ezért a létrejövő T3Ube változás is töredéke lesz, mint kaszkód nélkül.
Valamint a kimenetről az alsó tranyó bemenetére való feszültség visszahatás is töredéke lesz (hiszen T3nak közel konstans a kimenőfeszültsége)

T5 collektorfeszültsége csak elhanyagolhatóan változik (a végtranyók tápja R12+C4-el szűrve van, R15 kis értékű) > max néhány száv mV a max változás, vezérlés hatására, (néhány pF visszahatással, T2 emitteréből kis impedanciával "megfogva"), itt szerintem a disszipációcsökkentésen van a hangsúly
VAS fokozat kimenetén viszont kb. 2 nagyságrenddel nagyobb a kimenőfeszültség változása, ami sokkal nagyobb visszahatást generál (amit R15 nagyobb impedanciája "fog meg"), + a visszahatás sem lineáris már...
szerintem

Köszi, a linket elolvastam, a PDF még most jön. Addig is annyi a tapasztalatom eddig, hogy kevés helyen írják le az igazi és teljes működést...
Valahogy mindig éppen a lényeg marad ki (mármint ok-okzatilag), a következményen, az alkalmazáson van a hangsúly,
ami felhasználói szempontból persze elég lehet, de ha rendesen érteni is akarom, akkor nem igazán.
Pl. mindig csak az "alsó feléről" írnak, hogy a felső fix fesz ad, ezért minden szupi lesz.
Ez ok, de arról, hogy az "árnyékoló fokozatnál" ugyanaz miért is nem jön elő, azt már ritkábban részletezik ezek az irások.
Persze az is lehet, hogy ez csak nekem nem tiszta, és mindenki másnak triviális és csak azért nincs kifejtve...

A másik, hogy ha jól látom azért a klasszikus kaszkódnál a B full DC-n van, és ennél a hawksford-nál is a másik tranyó E-n,
és mintha inkább vmiféle bázisáram kompenzáló/linearizáló hatás miatt használnák nem a szokásos Cmiller csökkentés okán.
Ehhez képest a "V4-es" verzión simán a másik tranyó B-án van, ezért nem értem (még), hogy akkor pl a milleren hogy javítana.


Na, ez már közelít, már csak azt kéne megértenem, hogy miért nem...
Ha pl. a T3-T5 közös E-C áramát ugye alapvetően a T3 határozza meg, és a T5 pedig csak "átengedi",
és a B-aik pedig együtt mozognak, akkor ha nem lenne a T5 kaszkód, és a T3 önálló módjában
fellépő miller hatást nem egy az egyben elszenvedi a T5 is? Vagy elszenvedi csak vmiért nincs akkora hatása?
És a hőtorzításnál is uez a kérdés, hogy az ott fellépő 60x-os moduláció ott miért nem okoz gondot?


De maga ez a 60-as arány honnan jön, miből adódik?
Köszi!

Igen, sztem is a T3/T5-nél a millert nem igazán csökkenti így az elrendezés, ott vszeg a hőtorzítás + a CE-nonlinearitás a cél.
(De kiváncsi lennék ha Sajti le szimuznád esetleg a T5 nélkül, h változik-e a frekimenet.)


Itt még félig értem, legalábbis itt így látom a kaszkódolás jótékony szerepét:
A T9-T10 áramtükör között kvázi fesz meghajtás van (ugye?) vagy ha nem is ez a pontos
(nem tudom, ennek mi a pontos definíciója amúgy?), a lényeg, hogy viszonylag alacsony impedanciás
a 2 B-t összekötő pont, így ha nem lenne a T13, akkor a T10 nagy C feszváltozásai nyilván jól
megterhelnék ezt a meghajtást kapacitíve + szép kis modulációt is okozna a CE változás miatt.
A T13 "buffereléssel" ez azonban teljesen megszűnik, az ő B-sa kvázi a földön van, és csak az E-ben kapja meg
a bemenetet, azt viszont alacsony impedanciás meghajtással, így az ő Ccb-je már rendesen meg lesz hajtva.

De majd Sajti megmondja...

Na, amire korábban utaltam, itt találtam egy jó kis leírást, hogy elvileg mire is van az eredeti Hawksford kaszkód:



http://theradioboard.com/rb/viewtopic.php?t=5079#p45085

Szóval Sajti nem az T3 E-be kéne mennie a dióda katódjának?

T5Uce/T3Uce T3Uce~Ube sacc (~38V/0,63V)~60
AZÉRT MERT T3 ÁRAMGENERÁTOR! Egy ideális áramgenerátor kimenetével bármit sorbaköthetsz "nem hatja meg" amíg nem határol a tápfesz, addig ő stabilan tartja az áramot, a közbeiktatott cucc túloldalán is.
Szóval a valós T5Ube feszültségét moduláló hőterhelés, és feszültség visszahatás nem fogja módosítani a kimenőáramot elvileg, a visszaható Miller kapacitás viszont ugyanúgy jelentkezik T5 bázisáról a Dióda kis impedanciáján keresztül át T3 bázisára, mint kaszkód nélküli esetben (de mivel T2 emittere kis impedanciával hajtja, alig lesz hatása)...
szerintem

Na, asszem megvan, de majd validáljátok, hogy jól értem-e...

Szóval az segített, amit írtál, hogy T3 áram generátor.
Tehát ha a bázis kört most ideális feszgenerátoros pont(ok)nak tekintjük,
akkor a T3 az adott bementi fesszel arányos kimeneti áramot fog igyekezni "beállítani" a C körében.
Ha ezt önmagában tenné, akkor ezt a másolást, erősítést jelentősen torzítaná a hőfüggése és az early hatás.
Nézzük meg akkor a T5-öt. Itt én csak úgy tudom értelmezni a működését,
hogy ismét "keverednek" az üzemmódok.
Ha klasszik kaszkód lenne, akkor a bázisa DC-n lenne, nem kérdés, hogy FB-úként működik.
Itt azonban a B-a ugye a T3 B-ával azonos feszgenerátoros meghajtásban részesül.
Mivel alatta pedig egy áramgenerátor van, simán tekinthető E követőnek is. (Max nem ideális feszgenerátor van a C-án hanem kicsit magasabb belső ellenállású, és nem ideális CCS az E-n, de ez meg nem számít semmit.)
Tehát ő pedig azon "dolgozik" (addig nyit), amíg az E-e el nem éri a B + Ube feszt a terhelő (T3 C) áramtól függetlenül.
Így viszont a T3 disszipáció kb. állandósítva + early hatás is csökkentve.

És az erdeti kérdésem a végére... hogy itt miért nem akkora gond ugyanúgy a hőtorzítás meg az early meg a miller:
hát tranzisztor szinten ugyanúgy "gond" (egyáltalán nem csökken a mértéke),
csak az elrendezés miatt csökken a kihatása, ugyanis míg a nem-kaszkódos esetben magát az erősítést terheli,
addig itt csak az E követőt rontja, de ez meg csak annyit okoz, hogy a T3 E-e kicsit kevésbé lesz pontosan utánhúzva.

Amit még nem értek, hogy itt miért nem az eredeti Hawksford féle kaszkód van, mint a VAS-nál is.
Ha jól értettem, annyit így még "hibázik" most az árnyékoló tranyó, hogy a B árama is bekerül ugye a T3 E-be, ennyivel rontja a végső kimeneti áramot, ami megy a tükör felé.
De gondolom csak annyi az oka, hogy ez ennél a fokozatnál még bőven elhanyagolható és kész...
A VAS-nál már jóval nagyobbak az ingások, ezért ott már úgy van.

Mármint C-a. (Csak már nem engedi szerkeszteni a hsz-t...)

Nem

T5-nél nem lehet keverni a működési módokat. Onnan indulj ki, mintha a bázisa egy állandó feszültségre lenne kötve. Ekkor nincsen más lehetőséged, mint a földelt bázisú kapcsolás. Ekkor is javít T3 működésén, de annak C-B, illetve C-E közötti feszültségváltozását nem küszöböli ki. Ezt fedezte fel Hawksford, és javasolta a feszültség utánhúzást, mint megoldást.
Ez egyfajta hibajavítés, de T5 működését nem befolyásolja.
Hőfokfüggés: T3 a vezérlő feszültségét a B-E között kapja. Ha változik a disszipációja, akkor változik a B-E feszültsége is, ami hozzáadódik a bemeneti feszültséghez. Ez torzítást okoz. T5-nél azonban vezérlő áram van, és pont emiatt nem érdekes Vbe változása.
Az utánhúzás pedig feszültséggel történik, ezért nem különösebben érdekes, hogy a dióda árama 0.01% körüli nagyságrendben ingadozik. A MIller kapacitás az egész fokozatban nem kritikus, miután a fokozat alacsony impedanciás terhelésre dolgozik, ezért itt nincs jelentős feszültségváltozás.

A Hawksfordnál teljesen mindegy, hogy honnan veszed az utánhúzó feszültséget. Létezik olyan VAS kapcsolás ahol emitterkövetős meghajtás mellett a bemenő jelből veszik az utánhúzó feszültséget is. Mindekét megoldás jó.
Sajti

Sztem a T5-öt simán lehet így is úgy is értelmezni, nem hibás műszakilag a FC-ú értelmezés sem.
Nyilván ugyanúgy, ahogy nem tisztán FB-ú, nem is tisztán FC-ú sem, egyszerre mindkettő. Kvantum tranzisztor...
Igazából ugye a tranyónak a 3 lába közül legalább 2 bemenetnek tekinthető, onnantól
pedig annyi a kérdés, hogy honnan nézzük + melyik lábán mik az impedancia viszonyok.
Ugyanígy egy szokásos végfok kimeneti áramerősítő fokozat is vehető FC-nak a jel felől, és FB-únak a terhelés felől.
A hawksford-nál is ugyanígy a T3 felől FB-ú, a T2 felől meg inkább egy FC-ú emitterkövető.


Mondom, annyit olvastam csak, hogy minha az E-be csatolás vmin még javítana..? Lásd a fórumos angol idézet feljebb.

És ilyen soros R a kaszkódba javíthat vmin vagy nincs jelentősége?

Akkor feltenném az evidens kérdést: Minek kérdezel, ha utána nem fogadod el a magyarázatot? Ha szeretnél a saját elképzelésed alapján tervezni, akkor
hajrá!

Sajti

Bocsánat! Azt hittem, ennyi szabadság belefér az értelmezésben.
(Nekem így sokkal könnyebb megértenem, amúgy csak ennyi.)

Dehogynem, az földelt bázisú! Csak emitterből van vezérelve ~1×-es az áramerősítése. (Hol látod, hogy T5-nek az emitteréből van a kimenet?)
Ha alsó tranyón fix Uce feszültség van és modulálod az áramát, akkor modulálódik rajta a disszipáció is (viszont egyéb paraméterei nem változnak). Ha megfelelő értékű R-et illesztesz a kollektorába, akkor elvileg kilőhető az áramváltoztatáskor keletkező disszipáció változás, viszont kis részt kezd belépni a feszültség visszahatás is... (szóval valamit valamiért)
szerintem

Majd megmutatom mire gondoltam, szimulálok egyet, de nem akarok ennél leragadni, sztem
nincs jelentősége, még is az lehet hogy csak rosszul fogalmazok és félreértjük egymást.

És akkor a nyílthurkú erősítések hol dőlnek el?
T2-es fokozat: ez csak buffer
T3 + T5-ös fokozat: munkaponti áram + R11 / R15 arány
T9 + T10-es fokozat: R15 / R17 arány
T10 + T13-as fokozat: munkaponti áram + R17 / (R21 || R22)?

A CFA-nál egyébként a vcs R-ek értéke mi alapján van méretezve?
Pl: itt az R11 + R44+12-nál mi lenne más, ha fele értékűek lennének?

Na, szóval én így értettem, de tényleg nem akarok lovagolni rajta.
Most nyilván nem full a V4 értékeit lőttem be, csak a sematikus elrendezést.
A baloldali kapcsolás a sima hawksford kaszkód normál módban.
A jobboldali full ugyanaz, csak ketté vettem a 2 tranyó B-ának meghajtását, de az első felállással teljesen egyezőre.
És még annyi a difi, hogy az alsó tranyót most "kikapcsoltam" (csak DC-t kap, jelet nem), a felső viszont megkapja.
Ha innen nézem, akkor ugye számomra a Q3 egy "full sztenderd" E-követőnek látszik,
de még1x mondom, nem ragaszkodom hozzá, ha műszakilag nem pontos.

Ja és igen, természetesen "fordítva" is igaz, ha a Q3/Q4-nél megfordítom,
és a Q3 nem kap vezérlést a Q4 igen, akkor meg full FB-ú, klasszik kaszkód.
De az én szememben ez 2 a hawksford-ban egyszerre van jelen szuperponálódva,
ezért lehet akár igaz mindkettő mód egyszerre is. (Miért ne?)

Tippem szerintem a buffer bemenő impedanciája/kapacitása, amihez egyrészt illeszkedni kell -emiatt nem lehet túl nagy R21//R22- a CFA kimenő impedanciája-, másrészt nem lehet túl alacsony sem R11 mert akkor arányosan növelni kéne a biast, disszipációkat, hogy alacsony maradjon a torzítás (akkor tud kicsi maradni a torzítás, ha a bias/moduláció arány nagyon magas marad)...
De ennek Sajti a tudora!

Tehát Q4 bias áramgenerátor...
-Ha INQ3-at vezérled, Q3C-n nem keletkezik kimenőjel! (Q3 földelt bázisú kapcsolás)

Duplájára növekedne a hurokerősítés.
Sajti

Ja igen, itt az R11 az nem csak vcs elem, hanem közös E ellenállás is, értem, köszi!

És tényleg egy ilyen CFA elrendezésnél mi is a helyzet a táp zavarokkal?
Melyik pontok/fokozatok érzékenyek rá?
Gondolom a CCS-nél pl. nincs nagy jelentősége.

És az áramtükörnél? Vagy itt is van azért vmiféle "difi szerű" CMRR mechanizmus, ami kivédi?

Még lenne általános kérdésem: arra van valamilyen "hivatalos" definíció,
hogy mi és mi alapján számít fesszel vs árammal hajtott résznek?
Én abból indultam ki, hogy ha bemeneti jelváltozás nélkül egy
adott pontot, szakaszt még plusszban, kívülről beterhelnék, akkor
az inkább a feszt vagy az áramot tartaná.

Nyilván egy ideális fesz meg áramgenerátort nézve ez nem is lenne kérdés,
de egy erősítőnél már vannak helyi impedancia viszonyok és az dominálhat.
Sőt, ugye a vcs. miatt nem is biztos hogy a helyi működés a meghatározó.

Ez alapján én így látom a láncot, de van 1-2 bizonytalan pont, főleg az áramtükrönél:

• bemeneti jel: feszgenerátoros meghajtás
• T2: bemeneti (áramerősítő) buffer fokozat magas imp. bemenet, feszgenerátoros kimenet
• T3-T5 kaszkód:
  magas imp. feszültségvezérelt bemenet, amit a fokozat a kimenettel közös E
  (R7+R11+R44+R12) ellenálláson árammá alakít, és a kimenete is áramgenerátoros
• T6: referencia fesz bemenet, áramgenertoros kimenet
• R15: ez a kaszkód munkaellenállása, az áramgenerátoros kimenetét feszültséggé alakítja
• T9: "dióda üzemmódban" uezt az áramot ő is fesszé alakítja, ez lesz az áramtükör alapja
• T9-T10 között: na és ezt a részt nem tudom, ez itt minek számít?
  végül is a kaszkódos vezérelt áramgenerátor ugye itt most 2 ágat is tölt párhuzamosan:
  T9 E-B diódát, illetve T10 B-át, de nyilván az R15-ös ág árama dominál (2 nagyságrenddel)
  emiatt az R15 átalakítás miatt inkább feszgenerátorosnak számít ez a pont?
  vagy az univerzálisan helyes válasz a szokásos, hogy: "ti. attól függ"?
  mármint konkrétan a terhelés mértékétől? tehát: ha >> R15 a terhelés,
  akkor inkább feszgenerátoros ez a pont, ha meg << R15, akkor meg áramos..?
  azért nézem mindkét irányból, mert nyilván maga a T10 bázis árama << R15 árama,
  de ha meg T10 bementi kapacitását nézem AC módban, akkor annak impedanciája meg << R15
  vagy igazából ennek semmi jelentősége, sokkal lényegesebb az előző, meghajtó fokozat max áramleadó képessége?
  és mivel CFA, ezért itt az nagy (szinte "végtelen"), tehát nem is értelmezhető lokálisan a kérdés?
• T10: itt is az előbbiek miatt kérdéses h a bemenete minek számít? fesz vagy áram bemenetű?
  vagy aminek a bemenete nem követi a vezérlő feszt az már alapból áram bemenetűnek számít kb?
  a kimenete nyilván áramgenerátoros
• T13: FB buffer: áram bemenet és kimenet
  de az R21+22 ellenállásokra dolgozva ez pl közben "feszültséggé alakul"
• 3EF kimenet: ez nyilván (extrém) magas nagy impedanciás bemenet, fesszel hajtva
  a kimenete is alapvetően feszgenerátoros

Csak hogy tudjam: ennyire hülyeséget kérdeztem vagy még korábbi egyéni felfogásom büntetését töltöm...?

Még egy apró változtatás. Kicsi kevésbé negatívra vettem a nyugalmi áram hőmérséklet kompenzációját.
Így egészen picit változott a rajz:

Sajti

Valahogy az Onsemi nagyon ott van a pontos gyártásban, különösen a PNP tranzisztoroknál.
A két felső cső az NPN, a két alsó a PNP. Ezek így lettek egy tételben megvásárolva, csak növekvő sorrendbe
raktam őket erősítés szerint, csövenként.
Sajti

milyen feltetelek mellett merted ?

Uce=5V és Ic=100mA mellett.

Sajti

Megint egy nagyon egyszerű és praktikus megoldást választottál!
A T6, T7 áramgenerátor negatív hőmérsékleti együtthatóval bír, amit T15 bias generátor áramfüggetlenségével lehetne kiküszöbölni legegyszerűbben, 1db ellenállás beiktatásával (lásd.: Hawksford: Optimization of the Amplified-Diode Bias Circuit for Audio Amplifiers). És ezt az ellenállást akár össze is lehet vonni ügyesen a base-stopper ellenállással...

A nagyobbik tokozással, egy-egy tételként vásárolva a Mousertől, ezeket mértem...fejlődött a félvezetőgyártás ? érthetetlen...

Két okból választottam ezt a megoldást:

1, A diódák kompenzálják a környezeti hőmérséklet változását. A predriverek hőmérséklete pedig leginkább ettől függ, mert a vezérlés okozta áramváltozásuk elhanyagolható a nyugalmi áramhoz képest.
2, A Bias generátor kollektorába építhető ellenállás problémákat okoz a panelterben is, mivel innentől kezdve a bias áramkör nem kezelhető kétpólusként, ami vezetékezési gondokat okoz.

Sajti

A 6-8 évvel ezelőtt vásárolt példányok sokkal jobban szórnak... Valóban érdekes.
Sajti

Kisebb módosítás. A tápegységbe beépítésre került 2db 630VA toroid. Azt hiszem kellő tartalékok állnak rendelkezésre...
Sajti

Szintén hasonló értékeket mértem. 30-30 db -ot rendelve Mouser-től.
Elképesztő, hogy az NPN-PNP komplementer páros 5 % belül szinte egyformák voltak.

Változott a hang? Érdemes túlméretezni, esetleg nagyon vagy nagyon-nagyon túlméretezni a tápot?

Azon ritka alkalmak egyike, amikor tulajdonképpen azt hozta, ami az elvárás. Nagy hangerőn (közel klippelésig kihajtva) simább, energikusabb, valahogy magától értetődőbb.
Ez a trafó is 400V-os primerrel készült.
Sajti

V4 táppanel kapcsolási rajza:

Sajti

Közben ha lassan is de készül valami:


Sajti

Az EI magos hálózati jobb lehet mint a toroid?

Remélem, hogy hamarosan tudok majd nyilatkozni róla!
Sajti

Hallatszik már valami? ( úgy rémlik, régebben nem voltak olyan jók az EI-tafós tapasztalataid, csak nehogy VoS hangú legyen tőle a cucc )
Szemre szépek ezek a trafók, nem búgnak? Mit jelent az audio célra rendelés?

Próbáltam már, de régi -talán- EMG-s EI trafókkal, amik még 220V-ra voltak tekercselve és 160VA-esek voltak. Most kapnak még egy lehetőséget ezek. Ha nem jön be, akkor végleg maradok a toroidoknál.
Az audió célra készítés azt jelenti, hogy nagyobb vason van, jelen esetben a 200VA-es trafó 300VA-es vason, kisebb gerjesztéssel.
Jól néz ki, és teljes egészében impregnálva van. Nem búg, bár kicsit remeg. Ezért gumis lábakon van rögzítve az alaplaphoz.
Sajti

Szívesen küldenék egy próbára trafót, ha elfogadod, U I, teljesen zárt védőburkolatban.

Érdekel, küldtem privátot!
Sajti

Készül egy újabb V4 Sajti jóvoltából, a burkolat alatt a fentebb említett trafó.
Gyártás alatt az előlap és a távvezérlő.....

Nagyon kitaláltad, igényes és helytakarékos kialakítás lett!

A bemenet-választóról lehetne tudni valamit?
(nekem is tetszik ez az elrendezés)

Igényes.
Miből készült a burkolat?