audiodiyers.hu

Számomra nyilvánvaló, de persze nem gondolom, hogy más számára is nyilvánvaló lesz, ugyanis nem tiszták a célok, ki mit szeretne elérni.
Az általad fontosnak tartott jó hang amelyhez szerinted különböző torzításokra van szükség az egyszerűen más műfaj, mint a torzítatlan semleges hangzásra való igény, kb. mint a futás és a gyaloglás közti különbség, attól, hogy a gyalogló lassabb, még nem akar futó lenni
Vagy más példával: Dávid, mi már voltunk együtt íjászaton, tudod miről beszélek, na azzal a tradicionális íjjal 30 m-ről necces a tizesbe lőni, míg a fémközepes íjammal 50 m-ről sem gond, sokkal pontosabb, a tradisok mégsem váltanak pontosabbra, ők egyszerűen ugyanarra a céra közelebbről lőnek versenyen.
Van viszont egy lényeges különbség, az íjászatnál van egy egyértelmű cél minden mellébeszélés, misztikum, vudu nélkül: középre lőni, illetve ha valaki kevésbé pontos eszközt választ, pontosan tudja, hogy választásának mi lesz az eredménye Na ez nem ilyen egyértelmű a hifiben.

Szerintem te ezzel a TPA-val nagyon elfogult vagy. Az a 3 torzítás, amit mérni tudtok, az édeskevés. A másik, hogy lehet az, hogy egy nem torzító, tökéletesen nem színező hangú erősítőre rádobtok egy kis +negatív visszacsatolást és még kevésbé színez, meg még tisztább lesz és a torzítása is 6dB-t javul. Mintha már előtte sem színezett, meg torzított volna, most meg még is? Hogy van ez, most mi a garancia, hogy az eredeti hangot hallod és nem egy szétszínezettet? Van ám a negatív viszacsatolásnak árnyoldala is. Lehet, hogy megnőtt egy bizonyos fajta dinamikus torzítás, amit a hangkártyás egyszerű mérésekkel nem is tudtok kimutatni.

Azt már gondolom te is belátod, hogy az előző verzióra egyértelműen nem volt igaz, hogy nem színez, (vagy a mostanira nem igaz), mert akkor nem lenne köztük egyértelmű hallható különbség, de ahogy olvastam, van, tehát nem ez a TPA az egyenes út, az már biztos. A torzítatlan semleges hangzásra való igényt nem elégíti ki egy ilyen TPA alapú erősítő...

Ilyet a csöves erősítők hangjával kapcsolatban írtam, hogy ez a hangjuk titka. Egyébként csúnya dolog ezzel visszaélni. Én nem ezen filozófia szerint tervezek erősítőt. Amit majd viszek hozzád, például az sem a "más műfajú kategória lesz", ezt elhiheted. Nem torzítógépet fogok vinni. Majd összehasonlítjuk a TPA-val.

Ebben van valami...
Mikor kész lettem a 6h6-os Srpp előfokommal, és bekötöttem a "nagy" félvezetős elé, már akkor hallottam, azt az alapvető hangbeli különbséget amiért készült is ez az egész..
Lényeg , hogy sokkal jobban észrevehető lett számomra a sz@rul masterelt illetve, producerileg nem sokba érdemesíthető munka azon fázisa, amikor nem a zenékre figyeltek a készítésük alatt hanem mondjuk valami stimuláló hatású növényszere
Rögtön kiemelődtek a rosszul kezelt részek torzításai.
Alapvetőlegesen előbb kijöttek azok a torzítások a csővel hallgatva ,bármely stílust illetek most, ami egyfajta jellegzetessége a hangzásvilágának, s talán közelebb viszi a természetes hangoz számomra.
Az eredeti igényesen elkészített lemezek hallgatása alatt olyan hangokat halhattam meg,amelyet eddig feltáratlannak sem tekinthettem , mivel nem is tudtam az ottlétükről..
Dics himnusz ide vagy oda, egy egyszerű csöves előfok, már ennyit jelentett a félvezetősre nézve, s megadta megadta azt a fajta komfortot amit én már így elvárok.

Csak rá kell keresni, félvezetősökről is írtad, az Otaláról is meg pl. a Suprampliról is, erre értettem, hogy ez egy más műfaj:

Én továbbra sem szeretnék plusz torzításokat beépíteni a jó hang reményében.
A TPA meg vörös posztó lett neked, ahol csak megjelenik szidod, de azért annyira nem rossz IC az, lévén, hogy csak annyira tervezték hifi célokra mint amennyire a 300B csöveket, azaz mindkettőt koruknak megfelelő kis torzítású adatátviteli berendezésekhez hozták létre.

Az otaláról egészen biztosan nem írtam ilyet (legfeljebb valami offot a topickba valami mással kapcsolatban), mint a suprampliról, mivel az otala 0,001% alatt van a harmonikus és IM torzításban is. A DIM mérésen sem hiszem, hogy rosszul szerepelne, mivel erre tervezték. A jel emelkedési sebessége is nx100V/us, szóval nagyon gyors. 40 éves kapcsolástól azért ez nem rossz...

A suprampliról írtam ilyet, mert az tényleg szándékosan úgy lett tervezve, hogy torzítson. De tudod az egy sorozatgyártású termék, azért is érdekes.

A TPA-szerintem is egy semleges hangzásvilágú dolog, de a színezetlen és semleges hanghoz nem az erősítő az egyenes út, mivel a világ bármelyik hangsugárzójáról a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy semleges volna, nem színezne és nem torzítana. Ezért is írtam, hogy nem a TPA ehhez az eszköz, mivel elég sok minden van ezen kívül a jelútban még, kezdve a felvételtől...

Igen, az Otala topikban a JLH-val kapcsolatban írtad, meg általában is:

Szerintem ha a szubjektív hangminőséget javulni hallod ezektől addig más úton jársz, mert én ezeket mindig rosszabbnak hallom, mint a torzítatlan, semleges hangot. Ezért írtam, hogy nem tiszták a célok, először a célokat kell tisztázni. Én elfogadom, ha valaki minden ételt áfonya szósszal szeret, és amin az nincs rajta az neki nem finom Csak nekem ne kelljen mindenre rátenni.

Íjász hasonlattal: számomra az nem lehet cél, hogy mellélőjek

Ez igaz, de ha valaki mindent áfonya szósszal szeret az a pudingra is tesz
Viccen kívül, egyszer repülőorvosin szólt a doki, hogy magas az éhgyomros cukorszintem, kikérdezett a szokásaimról és miután rájött hogy csak kólát iszom, szólt hogy hagyjam el, igyak vizet. Nekem akkor a víz szokatlan és rossz ízű volt, nehezen "szoktam rá" Azóta is csak vizet iszom, tehát én igazodtam a hiteles jóhoz, nem próbáltam a saját izlésemet jónak feltüntetni. Azért is a torzítatlan, részletező, semleges hangú hifi berendezéseket tekintem referenciának, és azokhoz igazodom, mert torzítás okozta "jó hang" nagyon sokféle van, az mindenkinek mást jelent.

Ezt mondd az ARC tervezőinek, mivel ők is torzítógépet csinálnak és jobbnak hallják mint a tesco-ban kapható technics-et.

A másik dolog, hogy van aki azt hiszi, hogy torzítatlan hangot hallgat, van aki meg tudja, hogy olyan nincs. A hit meg a tudás között marha nagy különbség van... Én inkább a tudást választanám, mint hogy egy álomvilágban éljek, ami nem a valóság...

És lőn, itt bukott meg az állítás

Te azt hiszed, hogy torzítatlan és semleges hangot hallgatsz? (Az világos, hogy olyan nincs). A hangsugárzód biztos, hogy torzít, egy elektronikus jelfeldolgozó berendezéshez képest pedig hatalmasat. Már is nem hallhatsz torzítatlan, semleges hangot. A felvételek minőségéről ne is beszéljünk, ezeknek a torzítása a több %-ot is gyakran eléri. Még a levegő is torzítja a hangot, meg a füled is több %-ot torzít.

Szóval kilőve a torzítatlan hangzás, mert olyan nem létezik, legalább is élő ember még nem hallott olyat.

Ha ehhez a több% torzításhoz hozzáadunk egy 100x kisebbet akkor a torzítás abszolút értéke gyakorlatilag nem fog nőni. Sőt egyébként sem biztos, hogy nőni fog, akár csökkenhet is eredőben. De az biztos, hogy az eredeti hanganyaghoz hozzáadott + spektrumképet, (ami biztosan van, nem lehet tőle megszabadulni) lehet módosítani úgy, hogy ne növekedjen abszolút értékben, csak a jellege változzon meg.

Na mármost miért ne lehetne módosítani a már meglévő kiírthatatlan torzítást úgy, hogy az kedvező hatással legyen a szubjektív hangminőségre? Nem ésszerűbb, mint egy hamis álomvilágban élni elhitetve magunkkal, hogy torzítatlan, semleges hangot hallgatunk?

Ijász hasonlattal élve: Hiába képzeled azt a versenyen, hogy a hátad mögött van a céltábla. Ha el is találod pontosan, akkor is nehéz kimagyarázni a zsűrinek a 180fokos tévedést. Főleg ha a többiek meg eltalálják azt, ami az orruk előtt van. Még a végén azt mondják, hogy aki vak az ne ijászkodjon b@....meg..

Ésszerű ellnérv?

Így van! Egyetértek. Magyarázkodni a főnöknek kell, hinni a templomban, akarni meg a VC-n.



Ezért kellett volna sört inni...

KD Mester!

A levegő, kb. 150dB hangnyomás fölött bír nemlineáris jellemzőkkel, ez a veszély egy lakásban ritkán éri az embert. A hangszereknek szintén van "torzításuk", ehhez az ember a szocializálódása során hozzászokott. Sőt, ez az oka többek között annak is, hogy meg tudjuk különböztetni az egyes hangszerek hangját. Ha élőben hallgatsz egy akusztikus hangszert, akkor feltételezem nem jutnak eszedbe olyan gondolatok, hogy az torzít.
Azonban vannak olyan torzítások, melyek az ember számára "idegenek", mint pl. a futási idő torzítás és a tranziens torzítás.

Ha adott egy jel -mely rendelkezik torzítással, mert rendelkezett az a valóság is, melyet igyekeztük leképezni- akkor ha valaki arra törekszik, hogy azt a létező legkisebb mértékben változtatassa meg egy jelerősítési folyamat során, szerintem túl nagy hibát nem követ el.
Az egész egyszerűen hamisítás, amikor valaki olyan berendezést készít, mely egy kellemes hatás keltésének érdekében megváltoztatja az eredeti jel összetevőit. Ez kb. úgy hangzik, hogy ha már jót nem tudok csinálni, készítsek egy szép rosszat.

Ez így van. Az összes elektroncsöves erősítő hamisít. Fájdalmas az igazság sokaknak, de ez van. Én éppen ezért törkeszem tervezésnél arra, hogy az erősítő minél nagyobb jelhűséget adjon vissza, a lehető legkisebb torzítással. És ezért nem csinálok torzító áramkört belőle. De nagyon sokan ezt csinálják tudatosan, vagy nem tudatosan jó eredménnyel. Az ilyen torzító áramkört külön is meg lehet csinálni és be lehet tenni a jelútba, ha jó hangra van igény, sőt, ki is lehet kapcsolni.

Miért beszélünk általában torzításról? Mert hát nem egyféle torzítás van. És például szegény Marantz végfok már 1kHz-es négyszögjelnél is leülteti az első feszültségerősítő fokozatot...

Sajti

Már a Darvas féle Hi-Fi magazinos időkben is elterjedt vélekedés volt, hogy a csöves erősítők sokak által kedvelt hangja egyfajta kellemes torzításból ered. Ezt a gondolatot persze fölényes magabiztossággal mosolyogták meg, de csak azért mert még nem ismerték a jövőt. Az, hogy ezt a kellemes torzítást előidéző áramkört már meg lehet építeni, igen reményteljes jövőt vetít elénk. Gondoljunk bele: a klasszikus torzításokat be lehet táplálni egy digitális áramkörbe, és onnan már csak a távirányítóval változtatni tudjuk, hogy ARC, Dynaco, Conrad-Johnson, Jolida, McIntosh, vagy akár Ongaku-t akarunk-e hallgatni. Mi több, a DVD-audio után kijöhetne a „DVD-Tube” formátum, amelyen már előre programozva váltakozna a hangzás attól függően, hogy Marshall, Mesa Boogie, Gibson, Fender stb erősítőn szólt az eredeti zene.

A topik címéhez igazodva - valóban tévhit, hogy az elektroncsöves erősítők hamisítanak, mert nem erről van szó.

Azonos bemérési eredmények esetén is - kicserélve a teszt áramkörben az elektroncsövet - egészen más hangzást is tapasztalhatunk!
Ennek alapvető oka, az elektroncsövek eltérő geometriai kivitelezése és a felhasznált alapanyagok eltérése. Ezeket a fizikai különbségeket nem lehet egyszerű elektrotechnikai mérésekkel kimutatni, viszont nagyon jól lehet füllel detektálni...

Sok elektroncsöves erősítőben a csövek megfelelő kiválasztásával igen természetes hangzást érhetünk el, annak ellenére, hogy ezt a változást pl. torzításméréssel egyáltalán nem tudjuk érzékelni.

Üdv: TJ.

PPi-hez:
Na igen, de előbb meg kell építeni pagrus kifogástalan erősítőjét ami visszatudja majd adni a távirányító minden egyes pozíciójához tartozó karakteres hangzásokat, beleértve a zéró módosításút is.
A célalkotás fontos; Szeretném kinyerni a lehető legtöbb információt a zeneművekből! Jól hangzó szórakoztató zene mellett szeretnék vidáman élni! Vagy bármi más egyenként nemes cél a muzsika terén!

Gondoljatok bele, 1%-os alkatrészek, kicsit nagyobb mérési pontosság, mennyi félreértésre adhat okot? Egy belépő szintűre kigyakorlott fül aranyat ér.

Azért én egy dologra kíváncsi lennék. Az iparban manapság használt kisjelű jelfeldolgozó áramkörök jelentős részében nincs elektroncső. Miért? A mérőerősítők jelentős részében nincs elektroncső. Miért? Ott ahol precizitás kell, nincs elektroncső. Miért? Ott ahol a harmonikus és IM torzítást ppm-ben mérik nincs elektroncső. Miért?

Milyen torzításmérésre gondoltál?
"Természetes hangzást érhetünk el." Mi a természetes?

Mert nagy, drága, sokat fogyaszt. Tévedés, hogy elektroncsővel nem építettek precíziós műszereket, de ma már ezt senki sem fizetné meg.
Félvezetőkkel is lehet alacsony torzítású áramköröket építeni. De a hangzás és a mért torzítások közötti korreláció nem egyértelmű.

Sajti

Tudom, hogy építettek , nekem is van nem is egy. Csak abban az időben a 30MHz-es szkópra úgy néztek, mint ma az 1GHz-esre.
A hangzás és a mért értékek között van korreláció, csak nem mindegy, hogy milyen torzításról beszélünk. Azokkal a torzításokkal kell foglalkozni, amik az ember hallás számára idegen, mert az ember evolúciós folyamatában az nem szerepelt.

Alapvetően a baj nem a félvezetőkkel/elektroncsövekkel van, hanem egy szemlélettel. Gondoljunk bele, igazság csak egy van. Ha megkonstruálnánk azt az eszközt, ami 100% biztosan nem tesz hozzá és nem vesz el semmit az eredeti bemeneti jelhez mérten, csupán erősíti azt, az gazdaságilag nem megfelelő. Mivel az eszköz kész a kérdést is le lehetne zárni, lehetne foglalkozni értelmesebb feladatokkal.
Mi történik ehelyett? Az igazság relativizálása. Viszket a fülünk az igazságtól (attól az eszköztől, ami nem tesz hozzá és nem vesz el semmit), létrehozzuk a magunk kis igazságát. Mert az igazság nem szép sokszor. Mi nem elégszünk meg az igazsággal, nekünk egy elképzelt, de lehet, hogy soha nem létező, ám tetszettős hangzásvilág kell.
Szóval, a kellőképpen elvarázsolt audiofil évekig keresi az igazit, a sok relativizált között. Közben jó sokat költ és ez itt a lényeg!

Nyilván kifejlesztették volna az 1GHz-est is, ha nem jönnek a félvezetők.



Melyek ezek a torzítások? És mi van, ha léteznek olyan torzítások is, amiket még nem ismerünk?



Nem hiszem, hogy valaki ne fejlesztette volna ki ezt az eszközt, ha megteheti. Hiszen ezzel betegre kereshetné magát.



Hát ezzel azért vitatkoznék. Mert a hallgatók ízlése különböző, és ettől a szubjektív teszteken nem lehet eltekinteni...

Sajti

Hát, ha csak egy igazság van akkor azt lehet, hogy nem tudjuk megismerni

A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: „Minden krétai hazudik.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Epimenid%C3%A9sz-paradoxon

Az ízlés az ember addig megszerzett tudására épül, a jövőbeni tudása nyilván nincs benne. A puding próbája valóban az, hogy megesszük, de nagyon szerencsétlen dolognak tartom ezt a pudingra vonatkozó igazságot kiterjeszteni és átvitt értelemben használni, sőt inkább átcsúsztatni oda ahová ez az egyszerűség nem való. Egy éppen fejlesztés alatt álló erősítő pl. még az alkotójának sem tetszhet hiszen még nincs készen, aztán ha elkészül és tetszik neki, valószínűleg nem azt mondja, hogy ez azért jó mert nekem tetszik, ez nagyon primitív összefoglalása lenne egy hosszabb fejlesztő-alkotó folyamatnak és építésnek
Minden új tudás először kívül esik a tetszésünk területén, ezért akinek csak az a jó ami neki tetszik az soha nem tanul semmit.

Szerintem inkább a csuportfutási idő okozta torzítás, a TIM és a jel megtörését okozó limitáció az amire figyelnék. Valamint egy sor technológiai kérdésre, ami a szilárdtest fizika tárgya.

Ha van egy tökéletes eszköz arra nem lehet építeni egy termékportfoliót. Sokkal többet lehet keresni azon, ha valaki realitivizált igazságot adja el, mert annak variációja sokkal nagyobb, szemben az egy termékkel.

A szubjektivitásnak itt nem lehet szerepe, mert objektív kell bizonyítani (méréssel), hogy az eszköz valóban képes arra, amit várunk tőle. Pont az a lényeg, hogy ne a hallgató izlése döntsön. Ha van egy hangfelvétel, bármilyen adathordozón, azt áteresztve a bizonyítottan jó eszközön, a hallgató azt fogja kapni ami az adathordozón szerepel, ha tetszik, ha nem. Ez kérem így szól és kész, a hallgatónak el kell fogadni, be kell látnia, hogy az a valóság. A többi már csak beleképzelés, vágyálom kategória.
Ez az elégedetlenség azonban nem az erősítőből fakad, mert az nem tesz hozzá semmit és nem is vesz el semmit. Ha egy eszköz hitelesen jó paraméterekkel bír és a paraméterek jó leírják az átviteli jellemzőket az képezheti az igazságot. Az az eszköz igazat mond.

Annak az erősítőnek azért kell jónak lennie, mert objektíve jó! Az, hogy ki mit gondol róla, az magánügy. Pont az a lényeg, hogy ne tudd azt mondani, hogy neked tetszik. Azért jó, mert méréssel tudom alátámasztani, hogy jó. És azzal már lehet vitatkozni. Azzal nem, hogy én úgy hallom, hogy ilyen vagy olyan. Az szubjektív, mint ahogyan az ember ítélőképessége is az. Az iskolában senki nem kérdőjelezte meg a 2*2=4 igazságát. Miért nem?

Nem vagyok bent biztos hogy ez a helyes út amúgy.
Az ember füle vágyik a természetes hangokra, ami ugye abból alakult ki, hogy az első "Homo Sapiens" -t a természet nevelte fel, s ez genetikailag bennünk van.
Ha egy adathordozóról közvetítjük a jelet az "etalonnak titulált" erősítő felé, és ugyanazt hallanák az lehet ,hogy számunkra természetellenes lenne pontosan azért, mert zavarja a fülünket.
Egy jó erősítő fogalma,szerintem nem csak kizárólagosan arra kell ,hogy hivatott legyen, hogy az eredeti hanganyagot leközölje...
Ha csak erre lenne hivatott, akkor megszűnne rögtön a felé társított ideológia, hogy igen ez mindenki számára az etalon...
Ilyen nincs is, nem is lehet, mert mindegyikünk másba leli meg a szépet.
S ezért van ez az oldal is, hogy az itt jelenlevők megosszák egymással a tapasztalataikat, és fejlesztésüket.
Ez felfogható egyfajta hobbiként, ami arra sarkalná az aktuális készülék kivitelezőjét, ami számára a legtermészetesebb, és legtovább hallgatható.

Vannak még kevésbé ismert torzítás fajták a harmonikus, intermodulációs és tranziens intermodulációs torzításon kívül is. Voltak azok a jelfeldolgozó áramkörök, amik az előző három torzításfajtán gyakorlatilag tökéletesen szerepeltek, de az új méréseken megbuktak. Már nem emlékszem ennek a torzításfajtának a nevére, de japán felfedezés ez is. Mindenesetre állítólag még ez sem mutatott semmiféle korrelációt a szubjektív hangminőséggel.

A másik dolog, hogy a bemeneti és kimeneti jel kivonásával meg lehet kapni az összes ismert és nem ismert torzítás hatását és erre is lehet minimalizálni. Meg lehet azt csinálni, hogy vezérlőjelnek valamilyen zenei anyagot használunk, terhelésnek valódi hangsugárzót és az ekkor keletkező torzítási terméket vizsgáljuk. Sőt azt is meg lehet csinálni, hogy még ekkor se legyen semmiféle számottevő torzítási termék a két jel kivonódása után. A történet akkor válik érdekessé, amikor egy ilyen zenei jelen, hangsugárzóval terhelve is gyakorlatilag 0 torzítású! berendezés szubjektív hangminősége egyértelműen rosszabb, mint némelyik mérhetően nagyságrendekkel tökéletlenebb berendezésé....

Szerintem az egész torzítósdi megértéséhez a hang felvételénél kell kezdenünk. Pl. adott egy szoba és benne egy (szép szőke) énekesnő... Ott állok és hallgatom, közben pedig (a világ legkisebb torzítású rendszerével) rögzítem is a hangot. Aztán egy nagyon jó hangfalon meghallgatom, és csodálkozok, hogy miért szól teljesen másképp mint az élő hang. Mert másképp szól. Semlegesen, üresen, lelketlenül, egyáltalán nem él a hang. A kulcs szerintem az, hogy ti elektromos torzításokról beszéltek, a hang pedig nem elektromos jelenség hanem mechanikai rezgés. És itt valójában egy mechanikai rendszerben kellene gondolkodni, mechanikai torzításokkal. A megpendített húr, az énekhang amely hangszálak és üregrezonancia által keletkezik, vagy bármely valódi hangszer hangja, mind mechanikus rezgés. Az oké hogy ezt felvenni és eltárolni legjobban ma elektronikusan tudjuk. Visszaadni viszont újra mechanikusan kell hogy hallható legyen. Itt jön a képbe a hangsugárzó, mint mechanikus rezgő rendszer. Annak is vannak torzításai, sőt, nagyságrendekkel nagyobbak mint az erősítőkéi. De nem biztos hogy jók, a valóságos hangnak megfelelők. Ezt hozzáadjuk az erősítőhöz, amely mintegy vezérli ezt az elektromechanikus átalakítót, és az eredmény egy nagy káosz. Nem csoda hogy olyan sokféle hangzás létezik. Az én megoldásom a problémára elég tökéletlen, de egyszerű. ( na jó, van egy másik megoldás is: hallgassunk csak élő zenét )) Én azt csinálom, hogy nálam külön készülék a feszülségerősítő, és külön készülék az árambuffer, ami a hangfalba pumpálja az áramot, de mindezt úgy, hogy a feszültségerősítő mint sem tud az egészről. Ez azért jó, mert így a hangszóró sokkal hasonlóbbá válik egy valódi hangszerhez, rezgő rendszerhez. Így az ének és beszédhangok és a valódi hangszerhangok hihetetlenül valóságosan szólalnak meg, nem úgy szól a rendszerem mint egy jó erősítő, úgy szól mint a valóság.
Ez kicsit nagyképűnek hangozhat, de ha valaki esetleg debreceni, szívesen megmutatom. Nagyon egyszerű technika, de cserébe jó minőségű hangfal kell hozzá nem hozza ezt a hangzást somogyival is )

Itt meg lehet nézni a cuccot aki még nem ismeri: http://www.hobbielektronika.hu/kapcsola ... sitok.html

A 4. és 5. oldalon írok a buffer technikámról. Ja és a bufferben különböző gyártmányú, de összetartozó komplementer párok vannak.
A bemenő kondikat visszacseréltem 4,7uF/63V elkókra mert jobb hangot ad így. Szerintem azért mert az elkó két fegyverzete képes rezegni egymáshoz képest a jel által vezérelve, főleg nagyobb áramoknál, mint nálam is, illetve kimenő kondiknál. Ezért szólnak jobban itt a gagyibb vagy régibb elkók mert többet tudnak rezegni, eközben persze változik picit a kapacitásuk és visszahatnak a jelre. Ez persze csak az én elméletem, nem biztos hogy így van...

A különválasztott feszültségerősítő+kimenőfokozat ötlete nem új, számtalan ilyen megoldást láthattunk már...
Itt egy elektroncsöves változata, 1992-ben szerepelt először nyilvánosság előtt az első HES-en.

http://www.elektroncso.hu/cikkek/amptitok.php

Üdv: TJ.

Azt nem mondtam hogy az én ötletem, csak hogy én így csinálom. Ezt használom első számú készülékként, szerintem nem sokan vannak itt rajtam kívül akik ilyen technikát tényleg használnak is, nem csak beszélnek róla. Altmann kolléga elvileg szabadalmaztatta is: http://www.altmann.haan.de/splif_page/ Illetve ilyesmit prédikál a Heed is...

Ami pedig az ilyen különválasztott fokozatok további, érdekes megoldásait illeti - nézz utána a Tandberg TPA-3016A 1986-ban kiadott végerősítőjének.
Korai elképzeléséivel tűnik ki, és egy nagyon nagyra tartott végerősítőről van szó...
Üdv: TJ.

Amíg nem tudod mindenféle segédeszköz (lejátszó berendezés, erősítő, elektroakusztikai átalakító) nélkül az agyba juttatni az adathordozó tartalmát, addig sajnos mindig lesz szubjektivitás. Sőt tovább mennék kicsit: Amíg ember van a dologban, addig mindig lesz szubjektivitás. És ha ezt nem akarod figyelembe venni, akkor szerintem tévúton jársz.

Sajti

De mit fogsz mérni? Már a mérési összeállítás során is előkerülnek majd szubjektív vélemények, megítélések, problémák. Miután az ember mér, és az ember választja ki, hogy mit szeretne mérni, már itt sem tudod kiküszöbölni a szubjektivitást.

Sajti

Na ez az az eset, amikor a kóla jobb ízű szubjektíve, mint a víz. Szokták mondani, igyon folyadékot... ja, pl. kénsavat, az is folyadék Akár izlik, akár nem, a víz az éltető elem nem a kóla és a sör, tehát az elromlott izlésű ember jobban teszi, ha ismét megismerkedik vele.
A szubjektív hangminőség mindenkinek mást jelent, ezt nem lehet alapul venni, mint ahogy a szubjektíve jó kolbász fűszerezését sem, mert ami az egyiknek túl csípős a másiknak finom.

Egy bizonyos szint fölött minden rendszer megfelel zenehallgatásra, pl. a B5 erősítőd is egy hozzá jól illeszkedő hangfallal. Ha egy ilyen rendszer összeáll, annak további fejlesztgetése már nem a zenéről szól hanem a hifizésről. Ha ezt valaki nem hiszi el, vegyen egy gitárt és zenéljen, ne hifizzen - vagy énekeljen, ahhoz nem kell hangszer sem, ingyen van.

Én is szeretek hifizni, de a zenét jobban szeretem

És mi van akkor, ha a szubjektív hangminőség megítéléséhez alapul az élő zene és ének hangját vesszük? Aki sokat hallgat ilyet, könnyen meg tudja ítélni hogy egy rendszer hangja valóságos-e, helyes-e vagy sem. Én pl. így ítélek. Szerintem KD is erre gondol, amikor a hangot megszépítő, "természetes" torzításról beszél.

Ez jó alapnak tűnhet. De sajnos legtöbbünknek esélye sincs beleszólni a felvétel elkészítésének körülményeibe. Ha pedig mégiscsak van, akkor hogyan válasszunk például mikrofont? Ez az átalakító már eleve komoly elszíneződéseket, illetve torzításokat hozhat be. És akkor még nem beszéltünk a felvevő lánc többi részéről...
Aztán még ott van az akusztika is, ami biztosan nem olyan, mint otthon.

Sajti

Tovább mennék a szubjektivitás mentén: özv. Csengery Áronné, Rózsi néni rádiókészülékébe kellett egy új - valamilyen körmös végerősítő cső - meg egy kapcsolós potenciométer. Amikor ez a szimpla rádió tizenéves szünet után megszólalt - Rózsi néni könnyei megindultak - bőven - majd elmondta, hogy ez most is pont olyan de olyan szépen szól, mint amikor az ura hazahozta egy este, és együtt meghallgatták. Hogy éppen mi is szólt rajta?

Ha rendszeresen járunk unplugged könnyűzenei, jazz koncertekre - de ilyen rendezvény kevés van, inkább a komolyzenei hangversenyek jöhetnek szóba - akkor valóban kialakul az élő zenéhez való viszonyítás képessége, és ez nem szubjektív megítélés, ez objektív mérés, amikor az ember a mérőeszköz. Ezen nem kell meglepődni, nagyon sok területen az ember az egyetlen hiteles objektív mérőeszköz (egyelőre), pl. biológiai taxonómia:
"A taxonómia tipizáló tudományág, tehát szükség van olyan mintára, amihez hasonlítani lehet a többit. A fajok esetében ezek a típusegyedek (holotípus), a génuszoknál a típusfajok."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rendszertan_(biol%C3%B3gia)
Minden összehasonlítás mérés, de főleg minden mérés összehasonlítás.

Azt meg KD mestertől megkérdezheted, hogy jár-e rendszeresen ilyen koncertekre.

Természetesen vannak olyan szintetizált hangok, pl. elektronikus basszusok amik nincsenek a természetben mégis jól szólnak, de nem ezekhez érdemes igazítani a hifi rendszerünket. A természethű hangvisszaadás egyébként sem csak zenét jelent, lehet próza vagy utcai, erdei zajok stb, pl. egyszer vettem fel szarvasbőgést erdőben (távolabb fát vágnak motoros fűrésszel), le is tölthetitek:

http://barjak.net/pagrus/szarvasboges.flac

Gondolom nem is kell mondani, hogy meg se közelíti azt, ahogy élőben hallottam, de azt egy sok tízmilliós sztereó rendszer sem tudja visszaadni, volt alkalmam kipróbálni.

Szerintem addig kár az erősítők ellen beszélni, míg egy OPTIMÁLIS lehallgatóteret nem tudunk biztosítani. A hangzás ugyanis itt dől el leginkább.
Az erősítők torzításai (és frekvenciafüggő erősítésük) közötti eltérések ugyanis (jó esetben)minimálisak, míg a lehallgatótérben durva hibák is előfordulhatnak.

Másrészt KD mesternek igazat kell, hogy adjak, az emberi fül torzítása hatalmas, olyannyíra, hogy 3% alatti torzítást az emberek 95%-a nem is érzékeli! akárhogy fülel..
A kapott hang emberi tényezőjét nem tudjuk kikerülni. Függ az életkortól, hangulattról, fáradtságtól, stb.

Ezért számos, neves gyártó sem a hatnullás torzításértékeket hajkurássza, mert a lánc többi eleme nem teszi azt lehetővé, hogy valóban csak ekkora torzítást halljunk.

Az, hogy különbséget vélsz hallani két kapcsolástechnikailag eltérő erősítő között, ugyanazon a hangfalon, teljesen természetes dolog.
Abszolót máshogyan viselkedik komplex terhelés hatására egy félvezetős, és egy elektroncsöves erősítő. (Kapcsolástechnikailag azonos, de más félvezetőkészlettel rendelkező erősítők is máshogyan viselkednek komplex terhelésen)
Amíg a méréseket ugyanabban a láncban nem tudjuk elkövetni, addig nem lesz kézzel fogható eredmény. (és ezek után is jönnek még gondok)

Az emberek gyakran elkövetik ezt a torzításminimumra való törekvést, s közben elfelejtenek zenét hallgatni...

_________________
"A szabványok azért vannak, hogy a tervező tudja, mi az amitől el kell térnie."

Élő zenét gyakran hallgatok itt-ott épen ezért tudom, hogy teljesen más a hangszerektől a zenészektől és az akusztikától függően, na meg attól függően, hogy éppen mit játszanak. Alaposan meg is szoktam figyelni. Koncertekre természetesen nem járok rendszeresen, de azért néha benézek, ha valahol van egy jónak ígérkező orgona koncert. Ezért is tudom, hogy hogy kéne szólnia annak a valóságban és ezért is hallgattunk múltkor valami olyasmit nálad. Sajnos azt valósághűen visszaadni közel sem lehet. Legalábbis még soha nem hallottam olyan rendszert, aminek ez menne, valószínűleg nem is fogok. Egyébként már szinte az összes komolyzenei koncerten alkalmaznak valamiféle hangosítást. A nagyobbakon nem is lehetne másképp.

Valóban nem számít, hogy egy erősítő harmonikus torzítása 0,001% vagy 0,01%
Én a teljes rendszerem úgy lőttem be, hogy 100 Hz fölött 1% alatti a THD 2,83 V-on mérve, onnan lefele 3% alatti, de ez csak az egyik hangfalammal igaz, a másikkal már 2% a 100 Hz feletti határ.
Inkább más torzításokat érdemes féken tartani, TIM, DIM stb.
Ennél nem törekszem többre, mert ezzel már jól követhetők a kórusok szólamai, nem lesz koszos a hangzás ha sok hangszer szól együtt. Azt azért hozzáteszem, hogy aki élő koncerten nem tud egy polifónikus műben szólamokat követni, vagy nem tudja követni pl. Mozart egyik 12 variációjában a témát (12 Variations In C Major On 'Ah, Vous Dirai-Je Maman' magyar változat: "Hull a pelyhes fehér hó" szöveggel ismert) annak ez nagyjából mindegy - de ezek tanulhatók, tanulás nélkül nem tetszhet

Rózsi néni szubjektivitási szintjének emlegetése után nekem világosan látszik, már megint szofisztikális magasságba (mélységbe) fog süllyedni ez a kérdés. Annyira sok a megfoghatatlan, pontosan nem definiálható részelem az elektronikus zeneátvitelben, amit külön-külön boncolva szeretnénk jól érteni, mérni, meghatározni és a végén majd mindenki belátja (vagy nem látja be és végtelen ellentmondás halmazból akarja kihozni saját igazát) hogy másképpen kell, érdemes megközelíteni ezt a dolgot.

Azt mondom, tessék minél többet élő, hangosítatlan koncertre járni, elsősorban nem azért, hogy hangmintát rögzítsünk a fejünkben és azt valahogy komparáljuk az otthoni hanggal, /jó egy kicsit igen/ hanem azért hogy az élő zenei produkció is telis-tele van pillanatnyi szubjektivitással. Az előadók, hangszerek, zenekari együtt-játszás, színpadi elhelyezkedés, közönség, helység akkuszitka, hallgatási pozíció a nézőtéren, (nekem ez az egyik bánatom, soha nem érzem magam a sweet pontban). Másképpen, a koncertlátogató sem kapja meg soha a zenét idealisztikusan, akkor mi hifisek minek is tépjük magunkat?

Egy másik megközelítés, az állandó bérletes Operaházba, Zeneakadémiára, Müpába járók többsége alig érdeklődik a High-End iránt, van hifije otthon, de alig veszi észre a különbséget az élő és elektronikus zene élmény szintje között, mi meg a hajszálak metszeteinek elektronmikroszkópos részletein vagyunk képesek veszekedni. Miért is?

Ennek tükrében talán furcsának tűnik, nekem többször az az érzésem, az otthoni hangom jobban tetsző élményt ad mint több élő zene. Így volt ez most a Kaposvári Kamara zenei Fesztiválon, Szivárvány-Zeneházban, 6 koncerten voltam, Bartók közvetítette. Sorry, én többségében klasszikus zenét hallgatok.

De templomi orgonát soha nem fogunk otthon "templom" szerűen hallani, viszont orgona és orgona nagyon is másképpen szól. Nekem eddigi életem során a legszebb orgona hangot az Egri Bazilikában hallottam.

Tegnap előtt az Operaház előtt.

Tökéletesen igazad van , a legtöbb zenész vagy zenét élvező ( műértő ) soha nem foglalkozott az otthoni minőséggel - igazából nem tudom miért , de ezt nagyon sok embernél megfigyeltem. Talán Ők felfogták az első percben, hogy bármennyi pénzt beletesznek nem jön ki ???

A fejeseknél is tapasztaltam ilyet, hogy zenész AKG-n kivül mást nem használ pedig van jobb ....

Az tuti hogy a legegyszerűbb élő zene is többet ér bármilyen csoda felvételnél !

Sokszor érezzük így. Főként zenekari művek és nagy kórusok hallgatása esetén. Más a helyzet kamarázásnál, ha az neki való kis térben zajlik (tanterem méretre gondolok). Azért írtam, hogy zajlik, mert ott zajok is jobban vannak, az alkotás zajai. Ott mindenki sweet pozícióba kerül. Akinek lehetősége adódik használja ki feltétlenül.

Az otthoni hangomnál még soha nem tapasztaltam, hogy az jobb lenne mint az élő zene hangszereié. Valamit itt nyilvánvalóan rosszul értettem.

Ők felfogták az első percben, hogy :nem élő és nem példaértékű az előadás, és nincs személyes kontaktus, különben is hangról hangra ismerik. Azt persze észreveszik, ha jelenidejű!

Én hang élményt fogalmaztam és nem hangminőséget, és persze nem minden esetben. Pedig az élő zenében mindig van látvány, a kép az vezeti az agy feldolgozását, komplexebb élményt ad, hozzá ad, együtt több.

Annak idején fülhez szorított szokolon hallgattuk a Judast a délutáni iskolai programon, amikor valami csoda folytán leadta az aktuális lemezt a Petőfi, és elélveztünk a gyönyörtől. Lehetne még említeni a koncerteken, a minden minőséget alulmúló endékás Mira (vagy mi) kazettásmagnókkal felvett és agyonmásolt kazettákat, amik az életüknél értékesebbek voltak a tulajdonosainknak. Otthon mi pont úgy hallottuk a basszusszólót a 8 centis hangszórón, mint ha a koncerten tomboltunk volna. Hát még egy képzett zenésznél, aki a kottát olvasva hallgat szimfóniát. Talán az a titok, hogy nem a fül hallgatja a zenét igazából, hanem az agy, és az elképzelésünknek megfelelően konvertálja élménnyé?

Tegyük fel azt a kérdést: ki csinálja, mármint magának az erősítőt? Világos a válasz; az aki képes rá, de nem tudja megvenni készen a szép, megbízható, garantáltan jól működő gyárit, mert drága, aki a cégnél vagy otthoni készletből hozzáfér a megfelelő anyaghoz és szeret építeni - alkotni és áldozni is tud rá egy keveset. Alapfeltétel a zene ismerete, szeretete. Hifi-zés közben emelkedik zenei műveltsége és ebből jön műszaki igényességének fejlődése, majd a zeneművészet imádata. Ezen a pályán bárhol is tartunk, tudjuk segíteni egymást, tegyük!

Talán az is egy fontos szempont, hogy felvételen meghallgathatunk egy varázslatos előadást - bármilyen műfajban - akár a 60-as évekből, valami olyat, amire esélyünk se volt elmenni, mert mondjuk még meg sem születtünk. Válogatott előadóktól, valami olyat, amit az idő már megrostált számunkra. Ezzel szemben az élő zene esetleges valami, ahol elég kevés az esély egy világszínvonalú előadásra, márcsak a statisztika okán is. Így nem csoda, ha a felvételt jobbnak halljuk az élő zenénél, legalábbis az esetek nagy százalékában.

Még valami - honnan hallgatod az élő zenét? Mert nem mindegy, hogy a karzatról, az első sorból vagy hátulról. Otthon meg szinte mindig az optimális ülőhelyről.

Az én álláspontom az, hogy a zenehallgatással élményt kell tudni előidézni. Amelyik készülék ezt meg tudja tenni, az jó, amelyik nem, az kuka. Semmilyen ideológiától nem fog valami jól szólni, másrészt nem vagyunk egyformák, sokaknál már az is nagy élményt nyújt, hogy a szomszéd milyen arcot vág, amikor meghallja, hogy mennyibe került az újonnan beszerzett kütyü.