Az első megállapítás ez volt:
"A hibás McIntosh kimenőről nincs semmi infó, tudtommal a cég nem hozta nyilvánosságra transzformátorai adatait.
Amit a neten találtam az az, hogy "C" core, nincs tekercstest és tekercsek közötti belső szigetelés sem!
Egy bontott belső fotó itt, (pl. állitólag 55 tekercs van az MC75 kimenőjén:)"
A Mc Intosh 75, 275 (a továbbiakban Meki) az alábbi rajzon látható: (Vonatkoztassunk el az egyéb különbségektől, jelenleg a vizsgálat tárgya a kimenő.)
Csatolmány:
McIntosh-MC275.jpg [ 187.27 KiB | Megtekintve 47416 alkalommal. ]
Jól látható, hogy a kimenőn 5 tekercs van, nyilvánvalóan 10 tekercsvéggel, azaz összesen 10 kivezetése van,+ a 7db leágazás ami a közepek, az UL leágazások, és a különféle hangszóró leágazás. Bifillárisan csupán 2 tekercs lehet tekerve, és az a végcsövek, valamint a meghajtó csövek anódtekercsei. Ezekre írtam, hogy 6 osztásnál nem valószínű, hogy többel készülnek, de méginkább kevesebbel. Mégpedig azért, mert az egész kapcsolás arra van kitalálva, hogy egyszerű kimenőt alkalmazzanak. Ez látható a fotókon.
Az osztások végén van kivezetés, de az csak a huzal toldására szolgál. Kivezetés az, ami a trafón kívül máshoz csatlakozik.
Ha TJ elírta magát, akkor a helyzet az alábbi:
Van 6 osztás a végcsöveknek, van 6 a meghajtóknak, van 2 osztás a CFB-nek, van 2 osztás az NFB-nek, és legyen 3X2 osztás a hangszórónak, de ezt duplázzuk meg, és legyen összesen 12 osztása. Így ha TJ a tekercs névvel illette az osztásokat, vagy másnéven a résztekercseket, akkor is csak 28 Jenő féle tekercs van. Olyan ez mint az egyszeregy. Csak ne kéne megtanítanom az elektronikai világítótornyoknak.
Egyébként meg semmi különleges dolog nincs az egészben. A bifilláris részt sima zománcból meglehet tekerni szépen kíméletes drótvezetéssel, ugyanis csak kb 230Volt potenciál különbség van köztük. Azt azért a Z huzal simán elbírja. Egy kikötés van csak, hogy a két tekercs egyforma átmérőjű huzalból legyen, ami felesleges ugyan, de a tekerés szempontjából jobb. A CFB tekercs nem tekeredik közösen a primér tekercsel, mivel annak nagysága kb 10%. Az összes Meki rajzon vioszont rajta van a beugratás, amit L1, és L2-vel vannak jelölve. Ezek nem külön tekercsek, hanem a szokványos primer részei. A Mekiben az UL keresztben van kötve, s így ábrázolták. A leágazás valószínű 43%-nál van. A Meki kapcsolását a szakirodalom szuperpentóda kapcsolásnak hívja. Lásd az alábbi fotó 5. pontját:
Csatolmány:
PP kapcsolások.gif [ 46.24 KiB | Megtekintve 47416 alkalommal. ]
A többlet az az, hogy pl az ARC-hez képest a meghajtó cső egy külön tekerccsel csatolódik a primerhez. Az ARC ezt ellenállással oldja meg. Cserébe jobb trafót kell neki használni.
Tanulságok:
1, az 55 tekercs, bármerről is nézzük, túlzás, vagy legenda,
2, A trafó nem bonyolult, csak 1 redvás meghajtó cső tekerccsel több, mint más megszokott kimenő,
3, A trafó piszokgyorsan, és egyszerűen gyártható, mivel nem használnak benne szigetelést. Ezért könnyen meghibásodik. Egyes AN kimenők ebből a szempontból ugyan ilyenek, s azok gyorsan tönkre is mennek.
A sok fajta tekercs miatt sok nfb van, ami előre veti az egyszerű trafófelépítést, valamint annak gyönge elektromos paramétereit. A sok NFB "helyre húzza" az erősítőt.
4, nem minden fénylik, ami amerikai. Sőt...
5, Ettől még ez az erősítő nagyon jól szól, de nem biztos, hogy egy okosabb DIYER nem tud jobbat építeni. Ennek oka az, hogy a Mekiben semmi olyan nincs, amit nem lehet Magyarországon megépíteni. Legyen az akár a kimenő transzformátora.
Ha a gépemre felférne az EI120-as mag, akkor simán rá tudnék tekerinteni egy ilyen trafót. Talán a harmadik már minden igényt kielégítene.
Majd egyszer építek már magamnak egy Mekit is, hogy TJ.-t froclizzam vele.