Fa kezelése beltérben - olajozás és viaszolás
Az olajozott, viaszolt felületek két rétegből épülnek fel: olajos impregnáló alapozó rétegből, és viasz fedőrétegből. Az olaj mélyen beszívódva a fába, rostjait átitatja, szilárdítja, védi felületét a sérülésektől és jó tapadást biztosít a viasznak. A leheletfinom viaszréteg vízlepergető, selymes fényt ad, véd a szennyeződésektől – ápolja és szépíti a fát. Az olajozott, viaszolt felület beltéri használatra szánt bútorok, nyílászárók, padlók, lépcsők, játékok és egyéb használati tárgyak, épületrészek színtelen, vagy színes kezelésére alkalmas. Nem csak fára, hanem parafára, más fa alapú lapokra, mázatlan kerámialapok, tégla, cotto és más nedvszívó természetes anyagok impregnálására, kezelésére is alkalmasak. A fa felületek olajozása és viaszolása a természetes felületkezelés iskolapéldája. A lakkozás és az olajozás-viaszolás közti különbségek jól szemléltetik a természetes bevonatok filozófiáját, és működését.
Védelem: az olaj és a viasz másként véd, mint a lakk: míg a lakkozás lényege, hogy a fa felületén kemény és kémiailag ellenálló filmréteget képez, az olaj és viasz nem alkot összefüggő bevonatot a kezelt felületen. Az olaj a fa felületi rétegébe szívódik, és ott kikeményedve a rostokat szilárdítja - növeli a fa felületének keménységét és ellenálló-képességét. Impregnálja a fát, azaz védi a szennyeződésektől, a túlzott nedvességfelvételtől, mégis lélegezni hagyja.
Sérülések: ahol a lakkfilm sérül, megszűnik a védelem, idővel a lakk alatt a fa beszürkül. Az olaj és viasz akkor is véd, ha benyomódik, karcolódik, mert a fa felületét a rugalmas gyanták és olajok átitatják. Mivel nincs a lakkra jellemző fénytörés, a hiba alig látható.
Javítás: míg a lakk csak teljes visszacsiszolás után, újralakkozással javítható, a viasz sérülése esetén könnyen, kis felületen házilag is javítható.
Elhasználódás: míg a lakk használata során egyre kopottabb, elhasználtabb benyomást kelt, az olaj és viasz megfelelő karbantartás mellett megőrzi eredeti szépségét. A lestrapált felület visszacsiszolás nélkül, gyorsan felújítható.
Tisztítás: a viaszolt felület portaszító, saját ápolószereivel könnyen, gyorsan tisztítható és felfrissíthető.
Természetes szépség: az olaj és viasz megőrzi és kiemeli a fa szépségét. Illik a fához. Kellemes selymes fényű, bársonyos tapintású felület ad. Egy olyan csodálatos természetes anyagtól, mint a fa idegen a műanyag bevonat. A lakk alatt kicsit a fa is műanyaggá degradálódik: elveszti természetes meleg fényét, bársonyos tapintását, páraáteresztő képességét.
Páraáteresztő képesség: az olajozott-viaszolt fa él, lélegzik. A nyíltpórusú kezelés a fa kiváló épületbiológiai tulajdonságait érvényesülni hagyja.
Valóban környezetbarát termékek: megújuló nyersanyagokból - természetes, növényi eredetű összetevőkből, szelíd kémiai eljárásokkal készülnek. Sem a gyártás, sem a használat közben, sem az elhasználódásuk után nem szennyezik a környezetet. Valóban ártalmatlanok az egészségre. Évmilliók óta ismert összetevőkből, nem frissen kifejlesztett molekulákból készülnek. Nem tartalmaznak kiszámíthatatlan, és akár még a gyártó által sem ismert, az emberi egészséget alattomosan károsító anyagokat.
Gazdaságosak, mert rendkívül kiadósak: ugyanannak a felületnek a kezeléséhez sokkal kisebb mennyiség szükséges, mint szintetikus anyagokból. Veszteségmentesen felhasználhatók, nem szükségesek költséges berendezések a felhordásukhoz. Nincs környezetvédelmi bírság, környezetterhelési díj. Egyszerűen használhatók – hiszen akár otthon, saját kivitelezésben is professzionális felületeket készíthetünk. Fa és más természetes, nedvszívó felületek beltéri kezelésére alkalmas természetes eljárások:
Az olajozás és viaszolás a fa természetes kezelésnek klasszikus, tradicionális módja. A legszebb, legtermészetesebb és hosszú távon legtartósabb megoldás, mindemellett a legkönnyebben ápolható és felújítható felületet eredményezi. Különösen az értékes keménylombos fafajok kezelésének szinte az egyetlen méltó módja. Megőrzi és kiemeli a fa természetes szépségét, bársonyos tapintású, kellemes, narancsos illatú bevonatot eredményez. Az olajozott, viaszolt felület két rétegből épül fel: olajos impregnáló alapozó rétegből és viasz fedőrétegből. Az olaj mélyen beszívódva a fába annak rostjait átitatja, keményíti, szilárdítja, védi felületét a sérülésektől és jó tapadást biztosít a viasznak. Telíti, impregnálja a fa felületét, védi a nedvességtől és szennyeződésektől. A viasz vízlepergető, védi az olajozott felületet a nedvességtől és a kiszáradástól; selymes fényt ad és bársonyos tapintást biztosít - ápolja és szépíti a fát. Az olajozás és viaszolás a kezelt felület színeit élénkíti, feltüzeli. Az olajozott, viaszolt felület beltéri bútorok, nyílászárók, padlók, lépcsők, játékok és más tárgyak, épületrészek színtelen, vagy színes kezelésére alkalmas. Az olajok nem csak fára, hanem minden más nedvszívó természetes anyag impregnálására, kezelésére alkalmasak: fa lapokra, lemezekre, parafára, bambuszra, mázatlan kerámiára, téglára, cottora stb
hogy lesz jó? A tökéletes olajozott, viaszolt felületek készítésének titkai Az olajozásnak és viaszolásnak van néhány egyszerű szabálya, melyeket be kell tartani ahhoz, hogy elégedettek legyünk a kész felülettel. A ragacsos, tapadó, foltos felületek oka mindig az, hogy ezeket az egyszerű szabályokat nem ismerjük, vagy nem tartjuk fontosnak.
1. ELŐKÉSZÍTÉS: csak megfelelően előkészített felületen kapunk szép bevonatot. Leggyorsabban és legeredményesebben úgy dolgozhatunk, hogy a gépi csiszolás után (P120-150) jól kinyomott nedves kendővel, szivaccsal áttöröljük a felületet. A nedvesség felhúzza a fa átvágott rostjait, amit finom (P240) papírral átcsiszolva tökéletes felületet kapunk. Ha nem vizezzük a felületet, az olaj húzza fel a szálakat, ami csúnya, és már sokkal nehezebb csiszolni. 2. ALAPOZÓ OLAJOZÁS: az olaj felhordható ecsettel, hengerrel, szórással. Egy fajta olajjal csak egyszer olajozunk: ha a kezelt anyag „issza” az olajat, azonnal újból átkenjük és addig „telítjük” míg könnyedén felveszi az olajat. Így tökéletesen impregnáljuk a felületet, és az egyenetlen nedvszívó képességből adódó foltosodást is elkerülhetjük. 3. FELESLEG VISSZATÖRLÉSE: törekedjünk arra, hogy annyi olajat hordjunk fel, amennyi a felületet kellőképp impregnálja, és a kezelt anyag is képes felvenni. A 10 perc után be nem szívódó olajat ecsettel, ronggyal el kell oszlatni, bedörzsölni, illetve a felesleget a felületről le kell törölni, különben a be nem szívódott olaj fényes, ragacsos, nehezen eltávolítható foltok formájában filmet alkot a felületen. 4. SZÁRADÁS: a száradási idő 24 óra. Az olaj száradásához, tökéletes kikeményedéséhez oxigén szükséges. Biztosítsunk megfelelő szellőzést. 5. Köztes csiszolás: száradás után a felületet finoman át kell csiszolni (P240). Köztes csiszolásra akkor is szükség van, ha felületet tökéletesen simának érezzük, ez a finom felület biztosítja a viasz tökéletes tapadását. Köztes csiszoláshoz alkalmas az ún. skót szivacs (Scotch-Brite, Vlies) is, melyet az olaj nem töm el. 6. VIASZOLÁS: a viaszt vékonyan kell felhordani. A viaszok felhordhatók ecsettel, bedörzsöléssel hagyományos vagy forró szórással. A cél: vékony, de összefüggő bevonatot kialakítani. Ha túl sok viaszt hordunk fel, a felület ragacsos, érzékeny marad, nem tud megfelelően kikeményedni. 7. POLÍROZÁS: a viaszok megadott száradási idő (20-60 perc) letelte után nem polírozhatók. Minél tovább szárad a viasz, annál nehezebben, de annál keményebbre és fényesebbre polírozható. 8. VIGYÁZAT: az olajok és viaszok alacsony lobbanáspontú illóolajokat tartalmaznak, melyeknek száradása erős hőfejlődéssel járó oxidációs folyamat. Az olajjal átitatott, összegyűrt törlőruhák, öngyulladás veszélyesek, ezért használat után mindig terítsük ki, hogy jól szellőzve kiszáradhassanak. 9. HASZNÁLATBAVÉTEL: a frissen kezelt felületet 2-4 hétig ne érje nedvesség, mert a viasz teljes kikeményedése előtt még érzékeny. 10. ÁPOLÁS: a kész felülethez saját ápolószereit használjuk. Más készítmények tartalmazhatnak olyan anyagokat – glicerin, szilikon stb. – melyek megnehezítik a későbbi felújítását. A felület saját ápolószereivel ápolva sokáig megtartja szépségét, a fával együtt érik, idővel természetes patinát kap. Az így kezelt és ápolt felület hosszú idő után sem kelt elhasznált, lepusztult benyomást. Az esetleges sérülések helyileg, akár felületen is könnyen javíthatók.
|