Mesélnék akkor arról hogy mit hallani ezektől a tuningoktól.
Próbáljuk meg belőni a gyári készülékek szintjét, meglepő módon a cd100 hangja eredeti állapotában, a régi rozoga kondijaival is egy olyan minőséget képvisel ami felette áll a legtöbb kommersz cd lejátszónak, modern középkategóriás dacoknak! Szóval nem a 101, 304 vagy általánosan a régi philips rendszerű lejátszókról beszélek hanem a cd100 ról illetve a más néven futó de ugyan olyan készülékekről!! (Marantz cd63, Grundig, stb) Mert véleményünk szerint hangra a később kiadott lejátszók már eleve rosszabbak köszönhetően a nagy pédányszámoknak érdekében eszközölt költségcsökkentéseknek a nagyobb haszon érdekében. Ez minőségrolmáshoz vezetett!!
A Marantz cda-94 gyári állapotban egy picit gyengébb hangban mert ott vannak a jelútban a jó hang szempontjából felesleges áramkörök (amiket érdemes kihagyni), viszont a felépítése jól átgondolt, minőségi alkatrészekből áll. Nehéz is jobbat vadászni a mai készülékek közül, talán 5-800.000 Ft alatt nem is lehet.
A tuning után pedig olyan szintet lép mindkét készülék amit nehéz szavakba önteni. Ahhoz hogy ezt reálisan. értelmezni és értékelni tudjuk a lehető legmagasabb szintű rendszerre van szükség a hallgatáshoz minden egyes részelemet tekintve. Nem próbáltuk még őket gyengébb rendszerben így nem tudom ott mi sülhet ki belőle, de ugye tudjuk egy rendszer mindig csak annyira fog jól szólni amennyire azt a leggyengébb láncszeme engedi.
Ahhoz tudnám hasonlítani az élményt amikor a színvak ember kap egy olyan szemüveget amivel végre először láthatja a színeket a maguk teljes valójában. Itt már rég nem beszélhetünk olyan hifis paraméterekről mint mély közép meg magas, kizárólag hangszerek vannak, hangok, ének, és zene.
A korábbi verzióhoz képest. mintha eltávolítottak volna egy függönyt, illetve ekkor derült ki hogy eddig minden digitális lejátszáskor van a hangban egyfajta zavar, digitális torzítás, nem is tudom minek lehet nevezni pontosan, ami kicsit összezavarja a hangképet, ez az ami készülékminőségtől függően hol kissebb hol nagyobb mértékben van jelen, ez az ami nincs ha analóg készüléket hallgatunk és ez az amitől azt mondjuk a digitális hangra hogy digitális íze van. És ez az ami itt nincs. Amit tök jól lehet detektálni az “Ella Fitzgerald &. Louis Armstrong - Isnt This a Lovely Day?” c. számánál amikor Louis elkezd énekelni, a legtöbb digitális lejátszás esetében van egy kis ércesség/furcsaság ahogy a nyál szörcsög a torkában, ez az amit a digitális rendszerek nem tudnak lekövetni, természetellenes ahogy ez hangzik. A Marantz dacon viszont nyoma sincs ennek, gyakorlatilag az analóg felvételt lehet hallani ahogy azt anno ott a stúdióban elénekelték.
Minden egyes hang, a hangszerek húrja, ének részletek olyan árnyalatterjedelemmel jelennek meg amit sosem gondoltam volna hogy egy otthonba behozható, reprodukálható.
A megszólaló hangok pozíciója egyértelműbbé válik a hangképben vagy “színpadon”, minden definiáltabb és egyértelműbb és ezek a tulajdonságok bármilyen fajta és minőségű felvétel lejátszásakor detektálhatóak. A hangszeres játéknak a halk kis finom részleteiben olyan nüanszok jelennek meg hangszínek és ritmika vonatkozásában amik korábban soha, végül is ezek is adják ki a zene szövetét, amik elvezetnek ahhoz hogy egy egy zenész játékához, személyiségéhez eddig nem tapasztalt közelségbe kerülhetünk. Ekkor érezzük azt a maga természetességében hogy a zene által közvetített érzelmek teljes egészében elérkeznek a hallgatóhoz.
Egy egy kedvenc album meghallgatása akkora élményt jelent mintha az ember elmenne koncertre, a legjobb helyre tud ülni, az akusztika vagy épp a hangosítás a legideálisabb szinten van, és a zenészek pedig életük legjobb formáját nyújtva játszanak és a közönség esetleges zavaró hatása sem jelentkezik.
Tegnap este történt meg velem először hogy egy zenemű (Debussy - La Mer) hallgatása során ugyan olyan erős érzelmi hatások értek itthon a fotelben mint egy igen jó előadású koncerten, a libabőrtől kezdve egészen addig amikor az ember könnye szabályosan folyik.
Persze hasonló szavakat sokszor leírhattak már egy egy high end rendszer javulásakor, hiszen minden relatív és sosem tudhatjuk hol a vége, mit is lehet kihozni a zenehallgató eszközökből, de azért bő 35 éves zenehallgatási tapasztalat után ki merem jelenteni hogy kevés ehhez fogható megszólalást produkáló készülék létezik.
A meghallgatáskor a rendszer többi eleme a következő volt: Altec 604-8 G hangszórók gyári crossoverrel, Gryphon Guideline silver gold hangfalkábel, Takács Jenő vFet srpp 2x100 watt végfok Marantz dobozban, Van Den Hul MCS1000 összekötő és digitális kábelek, a Marantz dac forrása pedig egy Core Audio Daido Reference audio PC, Core Audio USB-Spdif transzport volt.
Rendelkezem egyébként másfajta erősítővel és hangfallal is, a forrás okozta különbségek ott is ugyan így felfedezhetők.
Végezetül pedig el szeretném mondani hogy ez az élményleírás elsősorban a zeneszeretőkhöz szólt, a kétkedőket nem szeretném meggyőzni semmiről, akit viszont érdekel a dolog az biztosan megtalálja a módját hogy megtapasztalja vagy akár magáénak is tudja valamelyik készüléket. Emögött nincs semmilyen érdek, sem üzlet, sem haszon!
Pusztán arra lehet rávilágítani hogy a nagy digitális fejlődés félig meddig humbug volt az idők folyamán és “számmisztika”, érdemi fejlesztés a hangminőség érdekében nem sok történt, vagy ha igen akkor azt az árcédulája az átlag zenehallgatónak. elérhetetlen messzeségbe helyezi.
Kíméljék meg a topikot azok is akik elviekben és gyakorlati tapasztalat nélkül szeretnék kifejteni miért nem jó a cd100/Marantz tuning vagy mindez miért nem lehetséges.