sutemenyx írta:
Először is le kell szögeznem, hogy ez nem egy szavazó formula, ugyhogy LKA köszönjük.. majd 2év múlva tavasszal.
Nem hinném, hogy piszkálni kellene LKA-t. Nagyon szépen-, mérnöki igényességgel kidolgozott áramköröket, precíz mérésekkel alátámasztva, gyönyörű és profi kivitelezéseket mutatott be, amelyek jelentősen növelik a fórum "szakmaiságát". Gyanítom, ebben - gyakorlatilag - az egész fórumközösség egyetért.
sutemenyx írta:
"A fenti képek nem "bizonyítékok" csupán illusztrációk"
Erről beszélek.. tessék szkóppal megmérni és arról feltenni a fotókat.
Tényleg az tartanád helyénvalónak, hogy pakoljam elő a mérőparkom, szerezzek egy NFB erősítőt ( jelenleg nincs ) töltsek el vele egy csomó időt, majd készítsek két fotót, amelyekre majd azt mondod, hogy nem jók, nem hiszed el, stb , csak azért mert te ( és gondolom még tunerman ) nem vagy hajlandó utánanézni a szakirodalomban ? Nonszensz.
NFB félvezetős erősítő és kapacitív terhelés - részemről - utoljára:
Alapvetően két különálló jelenségről van szó, az első:
Mivel nem szeressük az új és modern dolgokat, így papír alapon ( 1974 ) indulva, az ábrák eredeti szövege:
Csatolmány:
ScanImage02.jpg [ 62.86 KiB | Megtekintve 27184 alkalommal. ]
Tehát van egy idealizált erősítőnk, a kimenetén Rt terheléssel, az egyszerűbb érthetőség kedvéért egy eleve bekötött-, relatíve alacsony értékű ( <<1uF ) Ct kapacitív terhelés. A valós nyílthurkú kimeneti impedancia reprezentálásaként, az áramkör tartalmaz egy kimeneti ellenállást ( Rki ), bemeneti Rbes, Cbes tagokat, valamint tartalmaz egy C4, R4 tagot a frekvenciafüggő visszacsatolás megvalósítására. Ez utóbbi bennünket most nem érdekel, tehát az ábrán az - általuk bevitt - első pólussal és zérussal nem foglalkozunk. ( Au=nyílthurkú erősítés, T=körerősítés, β=visszacsatolási tényező )
Alapvető fontosságú, hogy a visszacsatolt erősítő kimenetére kötött terhelés mindig a visszacsatoló hálózat részét képezi.A mi szempontunkból érdekes pólust bekarikáztam, ezt az Rki és a Ct, tehát az erősítő kimeneti ellenállása és a kimenetre kötött kapacitív terhelés hozza létre. A kiindulási helyzetben ez a kapacitív terhelés csekély, nem játszik jelentős szerepet a fázistartalék alakulásában:
Csatolmány:
ScanImage01_01.jpg [ 230.23 KiB | Megtekintve 27185 alkalommal. ]
Mi történik, ha a kimenetre egy nagyobb kapacitív terhelést kötünk, növeljük a Ct értékét?
Csatolmány:
ScanImage01_02.jpg [ 231.03 KiB | Megtekintve 27184 alkalommal. ]
Egyszerűen lejjebb tolódik az Rki és Ct által meghatározott elsőfokú aluláteresztő tag pólusa, és ez magával hozza a fázismenet megváltozását is. Azt, hogy pontosan mennyivel, az a konkrét Rki és Ct értékétől függ. Nagy-, uF nagyságrendű kapacitás mindenképp drasztikus fázismenet és frekvenciamenet módosulást okoz, ugyancsak drasztikus fázistartalék csökkenéssel ( akár az oszcillációs határ átlépésével jár).
Ezekből következően, a frekvenciakompenzáció és visszacsatoló hálózat tervezésének alapfeltétele a majdan - a normál használat mellet - kimenetre kötött terhelés ismerete. Létezik szabvány a hangsugárzók névleges impedanciájának tűrésére ( +-20% ), de ezt nem tartják be a gyártók általában. Viszont tisztán kapacitív terhelés nem fordul elő a gyakorlatban főleg uF tartományban, esetleg a hangsugárzó kábel produkálhat kapacitív terhlést, de ez is max. nF nagyságrendű lehet. Azok a közismert hangsugárzók, amelyek impedanciáját erősen kapacitív jellegűnek tartják, mindig tartalmaznak min. 1 Ohm rezisztív komponenst is az impedancia-karakterisztikájukban, amely már alapvetően változtatja meg a félvezetős erősítő fenti viselkedését. ( Ehhez még hozzájön, hogy a hangszóró kábelnek is van ellenállása, induktivitása minden esetben )
Ui. mivel az Rki kimeneti ellenállás eleve alacsony ( <<1 Ohm ), így a Ct kapacitív terheléssel sorbakötött-, már néhány Ohmos soros rezisztív rész eliminálja a tisztán kapacitív terheléssel behozott durván alacsony frekvenciájú pólust.
Mivel a tervezőknek az is feladatuk, hogy a készüléket nem üzemszerű igénybevételre is felkészítsék ( emberek vagyunk... ) ezért szinte minden esetben építenek be rövidzárvédelmet, hővédelmet, túlfeszülség védelmet, stb.....és hát a tisztán kapacitív terhelés ellen is egy hülyegyerek-védelmet, egy kimenetre sorosan kötött párhuzamos LR-tag képében.
Tehetnének sorosan egy pár Ohmos ellenállást is, viszont ez értelmetlen módon megnövelné a kimeneti ellenállást, ezért egy olyan LR-tagot használunk, amely a bő hangfrekvenciás sávban nem növeli meg az eredetileg alacsony kimenőimpedanciát, viszont a magasabb frekvenciákon - ahol a kimeneti kapacitív terhelés már jelentős hatást gyakorolhatna a körerősítés függvényre - magas impedanciája folytán eliminálja a kapacitív terhelés hatását.
Ezt kell első körben megrágni: amikor az erősítő kimenetén ( a visszacsatolás kimeneti pontja után ) ilyen LR taggal van leválasztva a kapacitív terhelés a közvetlen kimenetről, akkor az erősítő - gyakorlatilag - az eredetileg tervezett módon ( rezisztív terhelés ) működik: pl. a szokásos 10kHz-es négyszögjel ugyanolyan tökéletes lehet az LR-tag előtt, mint ha tisztán rezisztív terhelésre dolgozna. ( Erről mutattam szimulációt az AVX-n )
Ezután jön a kimeneti LR-tag "működése"...