Mivel néhány hálózati trafót is készítettem már, lenne egy-két észrevételem a dolgokhoz.
A rendes toroid vasmag úgy készül, hogy feltekerés előtt valami fuzergánnyal bekenik a lemezt, feltekerik, aztán hőkezelik. Ennek során többek között a fuzergány megköt, s a lemez nem fog tudni rezegni. Ezt még a nagykőrösi trafó mester is tudja, nála láttam. A toroid trafó vasa felfogható egy egymenetes tekercsnek, az EI és M vasak pedig két ellentétes menetűnek. Ezért van az, hogy az egyik trafó jobban rezeg, mint a másik, a toroidban nagyobb örvényáram keletkezik. Egy jól elkészített hálózati nem lemezenként rezeg, hanem egyben. Ez könnyen bizonyítható: kell hozzá egy 6lap fejű M10X60-as csavar, amire 0,1-es huzalból rátekerünk mondjuk 200 menetet. Mártsuk be lakkba, szárítsuk meg. Ezt végezzük el kétszer. Ha kész, állítsuk a csavart egy csupasz kemény asztalra, s adjunk a tekercsre 24 volt 50Hz váltót. Tegyük a fülünket az asztal lapjára. Jól hallható a csavar rezgése. A toroid véleményem szerint alkalmatlan audio célra, de mindenki úgy használja, ahogy akarja.
A vasak szabvány méretűek. A csévék is. Megfelelő méretekhez megfelelő teljesítmény, s ahhoz megfelelő huzal tartozik. Nem véletlen, hogy a trafók alkatrészei mindenféle hülye mérettel rendelkeznek. Ki van ez találva már kb 60 éve. Nincs az a vad hifista, aki ezeket a szabályokat újra kitalálva jobb trafót tud készíteni. Nem érdemes semmilyen paramétert túlméretezni. Millió gondot okoz, de vegyünk csak egyet, a hőmérsékletet. Az optimálistól különböző menetszámok0, átmérők másként, és másként melegednek. Egy jól méretezett hálózati trafó egy csöves erősítőben 50-60 fokra kell, hogy melegedjen. Akkor biztosan jó lesz a hang. Ha a trafót balga módon túlméretezzük, nem az adott vashoz való optimális menetszámokat használjuk, akkor a trafó kevésbé melegszik, ergo más lesz a hangja is az erősítőnek. Ez pedig így van. Hallottam már pár ilyen készüléket.
A cséve méretek, pontosabban azok pakett vastagságot meghatározó mérete úgy van meghatározva, hogy az abba beleférő lemezeket szépen, feszegetés nélkül be lehet tenni, nem kell semmiféle ékelés, meg más szakmaiatlan módszer a szoros vasaláshoz. Ha valaki sokat "vasal" az tudja, hogy a szabványos lemezvastagságok bármilyen , a vas egyéb méretéhez igazodó csévébe szépen, legfeljebb enyhe kopogtatással betehető. A mai gyári és modern, valamint szakszerű csévék anyaga nyúlik 1-5 század milimétert. Látszólag az ékelés szorosabb vasalást eredményez, de viszont cserébe sz@r, mert az ék helyén ugyan megszorulnak a lemezek, de ahol az ék nem támaszt, ott laza lesz a pakett a deformáció miatt, tehát búgni fog a trafó. Én mindig szabványos alkatrészeket használok, s a trafó vasa nem is csörög. Hanem úgy viselkedik mint a fenti kísérletben a csavar. A jól elkészített és méretezett trafó lemezeit nem kell impregnálni. Az egy barbár szokás, főleg a DIY világában. Gondoljunk csak bele: Valaki éveken keresztül mondjuk csöves SE erősítőt hallgat. Aztán rájön arra, hogy mekkora fülmérgezést szenvedett el, s az isteni szikrát kipattantva át áll tranyós erősítőre. A korábbi hálózati trafóját nem tudja szétszedni, és a szekundert áttekerni, mert a vas impregnálása miatt nem tudja szétszedni. Vehet új trafót.
A másik hiba a csavarok meghúzása. Az én általam barkácsolt hálózati trafó akkor sem zörög, ha nincs összecsavarozva. Ezért az összefogató csavarokat lazára hagyom. Mottó, minnél jobban összeszorítjuk a vasat, annál jobban csörög. Nem kell elhinni, de így van. Az ok egyszerű: a lemezeket a négy sarkán nagyon összeszorítva összenyomódnak. Cserébe a lemezek nyelve mint egy "kirojtolózódik" s máris tudnak rezegni, mint a rezgőnyelves síp nyelve. Tessék ki próbálni, szemmel is jól látható extrém esetekben. Ennyit a jó vasalásról.
Egy jó hálózati trafó jó vasból készül. A jó vas gyártóját meg lehet kérdezni, hogy pl egy EI105-ös 200 Wattos magra 50 Hz esetén hány menetet kell voltonként feltekerni. Érdemes ilyen vasat használni. Méreteztem a hálózati trafókat, s melegedtek, pedig az áramsűrűség jó volt. Aztán megtudtam a gyártó ajánlását. (miért nem jutott az eszembe addig?) Kiderült, hogy a vasmag gyártója kb 12%-al kevesebb menetszámot javasol, mint amit én számolgattam ki. Kipróbáltam. Mondhatom, azóta így tekerek, amivel rezet spórolok, a trafóim szebbek, szebben állnak a tekercsek, egyáltalán jobbak a hálózatik. És kevésbé melegednek. Ennyit a túltekerésről.
A tekercsek viszont tudnak remegni mint a kocsonya. Ez ellen mindent be kell vetni. Ez 4 dolgot jelent. az első, hogy tegyünk szigetelést minden réteg közé, ami úgy viselkedik a tekercs felől nézve mint kuplerájban a pihe-puha ágy. A második az az, hogy a huzalra megadott feszítést alkalmazzuk. Vannak huzaladagolók, használjuk őket bátran. Én legalábbis így teszek. Ez garantálja az állandó megnyúlás nélküli egyenletes feszítést. A harmadik módszert nagyon kevesen használják. Én igen, nem csak a hálózatiknál, hanem a kimenőknél is. Ott például elektromosan mérhető jó hatása van: növeli az induktivitást. Ez egy mechanikai eljárás, amit egyéb okok miatt nem részleteznék jelen értekezésemben. Jó hálózati trafót e nélkül is lehet azért készíteni. A negyedik dolog az impregnálás, amit lakkal, vákumban kell elvégezni. Audio célú trafóknál lehetőleg kétszeresen. Ennek egyszerű oka van. A szokvány technológia az az, hogy vákumozva impregnálnak, s kiveszik a tekercset a lakkból, majd valahogyan megszárítják. Igen, ez jónak tűnik, de nagyon nem az. Mi is történik? Üregek képződnek a lakkban , ugyanis még teljesen meg nem szilárdul a lakk, addig képes a kapilláris hatás miatt bizonyos helyekről elfolyni, s ott üreg képződik. Ezért javasolt szárítás után mégegyszer megismételni az impregnálást. Ekkor már bízhatunk benne, hogy nem sok üreg keletkezik. Itt az is számít, hogy elégséges-e a szigetelés, ugyanis ha nagy tisztaságú cellulózt használunk erre a célra, az minő véletlen, magába szívja a lakkot, hozzá ragad a menethez, s onnantól kezdve a menet úgy áll mint Katiban a gyerek. Ennyit a kapton, s egyéb különleges szigetelő anyagokról. A műgyantás kiöntésnek csak az a célja, hogy kifelé ne mutassa a trafó minőségét, és rezgését. Az attól belül még ronda, és rezeg. Úgyse nézi meg senki, mi van a műgyanta alatt.
Ha valaki a fenti megállapításokat figyelembe veszi, annak a hálózatija nem fog búgni, és ha csöves PP erősítőt készít az ilyen hálózatival, az szépen is fog szólni.
Az első fényképen egy RIAA fokozathoz tekert duble schilded hálózati trafó látható tekercs zaj vizsgálata közben. Az ehhez szükséges műszer a második fényképen szemrevételezhető.
Csatolmány:
20210218_112127.jpg [ 119.23 KiB | Megtekintve 28026 alkalommal. ]
Csatolmány:
20210218_112209.jpg [ 143.73 KiB | Megtekintve 28025 alkalommal. ]